-Akkor holnap innen folytatjuk, látom kicsit elfáradtál. Na viszlát! - eresztett el egy szerencsétlen mosolyt Mitsumoto.
-Viszlát sensei.. - biccentett Dai', majd mikor az ajtót finoman betette maga után Mitsumoto, kedvetlenül dőlt hátra, elnyúlva a hófehér kórházi ágyon.
"A fene gondolta volna... Iruka senseinek sikerült egy olyan fazonnal összehoznia, akit totál nem bírok.. ez az alak... csak megjátssza magát mások kedvéért, a mozdulataiból látszott türelmetlenség és a kedvtelenség. Hmm alig vagyok itt pár napja, máris sikerült lesérülnöm és találni valakit akivel kölcsönösen nem bírjuk egymást. Ettől függetlenül... hova dugták ezek az ápolók a pólómat és a szandálomat?!" -nézett
végig magán Daisuke gyanakodva.
A megszokott Uchiha-emblémás pólója helyett egy rakat fásli virított a mellkasán.
"Mégis mit gondoltak? Jelmezbálba készülök..? No mindegy... legalább a fegyvereimet itt felejtették.." -hunyta be a szemeit és a szája elégedett mosolyra húzódott.
Talán egy percig feküdt így, azután felpattant az ágyból.
-Kit akarok becsapni, képtelen vagyok itt maradni. Amúgy is pár helyen még úgy sem voltam. - mormogta, miközben az ablakpárkányon guggolva nézte a kora délután nyüzsgő falut.
-Na de először is haz... bakker! A kulcsomat elvitték... ha lemegyek megkérdezni hol van, természetesen visszahozatnak és talán még le is kötöznek... rémesek ezek a kórházak. Na akkor nincs más választásom... így megyek ki, de akkor inkább az erdő közelében maradok.. hmm ha jó emlékszem van egy itt a közelben a falu széle felé, ahol a folyó is van. De régen is voltam ott. Meg az erdőben mi baj érhetne..?
Daisuke leugrott a párkányról és benyúlt az ágy és kis gyógyszeres asztalka közé, és visszacsatolta a kunai- és shurikentratókat, majd átvetette magát az ablakon és halk puffanással érkezett meg a kórház előtetőjére.
Körbepásztázta a terepet, és amikor nem látszott mozgás leugrott és bevetette magát egy közeli bokorba, majd felugrott a fák közé és ágról ágra ugrálva próbált minél gyorsabban haladni. Néha át kellett vágni utakon, de aztán elérte az erdő szélét. Az erdőben csak egy kanyargós sétány vezetett. Leugrott a fáról és gyalog ment tovább.
"Milyen békés hely... ezután a pár nap után már tulajdonképpen kijár nekem.." -mosolygott halványan Daisu'
majd hirtelen elötétedett az arca. Eszébe jutottak Sasuke szavai..
"...A klán nincs többé...megölték őket...mindenkit...."
"Ha képtelen vagyok továbblépni, és összedepizem magam, azzal nem megyek semmire. Ezen már nem tudok változtatni.. Sasuke sem tudott..
Itachi ...Masashi ...hogy voltatok erre képesek..? A fenébe is... ha én..!!
Halk moraj beszéd a folyó felől, Daisuke felocsúdott és akkor látta, hogy már eléggé messzire került. Elkezdett rohanni a folyó felé, de hirtelen ledermedt.. a folyónál négy ninját pillantott meg. Kettő átlagos konihai ninjának tűnt, valószínűleg már jouninok, körülbelül 27-28 évesek lehettek, az egyikük egy magas fazon volt fekete hajjal, és jounin egyenruhát viselt. A másik egy nő volt, akinek hosszú, sötétszürke haja volt és fehér ruhája. Viszont a másik kettő koránt sem volt átlagos. Mindketten fekete köpenyt viseltek
vörös felhőkkel tarkítva. Mindkettejük fején volt egy szalmakalap fehér szallagokkal, és a magasabbiknál volt
valami kardszerűség fásliba csavarva. Daisukenak furcsa érzése támadt, és lehasalt a bokrok közé. Úgy 20 méterre lehetett tőlük, alig hallatszott valami beszédfoszlány.
Hirtelen csend lett, Dai' pedig feszülten várakozott, hiszen még egy hülye is tudta volna, hogy nem teapartira fogják a két idegen ninját meghívni.
Ekkor az alacsonyabbik óvatosan megfogta a szalmakalapot, és levette a fejéről. Daisuke úgy érezte, hogy megfagy az ereiben a vér, hiszen az az alak nem volt más, mint Uchiha
Itachi.
