7. fejezet ~ Meddig tart ez a pokol?!

-Jólvan, Akamaru, akkor ahogy megbeszéltük..! - mormogta Kiba.
-Wáhh!! Wáhh!!
Kiba a shurikentartó felé nyúlt, erre Dai' előkapott egy kunait, hogy védekezhessen, de Kiba nem fegyvert vett elő, hanem egy marok füstbombát. Kiba párat Dai' felé hajított.
"A francba ez így nem lesz jó. A szagukat is alig érezni, és látni sem látok. De mivel nincs más mód.."
Dai' leguggolt a földre, formált pár pecsétet majd az egyik kezével finoman megérintette a földet, közben behunyta a szemét.
"Jól van megvagytok..." - mosolyodott el, és abba az irányba ugrott, ahol Kibat sejtette.
-Megvagy!! - kiáltotta és belerúgott a füstbe.
Kiba kirepült a lila ködből, de csak morgott, és nyüszített. Rávicsorgott Dai'-ra, és kész volt újra támadni.
"Ez..nem is Kiba..." - gondolta Dai' amikor mögüle hirtelen kicsapódott a ködből egy ugyanolyan kinézetű srác, mint aki eltalált. Ököllel támadt Dai'-ra, aki viszont játszva hárította az ütéseket.
A földön fekvő Kiba is beszállt a harcba. Mindketten úgy néztek ki, mint Kiba, de mégis vadállat szerűek voltak.
"Valamelyikőjük az a kis öleb lesz. De melyik..?" - gondolta Dai' -  "Miféle technika ez..? Felvették egymás alakjának keverékét. Kiba félig vadállat lett, Akamaru meg félig ember. Bizonyára nem a vicc kedvéért, nem a hasonlóságon lesz a hangsúly. Valami technikához kellhet. Így, hogy egy szintre hozták az erőiket, valószínűleg olyan támadásra várhatok, amit csak ketten, egyenlő erőket képviselve hajthatnak végre. Tehát ha az egyiküket kiiktatom, akkor már nyert ügyem van. De vigyáznom kell. Nyílván a füstbombák azért kellettek, hogy ne láthassak, ellenben nekik biztos jó a szaglásuk és a hallásuk, amíg nekem kevésbé jó, és a füstben a reakció időm is sokkal gyengébb...tehát ha füstbe kerülök akkor gyorsan le kell lépnem."
-Héjj...ha már úgy is kiütünk, elárulnád, hogy találtál meg minket a füstben..? - kérdezte flegmán Kiba, aki már a zsebében érezte a győzelmét.
-Végül is.. ez ellen úgysem védekezhetsz, csak ha van elég eszed. Ez az egyetlen olyan földjutsu, amit képes voltam színvonalasan elsajátítani. Föld stílus Chakra tapintás jutsu. Nem egy bonyolult jutsu, csak megfelelő mennyiségű chakrát kell felhalmozni és a földbe vezetni észrevétlenül. A chakra elvegyül a földdel és összekapcsolódik az élőlényekkel. Így érezhetem meg a chakrátok alapján, hogy hol vagytok, és mennyi chakrátok van, illetve egyenletes-e a chakra keringése. Így érzem, ha jutsuhoz készültök, vagy genjutsu alatt álltok. Tipikus felderítő jutsu. Persze a földbe vezetett chakrának a jórészét elveszítem, tehát nem használhatom túl gyakran se. Hülyeségnek tűnhet, hogy előtted elemeztem ki a jutsumat, de nem lényeges. A meccs eredményén nem fog változtatni.
-A győzelmünket semmi sem vonhatja kétségbe, hmm, Akamaru? - pattogott Kiba, majd a maradék füstbombákat Dai' felé dobta. Olyan sokat dobott, hogy az egész edző terep lila ködben úszott.
"Basszus... ebből nehéz lesz kikeverednem.." - gondolta Daisuke, és jó erősen megmarkolta a kunait és próbált fülelni a legapróbb zajokra. Érezte, hogy egy kicsit remeg a föld. Aztán egyre erősebben.
"Mi a fe..!!" - Dai' gyorsan hátraugrott, de mielőtt a földre érkezett volna, kirobbant valami a földből, pont ott ahol az előbb állt.
-GATSUGAAAA!! - kiáltotta Kiba és Akamaruval együtt megindultak Dai' felé, aki elugrott előlük, de ekkor kettéváltak. A srác alig látott valamit, viszont Kiba és Akamaru pontosan tudta, hogy ő hol van. Csak játszadoztak Daisukeval, aki viszont valami ellentámadáson törte a fejét, miközben próbálta elkerülni őket.
-Jólvan, Akamaru, elég a játszadozásból!
Most az egyikük eltűnt, de a másik megindult a srác felé, aki újra kitért, és néhány shurikent vágott az egyik fél-állat felé, de a fegyverek lepattantak róla.
"Ezt nem csinálhatom örökké, valamit gyorsan ki kell találnom.. ezek ketten darabokra szednek, ha nem vigyázok..!"
Egy darabig a srác képes volt még elugrani az őrült sebességgel pörgő Kiba és Akamaru elől, de mégis ő vétett először egy hibát.
Amikor az egyikük Daisuke felé iramodott, a srác felugrott, és a levegőben védtelen maradt.
Ekkor a háta mögött előtűnt a füstből a másik fenevad és Dai'-t telibe kapta.
- 'csába!! - szorította össze a fogait Daisuke. Az iszonyatos erő a hátába fúródott, a srác pedig a földbe csapódott. Egy kisebb kráter keletkezett körülötte, a szélén pedig Kiba és Akamaru állt, még mindig a fél-állat formában.
-Fenevad utánzás és Gatsuga! Íme a specialitásunk, öcsi. - felelte fölényes mosollyal Kiba.
A gödör alján Daisuke feltápászkodott, de mindene iszonyúan fájt. Köhögött párat, és a szájából folyt a vér, ami egyenletesen csöpögött a porba.
-Itt végeztünk is, Akamaru! - mondta Kiba, és hátat fordított Daisukenak, és a többiek felé ballagott unottan.
"Egy Uchihától azért többet vártam...miféle gyenge harc volt ez..?" - nézte Lee az erdő széléről a tisztáson tátongó lyukat, és az elégedett Kibát.
"Ez az alak komolyan Sasuke rokona? Kész szánalom......mire volt mégis oylan nagy arca??!! " - tette karba a kezét Naruto miközben Dai' felé sétált.
-Hé, te... azthiszem nem akarok megküzdeni veled. Ha Kiba lenyomott, akkor elég szánalmas vagy.. - vetette oda Naruto a gödör szélén állva.
-A fene egyen már meg Naruto!! Annyira azért nem vagyok gyenge!! Te is csak a szerencsédnek köszönhetted, hogy nem így végezted! - méltatlankodott Kiba, majd fejbevágta Narutot.
-Te idióta ezt most mé..!
-Pofa súlyba......veled még nem végeztem...Kiba... - mászott ki melléjük Dai'.
-Ugyan már!! Ne szórakozz... nézz inkább magadra!! Alig élsz.. utálom az ilyen kis pattogókat akik nem tudják, hogy mikor kell feladni végre..
Daisuke nekirontott Kibának. Próbált rést keresni a meglepett ellenfelének a védelmén, amit meg is talált. Kis hadakozás után hasba rúgta Kibát aki nekivágódott egy oszlopnak.
-Nem csak neked vannak ütős jutsuid - mosolyodott el Daisuke. - KageBunshin no Jutsu!
A srác 4 klónt csinált magából, és ketten Kibára vetették magukat, ketten Akamarura. Az egyiküket sikerült lefogni, de a másik belekarmolt az egyik klónba ami megsemmisült.
-I-ilyen nincs - háborodott fel Naruto. - A Kage Bunshin az én specialitásom!! - fonta karba a kezeit majd leült és magába roskadt.
Most már Kibából és Akamaruból is szivárgott a vér, nem is egy helyen. Visszaváltoztak eredeti alakjukba. Két klón lefogta Kibát, egy pedig Akamarut.
- A játéknak most van vége. A technikátokat csak együtt használhatjátok, szóval elég lefogni téged, Kiba és nem is használhatjátok. Lefogni pedig nem kihívás, látva a taijutsudat.
Az igazi Dai' odament a vicsorgó Kibához.
-Vesztettél - mondta majd keményen hasba rúgta Kibát aki berepült a fák közé.
-Ez lehetetlen..hogy képes ekkorát rúgni? - kérdezte Naruto.
Lee Naruto felé fordult és elmondta mi az ábra.
-Nyilvánvalóan chakrát összpontosított a lábába, hogy hatásosabb legyen a rúgás. Sokan használják taijutsuban, hiszen így jóval megnövelik egy rúgás vagy egy ütés erejét. De léteznek olyan fegyverek is, amit kifejezetten úgy fejlesztenek ki, hogy ha chakrát vezet belé a használója, akkor sokkal veszélyesebb lesz, mint egy sima fegyver. Még egy sziklát is képesek lennének vele átfúrni.

