A nap első sugarai szivárogtak be a szobába, egy kis élettel megtöltve azt. Daisu' a történtek ellenére hajnaltájt mégis
elbóbiskolt, Sasuke viszont ébren virrasztott. Mikor felkelt nap, felriadt réveteg állapotából, tekintetét Daisukera
szegezve kicsit megnyugodott. Kimászott az ágyból és elindult a konyha felé. Talált a hűtőben egy kis dango-t és azt
kezdte el unalmában falni.
-Sasuke itt vagy még? -hallatszott egy hang a szobából.
-Hm..
-Már rendesen válaszolni is lutsa vagy, elvitte a cica a nyelved? -lépett be Dai' a konyhaajtón.
-Nem vagyok beszédes kedvemben..-mormogta Sasuke.
Dai' kivett egy kis kaját a hűtőből és Sasukeval szemben leült. A légkör nyugodt volt, egyikük sem szólt, mélyen
beleásták magukat gondolataik útvesztőibe. Mindkettejüknek a tegnap járt a fejében. Bár Sasuke már évek óta együttélt
ezzel a tudattal, ő a szokottnál is csendesebb lett. Dai' pedig csak tengődött magába roskadva.
-Nem kéne lakást keresned? -fordult felé Sasuke.
-Ez most beugratós kérdés? -vetette oda Dai'. -Oké, oké. Eljössz velem? -nézett kérdőn Sasukera.
-Oldd meg magad. -intett Sasuke az ajtó felé, közben a szeme sem rebbent.
-Jóóólvan..akkor megkérdem Narutot vagy Sakurát.
-Felőlem..csak ne legyél láb alatt.
-Kösz, hogy itt lehettem éjszakára..Akkor én most..megyek azthiszem.. -motyogott Dai', közben Sasuket fürkészte.
-Ne hidd, hanem menj.. -vetette oda Sasuke és hátatfordított neki.
-Nahát Sasuke...valahogy nem ilyennek hittelek... -mormogta Daisuke és kilépett az ajtón.
Még korán volt, a falu nagy része aludt, a boltok jó része még ki sem nyitott. A hajnal csípős hidege járt át mindent, ez
elég volt a srácnak, hogy felébredjen.
"Szóval lakás...ehh korán van még hozzá, azt sem tudom hol kezdjek hozzá. Talán jobb ha felmegyek a vezetőséghez,
vagy valami, talán küldetést is kapok."
Daisuke befordult a sarkon és a Hokage irodája felé vette az útját.
"Vajon ki van most Sarutobi helyett? Remélem valami normális arcot tettek az öreg helyére..."
Az úton odafelé néhány jelöltön gondolkodott, az utcák közben meg egyre jobban megteltek élettel. Kissebb csapat
ninják igyekeztek küldetésükre jouninjaikkal, még egy ANBU maszkos alak is átsuhant az úton, ami ritkaságnak
számított, hiszen jórészt rejtőzködtek.
Mikor odaért a Hokage irodjához, épp egy hosszú fekete hajú kunoichi ment el egy csapat kölyökkel. Az egyiknél egy
kiskutya volt.
"Ezek már ölebet is visznek küldetésre? Vagy ez a srác tízóraija?" -mélázott el.
Volt egy lány is, nagyon kedvesnek tűnt és egy fiú...nos egy fiú akinek max az orrát lehetett egészben látni.
"Fura egy fazon..." -mérte végig gyanakodva.
"Hmm...vajon melyik csapathoz osztanak majd be? Végül is Sasuke csapata sem lenne rossz, annak ellenére, hogy Sasuke
eléggé furcsa lett. Miféle szerzet lehet a jouninjuk?"
Daisuke felmászott a lépcsőn és máris a Sandaime irodája felé vette az irányt. Zárva volt az ajtó.
-Csak nem a vezetőséget keresed? -szólt egy hang mögötte.
-De igen, a Hokagét keresem, meg tudná modnani hol találom?
-Nincs Hokagénk még...de a vezetőség irodája a folyosó végén van jobbra.
-Kösz..
Daisuke végigmérte a fazont. Egyenruhát viselt, tehát chuunin vagy jounin rangú lehetett, egy szalmaszél-félét rágott a
szájában, eléggé flegma kinézetű volt.