-Uchiha...Itachi... -mondta maga elé megdöbbenve, majd pár végtelennek tűnő másodperc után szemeit a két konohaira szegezte, láthatóan ők is meg voltak döbbenve.
-Ahogy gondoltam... Uchiha Itachi... neked aztán van bőr a képeden, amiért idemerészkedtél 'azok' után.. - mondta Asuma kissé lehiggadva. - Attól tartok nem engedhetlek el titeket..
-Látom Itachi a te szülőfaludban is legalább annyira orrolnak rád, mint rám a Rejtett Ködfaluban. Na de nekem is illene bemutatkoznom, nemde..?
Erre a magasabbik fazon levette a szalmakalapját és eldobta. Eszelős tekintettel bámulta a két konohait.
-Nos a nevem Hoshigaki Kisame...módjával nagyon örvendek... - vigyorgott Kisame.
"Te jó ég... ennek az alaknak kék a bőre..és a szemei.. mintha egy két lábon járó cápa lenne.." - gondolta Daisuke. "Most mit kellene tennem..? Itachi... alig bírom ki, hogy ne rohanjak oda, de ha odamegyek akkor meghozom a saját halálos ítéletem...egy ninja vár és csendben meglapul... muszáj odamennem... itt nem maradhatok örökké, és többé tükörbe sem mernék nézni, ha most innen elszaladok...ilyen helyzetekre mért nem készít fel az akadémia... egek. Minden esetre várnom kell. Csodák nincsenek, de akkor sem rohanhatok oda vaktában, de talán közelebb lehetne lopózni. És nálam van a meglepetés ereje is. Mindenképp oda kell mennem..." - döntött végül Dai', majd hangtalanul elkezdtett közelebb lopózni bokortól bokorig és fától fáig. Már csak 10 méter lehetett közöttük, közben pedig figyelmesen hallgatta a négy ninját.
-Rólad is hallottunk eleget Kisame... Ex Köd rejteki jounin, a bingó könyvben S besorolással ellátva.. - hallatszott Kurenai halk hangja.
-Elég a jómodorból.. ti ketten nem fogtok innen élve elmenni.. - nyúlt a shurikentartója felé Asuma, miközben végig a két renegát ninján tartotta a szemét.
-Elegem van ebből a kettőből Itachi.. főleg abból a beképzelt fazonból... hadd öljem meg őket itt és most!! - ordította Kisame miközben hátranyúlt a kardjáért és megragadva azt az útra csapott vele, ahol szép kis kráter mutatta Kisame dühkitörésének következményét.
-Csak egyszer mondom el.. ne próbáljanak megállítani.. - mondta hidegvérrel Itachi.
-Pedig nincs más választásunk! - mondta Asuma és előhúzta a pengéit.
Kisame ekkor megfogadta a kardját és lecsapott vele, de Asuma még ha nehezen is, vissza tudta tartani az irdatlan kardot.
"A fenébe...alig bírom visszatartani, pedig ő csak egy kézzel tartja..!" - gondolta Asuma miközben Kisame kardja egyre jobban közelített a felkarjához, míg végül hozzáért.
"Érezd a Samehadát!!" - eresztett el egy önelégült mosolyt Kisame.
Ekkor a kardról hirtelen cafatokba hullott le a kötés és egy csupa tüskékből álló fegyver hasított bele Asumába.
-Ez nem vág, hanem cafatokra szed!! - kiáltotta Kisame.
Kurenai hirtelen semmivé foszlott Asuma mögött, és pár pillanattal később Kisame lábát homok fogta le és kezdte magába szívni. Itachi egyet hátralépett, de a talajból vastag gyökerek csapódtak fel rabul ejtve az Uchihát. A gyökerek fává olvadtak össze, de Itachinak a szeme sem rebbent. Ekkor a feje fölött a fából lassan előbukkant Kurenai egy kunaivl és lecsapni készült amikor a pillanat tört része alatt ő lett a fa foglya, miközben Itachi hidegvérrel szemezett vele - sértetlenül.
-Csak idő és erőpazarlás ellenem genjutsut használni, teljesen felesleges. - mondta Itachi, miközben a kezébe termett egy hegyes fémrúd.