Eközben Akamaru keményen beleharapott Daisuke klónjába, ami így eltűnt, de az egyik klón aki nemrég Kibát tartotta, rávetette magát és felemelte.
-Fphehh...nyughass már... - fújt rá Dai' majd eldobta Akamarut, aki nyekkent a földön. - Naruto, Lee, veletek majd máskor, most dolgo...!!
-Mi történt itt, srácok? -  lepődött meg a visszaérkező Gai. - 10 percre megyek el de már szétszedtétek a terepet. Halljam mit csináltatok..?
Mindenki hallgatott, aztán Daisuke megszólalt.
-Kiba kihívott, én meg legyőztem. És most mennék ha nembaj.. - indult volna Daisuke, de Gai megragadta a vállát. Dai' hátrafordult.
-Lehet, hogy Uchiha vagy, de ez nem jogosít fel erre. Mégis mit képzeltetek?! És ha egyikőtök meghal? - háborodott fel Gai.
-Az én hibám Gai sensei! Nem állítottam le őket! - ugrott Gai mellé Lee. Gai hátrafordult és egy hatalmasat lekevert Leenek.
-Óóó Gai sensei! Bocsásson meg kérem!!
-Óóó Lee megbocsátok!!
Lee és Gai egymás nyakába borult és ömlöttek a könnyeik.
"Ezek nem normálisan...jobb ha lelépek." - gondolta Daisuke miközben próbált észrevétlenül lelépni a két szappanoperahős mellől.
-Hojhojhojj!! Nem mész te sehova!! Még nincs vége hallod??!! - ordította Kiba miközben kitámolygott az erdőből.
-Állj csak meg fiatalember! Örülök, hogy kihasználjátok a fiatalság elsöprő erejét, de nem engedhetem, hogy harcoljatok!! - mondta Gai. - És azthiszem mindkettőtökre vár egy kivizsgálás a kórházban. - Nézett végig a véres, ütés nyomokkal tarkított fiúkon.
-Naneee!! - kiáltották egyszerre.
-Nekem mennem kell az akadémiára! - akadt ki Dai'.
-Én pedig küldetésre megyek.. semmi szükségem ellátásra!! - ellenkezett Kiba.
-Csak semmi ellenkezés! Mindketten velem jöttök, vagy nem állok jót magamért! - jött ki a sodrából Gai' és megragadta a srácok karjait, majd eltűntek.
-Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. - mondta Ino és Hinatat bevonszolta az erdőbe.
-Vi-viszlát, Naruto-kun, Lee-kun..! -  mondta Hinata majd elnyelték őket a fák.
-Héé várjatok meg! - kiáltotta Naruto. - Viszlát, Bozontos Szemöldök! - ordította Naruto, majd ő is elindult a lányok után a falu irányába.