Daisuke otthagyta és elindult a folyosón. A falak itt-ott már koptak le, egy ideje már nem gondozták rendesen az
épüketet. Mikor odaért az ajtóhoz, kopogott. Szúette volt már ez is, de semmi jelzés nem volt rajta, se egy tábla, semmi.
Max egy raktárnak mehetne el, másnak nem-igen nézné egy szemlélő.
-Gyere be! -hallatszott belülről.
Daisuke benyitott, és hát mindenre számított csak erre nem. Két vénség ült szemben az asztalnál. Első gondolata az volt,
hogy ez valami rossz vicc attól az alaktól, de aztán bevillant a képük, és eszébe jutott, hogy ők a tanácsosok. Daisuke
meghajolt.
-Te..te mégis....te egy Uchiha vagy?! -kérdezte fuldokolva az egyik öreg.
-Én emlékszem rá, Homura, ez a fiú ment a Felhő országába...évekkel ezelőtt..te lennél az? -kérdezte.
-Koharu mire nem emlékszel, hmm? De most, hogy...igazad lehet...Uchiha vagy, ugye fiam?
-I-igen. Sasukeval is találkoztam, és elmondott mindent, de nem ezért vagyok most itt. É-én csak azért jöttem, mert
szeretnék egy küldetést...vállalni.
-Jól van mindenki nyugodjon le, főleg te, Homura. Kérem a regisztrációs lapod és a bizonyítványod.
-Attól tartok ezzel lesznek problémák, én a Felhő országában nem jártam akadémiára, csak kiképzésen voltam, de ott
járhattam küldetésekre az ottani sensei-jel, és teszteket is csi....
-Nem adhatunk küldetést.
-MIII??!! -akadt ki a srác.
-Jól hallottad, nem számítassz ninjának, hiszen se regisztrációs lapod, se bizonyítván, semmi!! Attól tartok vissza kell
menned az akadémiára.
-Maga be akar dugni 6 évesek közé akik a Bunshin no Justu-t tanulják?!
-Pontosan. Keresd fel Umino Irukát délután az akadémián, a beíratás nem hosszú idő. Vidd el az alap felszereléseket és
végezd el az iskolát! Utána természetesen...
Daisuke becsapta az ajtót és otthagyta a két vénséget.
-Látod Koharu, ezek a mai meggondolatlan fiatalok..ráadásul Uchiha. Hogy történhetett ez? Nem így terveztük meg...
-Nyugodj meg, ezt még a falu javára is fordíthatjuk..
Daisuke levágtatott a lépcsőn és kirontott az ajtón. Kicsit zihált, aztán felegyenesedett és mély levegőt vett. Igyekezett
lenyugodni, több-kevesebb sikerrel.
"Nem olyan vészes...de ha már így alakult, akkor irány az akadémia!"
2011. november 29., kedd
2011. november 18., péntek
2. Fejezet: Uchiha Sasuke
Daisuke csak állt némán...Ismét az emlékei kerítették hatalmában. Édesanyjára gondolt, édesapjára és nővérére, aki ha néha hideg volt is, érezte, hogy szereti. Daisuke már nem bírt állni, térderogyott a kapu előtt, melyen hajdan kilépve megváltozott az élete. Sírt. Nem ordított, nem szólt semmit, csak némán sírt, szemeiben a kétségbeesés apró szikráival. Nem tudta mit tegyen.
Sasuke, Naruto és Sakura ekkor érkeztek oda. Nézték ezt az "idegen" fiút, aki még néhány perccel ezelőtt örömében észre sem vett senkit, csak Sasuket. Csak nézték Dai't. Egyikük sem szólt, vagy tett semmit. Nem tudtak mit mondani...nem volt mit mondani. Daisuke némán felállt és elindult az Uchiha-negyedbe.
-Daisu'... -szólt Sasuke.
-...Alig ismerek rá a helyre...hehe...ott rohangáltam mindig...emlékszel Sasuke, hogy mennyit játszottunk?
-Nagyon régen volt.