Kurenai egy pillanatra megdermedt, ám felismerve, hogy a saját genjutsujába esett bele, gyorsan beleharapott az ajkába. Egy kis vér csorgott végig az arcán, de sikeresen elhajolt Itachi halálos támadása elől. Itachi gyorsan megfordult és lendületből megrúgta a kunoichit, akinek sikerült hárítani a rúgást, de az erejétől belecsapódott a folyóba. Kurenai feltápászkodott, de hirtelen Itachi megjelent mögötte.
-Kurenai! - kiáltott Asume mit sem törődve Kisaméval.
-Hiba levenni a szemed az ellenfeledről!! - kiáltotta Kisame.
Daisuke már azon volt, hogy odasiet, ám ekkor látta, hogy egy fehér hajú hapsi hirtelen Itachi mögött termett, miközben egy kunait szegezett Itachi felé.
-E-egy árnyékklón? - nézett hátra Kurenai.
-Hatake Kakashi.. - mondta Itachi hűvösen.
Eközben Kisame villámgyorsan pecséteket formált.
-Víz típus... - kezdte mondani, és a vízből lassan kivált valami.
-Vízi cápalövedék!
-Vízi cépalövedék!
Hirtelen összecsapott a két vízi teremtmény, Kisame egyet hátralépett.
"Mi a fene... ugyanaz a jutsu..?" - nézett Asuma felé ahol ő már nem egyedül állt. Kakashi harcra készen várta a következő támadást.
-Nem mintha nem örülnék, de mi a fenét keresel te itt? - kérdezte nyugodtan Asuma.
-Nos igen azt mondtam, hogy intézzétel el őket, de tudjátok egy kicsit aggódtam.. - mondta Kakashi miközben szemét Kisamén tartotta.
"Kettő van abből a fehér hajú fazonból..Kage Bunshin hmm..? Maj meglátjuk mi sül ki belőle...de a bal szemével nem stimmel valami. Olyan mint a Sharingan...de az lehetetlen.." - gondolkozott Dai miközben igyekezett minél észrevétlenebbül odalopózni. Persze minél közelebb került annál lassabban mozgott, nem akarta elveszíteni az előnyét.
Közben a tónál abbamaradt a harc..egy időre.
"A szemei még mindig olyanok, mint legutóbb...viszont ő a Sharingan egyik örököse.. fel kell készülnöm a lehető legrosszabra is.." - mérte fel a helyzetét Kakashi, ami láthatólag nem volt túl biztató.
-Micsoda meglepetés! Hát nem is csoda, hogy leutánoztad a technikámat.. - markolta meg a Samehadát Kisame. - hehe..ha nem a saját szememmel látnám, el sem hinném, hogy vannak még olyanok akiknek a szeme olyan, mint Itachié. Bizonyára te vagy Kakashi, a Másoló Ninja.
-Inkább részemről a meglepetés.. két idegen fazon a teaházban, gondolkodtam, vajon kik lehetnek azok.. erre kiderül, hogy az egyik Uchiha Itachi.. a másik pedg Köd rejtek szörnyetege, Hoshigaki Kisame.
-Nocsak, nocsak.. hát te is tudod a nevemet? Ez aztán a megtiszteltetés.. - vigyorodott el Kisame.
-Na igen.. te is egyike lennél a Köd Hét Kardforgatójának. Ezek szerint az a penge a Samehada. - mondta higgadtan Kakashi.
-Hallottam, hogy Zabuza kun is megküzdött már veled..
-Na igen.. - bólintott Kakashi, miközben egyik kezét a háta mögé dugta és elővett egy kunait.
Kisame a halk zajra erősen megmarkolta a Samehadát és a magasba lendítette.
-Örömmel foglak darabokra tépetni Samehadával!! - kiáltotta Kisame és már indult is volna, amikor...
-Kisame, állj.. - nézett rá fenyegetően Itachi. - Ha nekirontassz fejvesztve, akkor csak feleslegesen szerzel sebeket. Ráadásul ha zajt csapsz, akkor még több ninja fog a nyakunkra jönni.
-De.. - szabadkozott Kisame.
-Ne feledd a tervet.. nem azért jöttünk, hogy értelmetlen harcokba keveredjünk.
-Nos akkor kivele.. miért jöttetek ide.. - vonta kérdőre őket Kakashi, majd eloszlatta az árnyéklónját. Így Itachi hátrafordult a folyón maradt Kakashi felé.
-Csak azért jöttünk, amit keresünk.. - szólt Itachi végül.
-Amit..kerestek..? - ismételte gyanakodva Kakashi. - És..mi lenne az? - szorította meg a kunait, ami megcsillant a kora délutáni napfényben.