"A francba.. pár napja vagyok itt és máris nyomhatom az ágyat." - bámulta a plafont unottan Daisuke.
-Szevasz! - lépett be Iruka egy másik emberrel az oldalán Dai' kórházi szobájába. - Hallottam mi történt...de most inkább ne menjünk bele. Gai san szólt, hogy nem tudsz bejönni, és megmondta hol talállak. Nem lenne szerencsés repedt bordákkal császkálni most, inkább Mitsumoto san vállalta, hogy bejön a kórházba, és itt veszitek az anyagot amíg fel nem épülsz. Szóval Mitsumoto, ő Daisuke, Daisuke, ő Mitsumoto. Remélem jól kijöttök majd.. De nekem mennem kell, mert vár az osztály. Viszlát.
-Rendben, viszlát Iruka sensei.
Iruka kiment, és becsukta az ajtót. Dai' még egy pár pillanatig nézte az ajtót majd Mitsumotohoz fordult.
-Szóval, Mitsumoto sensei...hol kezdjük...?

6. fejezet, címe: Daisuke vs. Kiba

Az éjszaka Daisu' nem aludt, túlságosan lefoglalta a napokban történtek, és ez teljesen letörte amúgy a tök optimista srácot.
"Vajon...olyan leszek, mint..Sasuke..?"
Még a gondolatba is beleborzongott. Persze, ő sem volt mindig túl kedves másokhoz, de Sasuke úgy elhidegült az emberektől, hogy az nem pusztán cinikusság, vagy csipkelődés miatt tette. Ő csak a bosszúnak él, mindenki aki gyengébb nála, csak teher, aki viszont kicsit is erősebb, már akadály. Nem akar senkivel sem kapcsolatot teremteni, mert számára feleslegesek ezek mások számára igenis fontos dolgok.

Közben Sasuke sem bírt aludni, most, hogy Daisuke feltűnt, újra előjöttek az emlékképek..ahogy Itachi lemészárolt majdnem mindenkit. Ahogy otthagyta Sasuket a semmi közepén, egyedül és eltűnt a sötét éjszakában. Egy utolsó, lesújtó pillantás és Sasuke egyedül maradt...
"Itachi ellen nem segíthet nekem senki...csak én vagyok képes őt legyőzni..."
Sasuke az oldalára fordult, és egy képet kezdett el bámulni. Egy családi kép, amin ő volt, és a szülei. Itachi képét kiszakította a fotóból. Sasuke keze ökölbe rándult és felült az ágyban.
-Ez mind miattad van!! - üvöltötte hirtelen magából kikelve Sasuke. Odakapott a képhez, és a földhözvágta. A csillogó üvegszilánkok elborították a padlót. Sasuke felemelte a fotót, összegyűrte, és kidobta a szemetesbe. Az ágyába visszabújva észrevette, hogy vérzik a lába és a keze. Egy halvány mosolyt eleresztett, és az édes fájdalommal kettesben mély álomba merült..

Dai' ágyába beszökött a hajnal első napsugara, de keserűen tapasztalta, hogy az ágy üres. Dai' már felöltözve pakolta össze a felszerelését. Korán akart kimenni edzeni, hiszen 9-kor már várta az akadémia.
A srác felcsatolta a shuriken és kunai tartó tokokat, felkapta a hátizsákját, majd körülnézett a szobában.
"Hmm...szóval ez lenne akkor az új otthonom...hát Sasuke...a te kéród sokkal királyabb volt, de nekem be kellett érnem ezzel." - mosolygott magában Dai' majd sarkon fordult és a szobában már csak a síri csend maradt..

Csak néhány madár vette a fáradtságot, hogy ilyen korán vidítsák fel a kószáló embereket csilingelő hangjukkal, Dai' viszont túlságosan a gondolataiba merült miközben az edzőterep felé futott.
A harmatcseppek még lágyan fürdőztek a hajnali nap sugaraiban, és tócsák tökéletesen tükrözték vissza a tájat, habár a hajnali szellő néha felzavarta a tócsák vizét.