-Hehe..hehehe... - Daisu' maga sem tudta miért de eleresztett egy halvány nevetést. -Em-emlékszem mindenre...érted? MINDENRE! Minden perc élesen hasított belém a Felhő országában tett edzésem alatt..minden este anyáékra gondoltam. Arra, hogy mennyit változhattatok, hogy mi lett veled és Itachival. És...biztos, hogy Ita' tette? Nem lehet, hogy...
Sasuke arca elkomorult, csak a földet bámulta, keze ökölbe szorult és remegett.
-Igen, ő tette...én... láttam. Ott voltam. Az mondta...meneküljek, hogy éljem túl, és olyan szemekkel térjek vissza, mint amilyen neki volt.
Dai' végignézett a negyeden, utolsó pillantások ezen a poklon..
Szinte semmi sem változott, a falu vezetősége otthagyott mindent, nem bontatott le semmit, nem hanyagságból, csak hogy emlékezzenek rájuk. A főút mentén a házak korhadt, szúette gerendákon álltak, az apró teraszok néhol beszakadtak. A házak falait pedig sok helyen még vár borította. Dai eddig nem is törődött vele, de most érezte igazán a halál szagát. Mindent áthatott a vér illata..
A fák többsége elszáradt, csak az igazán öreg fák húzták még ki ennyi éven keresztül gondozatlanul. A földön sok helyen feltört a gaz is. Gyomorforgató látvány volt, mintha ezen a helyen évekkel ezelőtt megállt volna az idő és makacsul ragaszkodott volna ehhez a képhez, mintha így akarta volna fogadni a srácot.
Dai' nekiindult, és csak rótta a régi ösvényeket, amíg el nem jutott a negyedben lévő kis tóhoz.
-Emlékszem régen itt gyakoroltad a Goukkakyuu no jutsut, Sasuke..olyan erős akartál lenni, mint...
-Igen. Rá akartam hasonlítani, azt akartam, hogy elismerjenek.
-Nemrég azután mentem el, hogy sikerült neked elsajátítani...mit szólt hozzá az...apád..?
Sasuke csak hallgatott. Daisu' felkapott egy pár követ és elkezdte dobálni a kis tóba.
-Te...Daisuke! Mi a fenét csináltál eddig? -ordította kicsit messzebbről Naruto.
-Hát...edzettem...a Felhő országában. Naruto, ugye? Te meg lennél Sakura. -fordult a lányhoz.
-Sasuke egy szóval sem említette, hogy van egy...hogy életben.. szóval nem említette, hogy van még rokona. -szólt Sakura.
-Ezek után...hát nekem sem ez lett volna az első dolgom... -motyogta Daisu' és belerugott egy kavicsba, ami csobbanásával felzavarta a megnyugodni készülő vizet. - De hallottam itt is történt egy, s más dolog. Ha jól tudom a 3. Hokage is elhunyt.
-Hát nem nagyon büszkélkedhetünk jó hírekkel, szó mi szó. -szólt Sasuke.
-De Sasuke kun ne rágódjunk a múlton, hiszen itt van az unokatestvéred. Körbevezethetnéd egy kicsit, hiszen azért a falu is változott.
-Ja...
Dai' az estét azzal töltötte, hogy bejárta a régi ösvényeket. Felmászott egy-egy fára és próbálta átélni újra azt, amit még akkor érzett..sorra bejárta a tisztásokat, ahol még volt egy-két gyakorlóbábú.
"Ezt el sem hiszem..itt tanultam meg a shurikenek és a kunaik használatát.."
Minden kis kőhöz és nyomhoz kötötte őt ide valami, de a valóságon ádázul magához rántotta és véres, mardosó gondolatokat suttogott a fülébe...vége...mindennek vége lett. Semmi sem lesz ugyanolyan többé ennek a srácnak. Szülők nélkül...csak Sasuke maradt neki, aki némiképp feloldódott a atlálkozás pillanata óta, de érezte, hogy ő sem ugyanolyan. Hiszen ellökte magától.
-Te Sasuke...te most hol laksz? Itt? Vagy béreltél valami lakást?
-Nem béreltem. De neked kellene, viszont erre nem is gondoltunk. Ilyen későn már nem is fogsz találni. Ma éjszakára maradj nálam, és holnap keresel lakást.
-Akkor mi megyünk is. -szólt Sakura.