-Kisame.. ha én csinálom, az nem fog sokáig tartani. - szólt Itachi, majd egy pillanat alatt a kezében termett pár shuriken, Kakashi hátraugrot és kézpecséteket formált.
-Víz típus! Vízfal jutsu! - kiáltotta, és amikor leérkezett, a folyóból már fel is emelkedett a vízfal, majd ugyanabban a pillanatban víztüskék csapódtak Kakashi felé, de a vízfal megvédte őt Itachi jutsujától.
"Ez rettentően gyors volt..még a sharinganom sem tudta követni a kézpecsétjeit." - gondolta Kakashi miközben a két Sharingan farkasszemet nézett. " A shurikenek csak csalik voltak, és a víz jutsuval próbált meg a lábaimra támadni.."
-Nagyün ügyes, Kakashi san... az éleslátása...-szólt Itachi..
-...lenyűgöző..-fejezte be Itachi klónja, miközben egy kunait döfött Kakashi hátába.
"Lenyűgözően gyors ez a fiú.." - nézte őket Kurenai.
-..Ghahh..- szorította össze a fogait Kakashi, majd vizzé vált és belefolyt a folyóba.
"Egy víz klón? Érdekesen alakulnak a dolgok.." - vigyorodott el Kisame.
Ekkor a víz alatt elsuhanni látszott valami, Kurenai hirtelen lenyúlt a víz alá és elkapta Kakashi kunaiát.
-Kösz Kakashi! - mondta Kurenai, de Kakashi hirtelen kiugrott a vízből egyenesen felé.
-Vigyázz, Kurenai, az is csak egy klón! - kiáltotta és Kurenait felkapva ugrott tovább.
Ekkor egy hatalmas robbanás rázta meg a földet.
-Kakashi! Kurenai!! - kiáltotta Asuma majd beugrot a hatalmas vízrobbanásba.
Pár pillanattal később már mind a folyón voltak, a robbanás miatt még sűrűn hullottak alá a vízcseppek, kissé rontva a látási viszonyokat.
-Ghahmm.. -nyögött egyet Kakashi.
-Kakashi! Jól vagy..? - kérdezte aggódva Kurenai.
Kakashi kissé meggörnyedve állt. Mögötte baljósan rajzolódott ki Itachi körvonala.
-É-éberség.. figyeljétek minden mozdulatát.. ez a srác már 13 évesen egy ANBU alakulatott vezetett.. szinte még semmit sem mutatott meg az erejéből... - mondta fejét Itachi felé fordítva.
Asuma megmarkolta a pengéit.
-Értem, szóval kemény legény.. - mormogta, miközben harci pózt vett fel tekintetét le sem véve Itachiról.
-Ahhoz képest, hogy nem vérszerinti Uchiha, egész jól bánik a Sharingannal, Kakashi san.. bár a használata eléggé kimerítő, nem igaz..? - mondta Itachi.
"Ehh.. elég gyorsan átlátott a szitán..." - fürkézte Itachi rezzenéstelen arcát Kakashi.
-Mit gondol...miért tekintenek oly rettegve az Uchiha klánra... most megmutatom önöknek a Sharingan igazi erejét.. - hunyta be a szemét Itachi, majd lassan kinyitotta.. megcsillant a Sharingan!
"Jaj ne, a francba!!" - hőkölt hátra Kakashi.
-Gyorsan, csukjátok be a szemeteket!! - kiáltott hátra Asumának és Kurenainak. Azok ketten gyorsan behunyták a szemüket, de Kakashi csak az egyiket.. most a két Sharingan farkasszemet nézett!!
-Eszetekbe se jusson kinyitni a szemeiteket.. nehogy a szemébe nézzetek! A legkisebb pillantás is halálos lehet!! Egyedül kell megbirkóznom vele..az én Sharinganom az övé ellen... - mondta Kakashi.
-Tényleg lenyűgözőek a képességei, Kakashi san, még a Mangekyou Sharingannal is felvehtné a versenyt..csakhogy.. a Sharingan képes egy egyedülállő vizuális jutsura is.. a Tsukuyomira.. ennek a leküzdésére csak egy vér szerinti Uchiha lenne képes.. - mondta Itachi halálos nyugalommal.
"A francba! Most kell odamennem, különben nagy baj lesz.." - szorította össze a fogait Daisuke. Egy apró izzatságcsepp csorgott végig az arcán, majd hirtelen kiugrott a bokrok közül rá a folyóra.