Daisu' kipattant a tisztásra, majd kicsit óvakodva körbenézett, amikor egy zöld ruhás, fekete hajú valamit pillantott meg az oszlopok mellett. A srác közelebb ment, és látta hogy egy fiú fekszik -látszólag- öntudatlanul a fűben. Kezén véres és szakadt kötést volt.
"Nyilván itt edzett az éjszaka.." - gondolta Dai' miközben megragadta finoman a fiú vállát és elkezdte ébresztgetni.
-Hé haver, minden oké? Jól va..!
A földön fekvő fiúnak felpattant a szeme, megragadta Dai' kezét és megcsavarta. Mire a fiatal Uchiha észbekapott, már a földön feküdt és az előbb még eszméletlen srác térde már a hátába fúródott.
-Sose merj kikezdeni Konoha ifjú zöld fenevadával! Rock Leevel!! - mondta Lee büszkén az égre emelve tekintetét, miközben könnyek folytak a szeméből. - Gai sensei!! Most igazán büszke lehetsz rám.
Dai' felpillantott és megsemmisülve látta be, hogy egy ilyen idióta teperte őt le nem egészen fél perce.
-Figyelj, ez tök jó meg minden, de ha nem szeded ki a gerincemből a térdedet, akkor én..!
-Lee te meg mit művelsz? Elkaptál egy behatolót? - érkezett oda Lee mestere a terepre.
-Jesszus...mi ez? Idegen invázió? - grimaszolt egyet Dai', de bár ne tette volna.
Lee térde még jobban belemélyett Dai' hátába, a srác már alig kapott levegőt. Fogát csikorgatva, de izmait megfeszítve állt ellen az iszonyatos erőnek. Lee szemeiben lángok gyúltak és beleordított a képébe.
-Hogy mered becsmérelni Gai sensei nagyszerűségét?! - ordította az ifjú zöld fenevad.
-Lee, elég. Nem fogjuk szóra bírni, ha kikészíted. Szállj le róla, már minden rendben van, itt vagyok! - mondta büszkén Gai, miközben megcsinnalntak a fogai.
Lee, ha kelletlenül is, de engedelmeskedett a parancsnak és leszállt Dai'-ról, aki végre normálisan levegőhöz jutott, és köhögni kezdtett.
-Szóval ki vagy te..? - fordult hozzá villámló tekintettel Gai.
-Ááá bakker...micsoda vendégszeretet ez? - ült fel Dai'. - Egy Uchihának nem ilyen jár!! - méltatlankodott, majd leporolta a ruháját.
-Egy ... Uchihának? - ismételte csodálkozva Lee.
-Ez csak blöff, az Uchiha klánból csak 2-en maradtak életben!! - mondta Gai, aztán karba tette a kezét. -Halljuk ki vagy valójában és mit keresel itt!
-Uchiha vagyok... Uchiha Daisuke... bizonyíték kell? - ejtett meg Dai' egy kárörvendő mosolyt. - Hát tessék!
Daisuke egy pillanatra lecsukta a szemét, és mikor kinyitotta, szemeiben ott volt a Sharingan. Gai hátrahőkölt, Lee pedig csak nézte, de enm akart hinni a szemének.
-Ez..ez..lehetetlen - mormogta Gai, és nem vette le a srácról a szemét.
-Ha lehet hanyagoljuk a részleteket, edzeni szeretnék. - hunyta le ismét Dai' a szemét, és mikor kinyitotta újra a sötétlila szemei látszottak.
Hátatfordított Gainak és Leenek, majd elindult az oszlopok felé, hogy gyakoroljon.
"Ezt jelentenem kéne, bár nem hinném, hogy én vagyok az első aki látja őt, vagy tudja, hogy kicsoda.." -gondolta Gai, majd Leehez fordult.
-Lee, maradj itt gyakorolni, majd visszajövök később. Jelenteni fogom ezt a vezetőségnek, hátha még nem tudnak róla.
-Igenis, Gai sensei!! - vágta magát vigyázba Lee.
Gai pár ugrással eltűnt az erdőben, és visszaindult a faluba.
"Muszáj kipróbálnom magam! Ha Sasuke-val a vizsgán nem tudtam összemérni magam...itt egy Uchiha. Most kell lépnem." - gondolta Lee és ökölbe szorult a keze.
-Hé, te! Uchiha! Állj ki velem! - kiáltotta Lee, majd egy ugrással Dai' mögött termett.
-Te most hülyéskedsz, ugye? - mondta Dai', hátra sem nézve.
-Azt hiszed nem vagyok méltó ellenf..!
-Nem... - komorodott el Dai' arca.
Lee megjökkent egy kicsit a válaszon, de rögtön folytatta.
-Akkor meg miért..?
-Elég már! Megmondtam, hogy nem. Nem akarok balhét. Csak..gyakorolni jöttem, nem pedig megöletni magam, oké? - morogta Daisuke, és elhajított pár shurikent. Mind célba talált.
Lee nem értette a srácot.
"Megölteni...magát...? Ezt hogy mondhtatta...az Uchihák mind tehetségesek, de ő többre tat engem magánál..? Ez csak valami trükk lehet." - Villant fel a gondolat Leeben, és elmosolyodott.
-Átlátok rajtad Uchiha..! - vette fel a támadó pózát Lee. - Nem fogsz lekenyerezni ennyivel! Harcot akarok itt, és most!
-Figyelj én ne...!
-Ő az én ellenfelem, bubifej! - kiáltotta egy ismerős hang mögülük, aki nem volt más, mint Kiba.
Lee és Dai' megpördültek, és megláttak a tisztás szélén pár ninját. Kiba mellett ott állt Hinata, egy szőke hajú lány és Naruto is.
-Egek...hé! Hányan akartok még megölni, hmm? - kiáltott oda unottan Daisuke.
-Azt hittétek én is kimaradok a buliból, tökfejek? - húzta ki magát Naruto. - Ember ha én hozzádkezdek te sem mész már innen haza, jobb ha tudod!
-Naruto-kun...ezt...talán nem kéne.. - mondta Hinata.
-Ugyan már Hinata, ezt te sem gondolod komolyan! Még Ino is eljött nézni, hogy verem szét őt!! - mondta értetlenkedve Naruto és a trakójánál összefűzte a kezét, és elkezdett battyogni Dai' és Lee felé.
-Te idióta én nem verekedést akartam látni! És mégis mit gondolsz, hogy győzhetsz le egy Uchihát, tökfej!! - akadt ki Ino.
-Akkor meg mi a fenéért jöttél, Ino? - vetette oda Kiba, miközben Akamarut letette a földre.
Ino egy kicsi elvörösödött, valamit hümmögött és segélykérően nézett Hinatára aki vette a lapot.
-Tudod Inoval..mi még elmegyünk, mert dolgunk van. De mivel Kiba-kun te elhívtál, mondtam neki...hogy jöjjön el és majd utána mi is elmegyünk a dolgunkra. - motyogta félve Hinata.
-Jahamm.. Ino ennyit igaán kinyöghettél volna te is, de mindegy! Hé te ott a lila séróval! Gyere és harcolj! Megfizetünk a tegnapiért, hmm Akamaru? - üvöltött Kiba.
-Wáhh!! Wáhh!! - helyeselt (?) Akamaru.
Daisuke belátta, hogy itt szép szóval nem megy semmire. Vagy kiáll mindegyikükel, vagy örökre ezzel fogják szekálni.
-Najó, Kiba...ezt meg fogom bánni, de jó. Kiállok veletek. - mondta megsemmisülten Dai' aki már most utálta a napját.
-Jólvan, Akamaru! Készülj!
Kibában már pezsgett az adrenalin, Akamaru is nygtalan volt. Bár Lee akart először megküzdeni vele, mégis beleegyezve lehúzódott az erdő szélére a többiekkel együtt, és ráültek egy nagyobb sziklára. Naruton látszott, hogy már nagyon türelmetlen, semmiképp nem akart kimaradni egy esetleges balhéból.
Eközben Daisuke, Kiba és Akamaru felálltak a tisztáson, harcra készen..!!

5. fejezet, címe: Találkozás az edzőterepen

"Vajon ki lehet az, aki miatt nem bírják kiadni ezt a szobát...remélem nem valami flúgos alak.." - ábrándozott el Dai' miközben baktatott a fölötte lévő emeletre. Kicsit nyekergett a lépcső, Dai'-t ez most különösen zavarta, de maga sem tudta miért. Amint felért a legfelső emeletre, szétnézett, de csak egyetlen ajtó volt. A folyosón néhány növény már csak az utolsókat rúgta. A folyosó végén egy ablak volt, amin csak úgy ömlött be a lemenő nap fénye.
"Milyen barátságos... a növényeket leszámítva... na jólvan, ha más nem, akkor majd én gondjukat viselem." - tűnődött, miközben egy kinyúlni készülő növénykéhez hajolt.
"Hmm de ne felejtsük el amiért jöttem..." - fordult az ajtó felé Dai'.- "Még az is megeshet, hogy ök jó fej, csak túlreagálják...áhh hova is gondolok, csodák nincsenek.

Remélem az a fazon nem valami kibírhatatlan pattogóbogár alatt adott lakást.."
Daisuke odalépett az ajtóhoz, és kopogott kettőt.
-Ááá mi van már megint??!! - ordított belülről egy ismerős hang.
Az ajtó feltépődött és egy szőke tüsihajú srác szemezett Dai'-val, mégpedig Uzumaki Naruto!
-Ki a fene vagy te?? - bámult rá Daisukera Naruto.
-NARUTO??!! - kiáltott fel Dai'.
"Ez csak ugye valami rossz vicc..." - reménykedett Dai', de be kellett látnia, ez nem valami ügyes genjutsu.
-Héé te ismerős vagy.. - ráncolta a homlokát Naruto. -Te vagy aaa...aaaa.........
-Ne szórakozz velem te idióta!! TEGNAP TALÁLKOZTUNK!! - türelmetlenkedett Dai'.
-Hoii...ÁÁÁ!! Te vagy Daisuke..! Áhh szia! - vigyorgott Naruto. - Mit akarsz itt? - lohadt le a lelkesedése a kis bajkeverőnek.
-Te vagy a szomszédom??!! - képedt el Daisuke, miközben idegesen a hajába túrt.
-He? milyen szomszéd? -értetlenkedett Naruto miközben Daisuket figyelte. - Mind egy is..mit akarsz, he?
-Most..vettem ki egy lakást.. egyel lejjebb...-nyugodott le egy kicsit Dai'. -Mondta a fazon aki kiadta a szobát, hogy már egy jó ideje nem tudta kiadni az alattad lévő emeleten az üres szobát...úgy tűnik miattad..
-Most mivan?? M'ért isonyodik tőlem mindenki??!! - Naruto ökölbeszorította a kezét és belevert az ajtófélfába, amit egy nagy reccsenés kísért. - Majd kap tőlem az a vén kupak egy olyat hogy sose...
-Hogy érted, hogy...mindenki? - képedt el Dai', és Narutoval nem törődva besétált a lakásba.
-Úgy ahogy mondom!! Mindenki 'úgy' néz rám...és mindenki kerül, ezt ki nem állhatom...még Sakura chan is... - komorodott el a srác arca. - De nem is érdekelnek! Hülyék mind!! Kivéve talán Sakura chant.. - pirult el egy kicsit Naruto.