-Ne nézzen a szemébe!! - üvöltötte Daisuke, de abban a pillanatban Kakashi elkezdett zihálni és hirtelen előrevágódott. Alig bírt fennmaradni a vizen, de végül összeszedte magát és feltérdelt, egyik könyökét a térdére támasztva. Egyre nehezebben kepkodta a levegőt.
"E-ez...három nap abban a borzalmas világban csak egyetlen pillanat volt a valóságban..." - szorította össze a fogát Kakashi, a fájdalom szinte elviselhetetlen volt.. kegyetlenül hasított bele minden pillanatban.
-Látom elvetted valamennyira a pofa kedvét a harctól.. de jobb lenne ha óvatosabban használnád azokat a szemek Itachi..és ki ez a kis tökmag. Pfhehh ezek csak gyűlnek mint a rágcsálók.. - úsztatta tekintetét Daisukera. -Itachi, legalább őt megölhetem, ugye..? Nem tart sokáig..utálom az ilyen kis mitugr..!
-Rég volt nem, Daisuke kun..? - fordult felé Itachi.
Daisuke ereiben megfagyott a vér..
"Micsoda tekintet...ha most nem tűnök el, nekem befellegzett..." - gondolta Daisuke, miközben arcán látszottak a rettegés nyomai, de mégsem futott el, hanem gyorsan előrántott egy kunait és védekezőleg maga elé tartotta. Lassan mosolyra húzódott a szája. "Itt fogok megdögleni.."
-Maga jól van..? - fordította Kakashi felé a fejét.
-Ennyire jól néznék ki..? - lihegett Kakashi, majd Itachinak szegezve tette fel a kérdést: - Sasuke miatt vagytok itt... nem igaz...?
-Nem... - hunyta le a szemeit Itachi. - Nekünk a 'Negyedik Hokage Öröksége' kell..
-Miről...beszél ez.. és ki van még itt? - kérdezte Kurenai megdöbbenve.
"Nem Sasuke miatt... és miattam sem... vajon kiről beszél ez a rohadék.." - vizslatta a két Akatsukit Dai'.
-Na mi az, Daisuke kun... nincs merszed nekemrontani és elsöpörni a föld színéről..? - vetett egy gyilkos pillantást Daisuke felé Itachi.
-Hidd el, másra nem is igen vágyom, de hülye nem vagyok...a jelenlegi szintemen a legjobb amit tenni tudnék, az csak egy karcolás lenne... - lépett egyet előre Dai'.
-Akkor miért vagy itt..? Ennyire meg akarsz halni? Ez nem vall egy Uchihára. - mondta Itachi.
-A fene akar megdögleni, de nem tehettem mást.. lehet én lennék a legboldogabb ha elhúznék innen, de nem lehet..képtelen vagyok... - vetett egy elszánt pillantást Itachira.
-Értem...szóval idejöttél, hogy eggyel több hulla legyen itt perceken belül. Igazán büszke lehetsz magadra.. - mondta gúnyosan Kisame.
Daisuke ökölbeszorította a kezét és nekiugrott Kisaménak, próbált gyenge pontot keresni a védelmén, sikertelenül. Bár nem tudta megsebezni Kisamét, a legtöbb ütését képs volt hárítani. Ekkor Kisame le akart csapni a Samehadával, de Daisuke felugrott. Bár elkerülte az ütést, a levegőben védtelen maradt, de aztán összehozott egy Kage Bunshint. A klón megfogta használóját, megpördítette, és Kisame felé vágta, majd gyorsan leérkezve a klón is Kisamera támadt. Kisame egy hirtelen rúgással megsemmisítette a klónt, ám a hátramaradt füst rontotta a látási viszonyokat.
"Pár másodperc előnyöm még van..!" - gondolta Dai' és belerúgott a füstbe oda, ahol Kisamet sejtette, de neki sikerült hárítani a kardjával a kölyök támadását, de Dai' megragadta a kardot. Gyorsan hátraugrott vele, de hirtelen éles fájdalom hasított a kezébe amitől kiesett a fegyver a kezéből.
-Samehada nagyon válogatós...csak az igazán finom Chakrát kedveli, egy iylen kis senkit ott szaggat szét ahol az érinti...mint már te is tapasztalhattad... - vigyorodott el Kisame, majd gyorsan pecséteket formált. Daisuke hátrahőkölt és feszülten várta a fejleményeket.
-Víz típus! Gyilkos vízcsápok!!