Dai' szétnézett Naruto lakásában. Az előszobában a földön hevert egy pulóver, néhány papír és valami ismeretlen eredetű massza volt a szőnyegen. Daisu' bement a nappaliba, ahol eléggé illúzióromboló látvány fogadta. Ez a szoba legalább ötször volt koszosabb és rendetlenebb.
"Végülis mit várhatnék egy ilyen fele.."
-Hé mit csinálsz ott benn?? - mászott bele a srác képébe Naruto, akit tényleg érdekelt, hogy egy alig pár órája ismert fazon mért flangál olyan otthonosan a lakásában.
-Figyelj..Naruto. Igazából csak azt szeretném tudni, hogy Sasuke miért ilyen..meg egyáltalán mi történt amíg én nem voltam? - szegezte Narutonak a kérdést, aki ennek hallatán kicsit elkedvetlenedett.
-Mit értsek az alatt, hogy Sasuke ilyen? Milyen ilyen? Utálatos? Nagyképű? Önz...
-Mióta viselkedett így? -szakította félbe Dai' akaratlanul is Narutot, mikor ő is tudta, hogy mi a válasz.
-Háááát igazából gőzöm sincs, amióta megismertem ilyen volt. Már az akadémáin sem bírtam. Nagyképű és öntelt és ... és ...
-Ühümm... - mélázott el Daisuke.
"Ennek a kis vakarcsnak sem adtak valami sok észt..de mindegy is.. végülis semmi köze nincs 'ahhoz' a naphoz."
-MEGTENNÉD, HOGY NEM SZAKÍTASSZ MINDIG FÉLBE??!! - háborodott fel Naruto, és karbatéve a kezét hátatfordított Dai'nak.
-Hát igen, bocs...vagy mi...na mondd amit akartál. - morogta Dai' miközben a padlót nézegette.
-Hát nos tudod... A TE HIBÁD!! KIVERTED A FEJEMBŐL MIT AKARTAM MONDANI!! - bökte ki Naruto, akin eléggé látszott, hogy gőze sincs egyáltalán mi közben szakították félbe.
-Ahamm. Oké.. figyelj, ugye itt is csapatok vannak, 3 fősek és van 1 jounin is felügylőnek. Nem tudsz egy csapatot, ahol nincs ki a 3 fő? Tudod hamarosan levizsgázom és nem nagyon szeretnék az újoncokkal együtt szökött nyulak után kajtatni D szintű küldetéseken...
-Háát...az idei csapatok mind 3 fősek. - fordult Dai' felé kicsit megbékélve a sértett ninjatanonc. - Meg ez amúgy sem fer! Ha én végigszenvedtem akkor te is végig fogod! Semmivel sem vagy különb nálam fogtad?!
-Hé, nyugi! Iruka úgy sem fog pelenkások közé bedugni, az viszont eléggé érdekelne, hogy hova rakna be.. - fordított hátat Daisuke és indult a kijárat felé, pár lépés után a magasba emelte a kezét és elköszönt.
-Viszlát.. - mondta Narutonak.
-Hmmmfhf..Szia... - morogta Naruto és befordult egy másik szobába.

Dai' becsukta az ajtót magamögött, lerobogott a lépcsőn és elkezdte róni a falu utcáit, hiszen még nem sötétedett annyira. Az utcán már nem volta akkora tömeg, de azért jócskán járkáltak még a falusiak. Dai' benézett egy-két boltba is, hátha talál valami érdekeset, de semmi sem érdekelte annyira, ezért inkább az edzőterepek felé ment. Már majdnem odaért, mikor az utolsó utcán egy rózsaszín hajú lányt pillantott meg, aki egy kosarat vitt letakarva.
"Sakura.."
Dai' azt hitte el tud sunnyogni, hogy ne vegye észre őt, de a halványlila haj nem volt megszokott látvány, Sakura egyből kiszúrt, Daisukénak pedig illett volna köszönni legalább.
-Szia Sakura.. - integetett felé unottan Dai'.
-Áá szia Daiksuke-san. Mit csinálsz itt? Keresel valakit? Esteleg segítsek? - érdeklődött kedvesen Sakura, de Dai't egyáltalán nem érintette meg a lány kedvessége.
-Kösz nem, boldogulok...csak az edzőterepet szeretném megnézni. - tért ki a lány elől és indult tovább Dai' de Sakura megérintette a vállát.
-Ha esetleg bármi kell, engem keress csak meg nyugodtan.
-Ööö jó..kösz..a'sszem.. - nézte a földet Dai' majd lassan elindult eredeti célja felé. -Viszlát később.. - mondta és pár másodperc alatt nyomaveszett.
Daisuke futott, azt akarta, hogy sötétedés előtt még gyakorolhasson egy kicsit, ezért minél hamarabb oda akart érni. Mikor már az erdőben járt, két fura fazon húzott el előtt olyan sebességgel, hogy Dai' hanyatt vágódott. Fel sem fogta mi is történt, csak valami zöldet látott elsuhanni, és furcsa hangokat hallott.
-Háháá! Ezazz Lee! Egyre jobb vagy, de a mesteredet sosem múlhatod felül ha nem edzel keményen!!
-ÓÓÓÓ, IGENISS GAI SENSEIIII!!!
Ennyi volt amitmég hallott, mielőtt fetápászkodott és újra futásnak eredt.
"Vajon mi a frász volt ez?" - gondolta magában miközben az edzőpálya előtűnt az erdő fái mögött. "Nahh, meg is érkeztünk."

De amikor odaért a tisztás szélére, egy lány már ott volt és az egyik oszlopnál gyakorolt éppen. Az oszlop elég megviseltnek tűnt már a sok ütéstől és rúgástól, a lány is kicsit fáradtnak tűnt, rövid sötétlila haja volt és elöl két tincs lelógott, a szemei pedig ijesztően nagyon és fehérek voltak.
"Biztos valami kekkei genkai lehet.." - gondolta. "Ilyesmit még nem is láttam ezelőtt.."
Hirtelen 2 'valami' kivágódott az erdőből nagy hujjogatások közepette. Ügyesen landoltak a földön majd a kissebbik valami a fiúhoz futott és a lábának támaszkodott.
-Szép volt, Akamaru! - mondta a srác aki a fejére ültette a másik valamit, ami egy kutyus volt.
-Hoii, Hinata.. te még maradsz? - kérdezte a srác a lila hajú ányhoz fordulva. -Mi Akamaruval még maradunk, hogy összehangoljuk a technikáinkat! Ugye, Akamaru?
-Wáhh!! Wáhh!!
-Én szerintem lassan megyek, Kiba-kun, kicsit elfáradtam. - szólalt meg a lány, meglepően vékony hanggal.
Akamaru és Kiba megmerevedett. Mindketten beleszagoltak a levegőbe és nekiiramodtak. Egyenesen Dai' felé haladtak, aki viszont egy ugrással a tisztáson termett, és kitért a támadó srác elől, aki viszont a magasba ugrott és előkapott egy kunait.
-Gyerünk, Akamaru! - kiáltotta Kiba.
-Wáhh!!
-Állj meg Kiba-kun! Mi van ha..!
Hinatanak nem volt ideje végigmondani, meg Dai' egy pillanat alatt Kiba mögött termett, kiragadta a kunait a kezéből, és együtt landoltak a földön. Dai' leszorította Kibát a földre a kunait pedig beledobta egy oszlopba. Akamaru morogni kezdtett de nem mozdult.
-Maradj ott, Akamaru..!! - nyögte Kiba. -Héhéhé! Ki vagy te és mit akarsz??!!
-Ohh.. csak ennyit akarsz tudni..? - szállt le Kibáról Dai', leporolta a ruháját, és megvárta amíg Kiba is feltápászkodik. Közben Hinata is odafutott és felsegítette a srácot.
-Én most érkeztem vissza a faluba, Daisuke vagyok. Most komolyan.. Ha tudni akarod a nevem, kérdezd meg te idióta, mert a végén bajod esik..
-HOGY ÉN IDIÓTA??!! - ordított vele Kiba. - Ha tudnád riadókészültség van a faluban és nem jöhet be akárki!! Amióta a chuunin vizsgán...
-Jól van értem.. Titeket hogy hívnak, hmm? - vetette oda Kibat vizsgálgatva Dai'.
-Bocsáss meg Kiba-kunnak, egy kicsit forróvérű. É-én Hinata vagyok. Még sosem láttalak. Honnan jöttél? - kérdezte halkan Hinata.
-Hmm Hinata, Kiba és ő pedig bizonyára Akamaru. Hogy én? Én a Villámok földjéről érkeztem, ott voltam edzeni. De amúgy konohai vagyok, de még az akadémiára való menetelem előtt apám elküldött oda. Sokat segített látva Kiba khmm... szereplését. - dörgölte Kiba orra alá az előbbi hibáját.
-Chöhh, nem értessz te semmit, idióta! Menjünk innen Akamaru..Hinata te is gyere, nem jó ha iylenekkel flangálsz. - fordított hátat nekik Kiba, majd Akamaruval a fején befutott az erdőbe.
-El-elnézést kérek Kiba miatt.. - fordult Daisu' felé Hinata. - Nincs ma jó napja.
-Mindegy. Nem érdekel. Csak azt akartam tudni mi változott mióta elmentem..és gyakorolni is akartam. - morogta Dai' és elindult a tisztás közepe felé. - Nincs kedved harcolni velem, Hinata? - fordult felé Dai'.
-Ha-harcolni? I-inkább kihagynám ha nem baj...meg egy kicsit fáradt is vagyok..
-Felőlem..és nem tudsz valakit aki leállna velem? - kérdezte érdeklődve Dai'. - Rámférne valami izgalom is..
Hinata megrázta a fejét. Dai' közönyösen vállat vont majd szembeállt az oszlopokkal és shurikeneket vett elő. Egy ideig ezt gyakorolta, majd a tisztás közepén próbálkozott egy-két föld jutsuval is, sajnos sikertelenül. A föld alig remegett meg néha a kezei alatt, pedig chakrairányításban Daisuke az egyik legjobb volt. Amikor felállt és körbenézett már nem látta Hinatát, viszont egyre sötétedett. Még egy kicsit próbálgatta a Katon

Goukkayuut, aztán mikor már kicsit elfáradt elindult vissza a faluba.
"Még úgy is be kell rendeznem rendesen a lakást, majd holnap még kijövök. Ma már inkább nem erőltetem..csak azok a föld jutsuk..áhh mindegy.." - morfondírozott

Dai' és eltűnt a fák között..

4. fejezet, címe: Umino Iruka

"Az a két vénség nem komplett..."-gondolta Dai', mikor elérkezett egy nagy épülethez, aminek kissé már omladoztak a falai.
-Na itt is lennénk...összezárva 7 éves újoncokkal akik a Bunshin no jutsu és a Kawarimi no Jutsu "mesterei"... -motyogta Daisuke az új akadémiája előtt állva.
-Azért ne becsüld le őket, meglepődnél néhányan milyen kivételes tanulók.
Dai' a hang irányába fordult és egy egyneruhás shinobi állt mögötte. 20-as 30-as éveiben lehetett, még fiatal volt, az arcán egy nagy sebhely éktelenkedett.
-Bizonyára te vagy Daisuke, na menjünk be beszéljük meg hogyan tovább, hiszen tényleg nevetségesen hangzik ennyi idősen az akadémián kezdőnek lenni.

Amúgy a nevem Iruka, Umino Iruka pontosabban,
-...Iruka sensei...oké.
Iruka sensei ajtót nyitott és beinvitálta a srácot, majd egy tanterembe vezette, és leült.
-Ülj le te is ha akarsz. -intett Iruka egy szék felé.
-Köszönöm, jó nekem így.
-Akkor térjünk a lényegre, -kezdte a mondókáját Iruka sensei- te egy különleges tanmenetet fogsz elvégezni, ezt az oylanoknak készítettük mint amilyen te is

vagy. Ezt még a Harmadik vezette be, de a tanácsosok nem szeretik ezt a módszert, ők a tökéletességre törekednek, ennek ellenére nem kényszerítelek a

kezdők közé. A tanterv egyszerű: egy tömörebb anyagot veszel majd, ami főleg elméleti rész, és a ninják legfőbb szabályait tartalmazza, gyakorlati vizsgákat

hanyagoljuk, ha akarod, hiszen hallottam ott már küldetésekre mentetek a csapattal, szóval van már gyakorlatod fegyverhasználat terén, illetve a Ninjutsuban

és a Taijutsuban is valószínűleg jártas vagy. Így nem 2-3 évig jársz ide, legjobb esetben 1,5 hónap alatt túl lehetsz az egészen. Természetesen kapsz egy

külön tanárt, hiszen van pár kollégám akik ezt a tantervet is képesek vezetni, mert nincs osztályuk, vagy kevesebb az órájuk.
-Az emléleti rész sem probléma szerintem. -mosolyodott el Dai'. -Ami a tempót illeti, meg fogom dönteni a 1,5 hónapos rekordot, úgy érzem. -vigyorodott el