Hirtelen a vízből több méteres csápok csapódtak Daisuke felé. Az elsőt sikerült kikerülni, a feje mellett csapódott el pár centivel, de a második súrolta a láábát. Hirtelen égető érzést érzett a sebhely körül, ahonnét hangtalanul szivárgott a vér, de nem volt idő csodálkozni, gyorsan felugrott és nézte az alatta elsuhanó két csápot.
"A fene, ez köze..!!"
Hirtelen egy csáp csapódott a hátába, majd hangos loccsanással apró, csillogó vízcseppekké változott.
Daisuke felnyögött, és az ütés erejétől belecsapódott a fák közé.
Kakashi eközben zihálva Itachi felé fordult.
"A fenébe.. mit akart itt ez a kölyök.. nem túl bíztató a helyzet.."
-Szóval Naruto..kell nektek..a Kilencfarkú miatt... és vagytok még egy páran... kettőtökön kívül még hét másik...ti vagytok az Akatsuki..
Itachi kissé megrendült, Kisame pedig kivicsorította a fogait.
-A-akatsuki..? - kérdezte meglepetten Asuma.
-Kisame, - mondta nyugodtan Itachi. - Kakashit magunkkal kell vigyük, de a többi nem fontos, velük végezz velük.
Kisame előrántotta a Samehadát és nekiiramodott. Ám akkor a semmiből egy zöld villanás csapott a folyóba, és Kisame hátravágódott.
-Avarrejteki óriás hurrikán!! - kiáltotta Gai, majd a rúgást követve megállt a folyón.
-Ez meg ki a fene?? - ugrott Itachi mellé Kisame.
-Avarrejtek Szépséges Szörnyetege, Maito Gai! - mondta, majd fogai megcsillantak a nap fényében.
-Maito Gai? Mondd csak melyik állatkertből szöktél meg?? - eresztett el egy gúnyos mosolyt Kisame.
-Nem lenne bölcs dolog alábecsülni őt... - mondta hűvösen Itachi, miközben tekintetét végigfuttatta a zöld fenevadon.
"Csak nem..? Ez Itachi..." - mérte fel a helyzetet Gai.
Közben Kakashi elvesztette az eszméletét és belezuhant a folyóba. Gai hátrafordult, és kihúzta, majd a vállára fektette.
-Na szépen elbántak Kakashival.. - jegyezte meg.
-Vigyázz Gai! Nehogy Itachi szemébe nézz, különben úgy végzed, mint Kakashi!!
-Semmi gáz! Tudom mit csinálok.. régóta rivalizálok Kakashival, megtanultam védekezni ellene. Gyerünk, ti ketten! Nyissátok ki a szemeteket!! - biztatta őket Gai.
-De a...
-Addig nem lesz baj, amíg nem néztek közvetlenül a szemébe. Koncentráljatok a lábukra és az alsó testükre, és próbáljátok kikövetkeztetni a mozgásukat!
Asuma és Kurenai óvatosan kinyitották a szemeiket.
-De ez nem olyan könnyű, mint amilyennek mondod Gai.. mi nem vagyunk olyan képzettek taijutsuban, mint te, alig van esélyünk. - akadékoskodott Asuma.
-Rendeben, ha van valami jobb ötletetek, akkor hallgatom... - mondta Gai.
-...
-Énis így gondoltam. Nos megmondom mi lesz. Kurenai te vidd Kakashit az orvosi csapathoz, Asuma te fedezz, hamarosan itt az erősítés, csak egy kicsit kell őket feltartani. - adta oda Kurenainak Kakashit.
-Ezazz...bírom az iylen tökös fazonokat.. - vigyorodott el Kisame.
-Állj meg Kisame...nem háborút szítani jöttünk. Lehet, hogy tűzbe hoztak, de a parancshoz kell tartanunk magunkat.. - vetette oda Itachi.
-Grmmphh... hát a parancs az parancs.. menjünk... - morogta Kisame.
-Remélem még látjuk egymást... Daisuke... - mondta Itachi az erdőből kitámolygó Dai' felé fordulva, majd Kisameval együtt köddé váltak.
-Ouuhh... - esett össze Daisu'.
A többiek hátrafordultak, majd Gai meg Asuma odaugrottak mellé.
-Ez nem jó, túl sok vért vesztett. Nem kispályás jutsut használt az a fazon... - jegyezte meg Asuma.
-Őt is kórházba kell vinni. Micsoda egy srác. Tegnap is én vittem a kórházba, erre alig telt el egy nap és máris bajba keveredett... sok gond lesz még vele, őrült egy kölyök ez... - kapta fel Gai, majd elindultak a kórház felé...