önelégülten.
-Ahogy gondolod..mit szólnál egy fogadáshoz? -mosolyodott el Iruka. -Ha nem sikerül egy hónap alatt letenned az elmélti és gyakorlati záróvizsgát, akkor

miután letetted 2 hónapig kizárólag D szintű küldetésekre mehetsz el, és nálam adod le a jelentést. Ha viszont sikerül letenned 1 hónap alatt, akkor

megpróbállak beadni egy olyan csapathoz, akik már gyakorlottabbak. Na, ehhez mit szólsz?
-Benne vagyok Iruka sensei. De ebben a fogadásban ha jól veszem ki csak nekem van veszteni valóm. -vigyorodott el Daisuke.
-Pont ez benne a lényeg. -vetette oda Iruka.
-Hehe, ez kezd érdekes lenni. -Dőlt hátra a széken Daisuke, és alaposan szemügyre vette Irukát.
-Amúgy mért döntött úgy Iruka sensei, hogy tanító lesz? -kérdezte egy kis csönd után Dai'.
-Hahaha, hogy miért? Nem egyszerű kérdés. Shinobi létemre mindig a tudást tartottam fontosabbnak a sokszor értelmetlen harcoknál, és engem a korábbi

Hokagék tanításai vezéreltek. Úgy gondoltam, hogy ha a harc terén nem is vagyok olyan kiemelkedő, ezeket a tanításokat továbbadhatom a következő

generációnak. Felnevelni az utnánunk következő ifjú shinobikat elég nagy felelősség, de pár éve úgy éreztem, hogy menni fog, de voltak olyan pillanatok is

amikor összecsaptak a hullámok a fejem fölött, nem tudtam mitévő lenni, de a Harmadiktól rengeteg tanácsot kaptam, és ez átsegített mindenen...
Iruka elcsendesedett és bámult maga elé, mintha egy különös erő kerítette volna hatalmába őt. Daisuke kinézett az ablakon, és nézte ahogy a nap lassan

altűnik a horizonton, ahogy a nap utolsó sugarai először bearanyozzák, majd véresre festik a tiszta eget és a csendesen úszó felhőket.
-Iruka sensei, az egy hónap ugye csak holnaptól számít? -fordult Irukához Dai'.
-Hogy mi? -révedt fel Iruka. -Ja igen a fogadás, holnaptól igen, délelőttös vagy délutános szeretnél lenni..?
-Attól függ hány órakor kezdődnek. -dünnyögött a srác. -Nem szeretek túl korán kelni, ha muszáj akkor oké, de ha választhatok akkor inkább...
-Ne aggódj, a délelőtti tanítás 9-kor kezdődik, a délutáni 3 órakor, és ha délelőtt kezdessz akkor délután 2-kor hazamehetsz, ha viszont délután mész, akkor

csak este 8-kor szabadulsz.
-Nos akkor egyértelmű 1-0-ás fölénnyel nyert a délelőtti tanulás. Különben is, akkor jobban tudom koncentrálni. -tűnődött a fiú.- Iruka sensei...esetleg tud

olyan helyet ahol lehet lakást bérelni? Nem akarok másoknál lábatlankodni, és úgy elszaladt ez a nap, alig tudtam körbenézni lakás után..
-Én ismerek egy helyet, ahol van pár kiadó lakás, igaz a város szélén van, de nem sok idő amíg beérsz ide. -mondta Iruka papír és ceruza után matatva egy

fiókban. -Leírom a címet, könnyen meg fogod taláni, ez az út majdnem odavisz, a végefelé lesz egy kereszteződés, ott balra menj tovább és lesz egy nagyobb

ház, ott vannak kiadó szobák, de ki is van rá írva. -mosolygott Iruka, és odanyomta Daisukenak a papírt. -Viszlát később!
-Köszönöm és viszlát. -hajolt meg Dai' majd kisétált az akadémiáról az utcára.
"Hmm akkor erre tovább..azt mondta pár perc, na akkor futás, mert gyalog ez problémás lenne."
Dai' nekiiramodott és háztetőről háztetőre ugrálva elérkezett a kerezteződéshez, majd bevágott balra és egy pár pillanat múlva elérkezett a házhoz.
-Kiadó szobák... -olvasta le egy hirdetésről a ház oldalán.
-Segíthetek..? -lépett ki egy 50-es éveiben járó ember az ajtón. Korához képest nyeszlett volt, viszont magas, haja fekete, de sok helyen ősz hajszálak is látszódtak, egy homlokvédőt viselt, de nem oylat mint a shinobik, csak egy sima, fekete anyagot.
-Igen, lakást szeretnék bérelni egy hónapra, ha lehet. -fordult felé Dai'.
-Ühüm. -bólintott a férfi. -Még van két lakás ami szabad, az egyik lejjebb van, még az 1. emeleten, a másik viszont az utolsó előtti emeleten van, a 3-on. Gyere megmutatom, aztán ha megfelel akkor az egyik a tiéd.
Daisuke szemügyre vette mindkét lakást, körbejártm benézett ide-oda, és végül a felső emeleti lakás mellett döntött, hiszen az tágasabb és rendezettebb volt.
-Rendben. Akkor ez lesz. Ezt a lakást nem szokták kérni a felső lakó miatt, de remélem téged nem fog zavarni. -mondta a fazon és otthagyta Dai't a lakáskulccsal és lement a lépcsőn. Régi falépcső volt, Dai' pontosan tudta mikor ért le a férfi, és ekkor bezárta a lakása ajtaját és felment felderíteni azt a titokzatos felső lakót...