-Háhááá Sakura chaaan! Hazakísérhetlek? Há?? HÁ?? -pattogott Naruto.
-Kizárt te idióta! Dee Sasuke kun..te nem akarsz hazakísérni? -olvadozott Sakura.
-Inkább kihagyom..
Sasuke és Dai' elindultak Sasukehoz. Elmentek pár bolt mellett, némelyikben még pislákolt egy kis fény, de jórészt csak bárok voltak nyitva.
Kattant a zár, az ajtó eltolódott, és hirtelen fény támadt egy tágas szobában.
-Nem egy luxus lakosztály, de egy éjszakára elmegy. Van tiszta ágynemű abban a nagy szekrényben szemben, fürő ott jobbra, és szedjél valami tiszta ruhát abból a fiókból.
-Te most viccelsz? Ez a hely király!! Köszi tényleg. Mindent. - ejtett meg Dai' egy halvány, de őszinte mosolyt.
Dai' a földre ágyazott egy sarokba. Kissé repedt padlóra terítette a hófehér lepedőt, rádobott egy takarót és ezzel késznek nyílvánítottam a remekművét, aztán bevetette magát a zuhany alá.
Kicsit később, mikor már lefeküdtek kis fészkükbe, és aludni próbáltak, de a ma történtek miatt csak a plafont bámulták, mint egy vergődő legyet a pókháló, úgy szorította őket magához a véres valóság...
Sasuke, Naruto és Sakura ekkor érkeztek oda. Nézték ezt az "idegen" fiút, aki még néhány perccel ezelőtt örömében észre sem vett senkit, csak Sasuket. Csak nézték Dai't. Egyikük sem szólt, vagy tett semmit. Nem tudtak mit mondani...nem volt mit mondani. Daisuke némán felállt és elindult az Uchiha-negyedbe.
-Daisu'... -szólt Sasuke.
-...Alig ismerek rá a helyre...hehe...ott rohangáltam mindig...emlékszel Sasuke, hogy mennyit játszottunk?
-Nagyon régen volt.
-Hehe..hehehe... - Daisu' maga sem tudta miért de eleresztett egy halvány nevetést. -Em-emlékszem mindenre...érted? MINDENRE! Minden perc élesen hasított belém a Felhő országában tett edzésem alatt..minden este anyáékra gondoltam. Arra, hogy mennyit változhattatok, hogy mi lett veled és Itachival. És...biztos, hogy Ita' tette? Nem lehet, hogy...
Sasuke arca elkomorult, csak a földet bámulta, keze ökölbe szorult és remegett.
-Igen, ő tette...én... láttam. Ott voltam. Az mondta...meneküljek, hogy éljem túl, és olyan szemekkel térjek vissza, mint amilyen neki volt.
Dai' végignézett a negyeden, utolsó pillantások ezen a poklon..
Szinte semmi sem változott, a falu vezetősége otthagyott mindent, nem bontatott le semmit, nem hanyagságból, csak hogy emlékezzenek rájuk. A főút mentén a házak korhadt, szúette gerendákon álltak, az apró teraszok néhol beszakadtak. A házak falait pedig sok helyen még vár borította. Dai eddig nem is törődött vele, de most érezte igazán a halál szagát. Mindent áthatott a vér illata..
A fák többsége elszáradt, csak az igazán öreg fák húzták még ki ennyi éven keresztül gondozatlanul. A földön sok helyen feltört a gaz is. Gyomorforgató látvány volt, mintha ezen a helyen évekkel ezelőtt megállt volna az idő és makacsul ragaszkodott volna ehhez a képhez, mintha így akarta volna fogadni a srácot.
Dai' nekiindult, és csak rótta a régi ösvényeket, amíg el nem jutott a negyedben lévő kis tóhoz.
-Emlékszem régen itt gyakoroltad a Goukkakyuu no jutsut, Sasuke..olyan erős akartál lenni, mint...
-Igen. Rá akartam hasonlítani, azt akartam, hogy elismerjenek.
-Nemrég azután mentem el, hogy sikerült neked elsajátítani...mit szólt hozzá az...apád..?
Sasuke csak hallgatott. Daisu' felkapott egy pár követ és elkezdte dobálni a kis tóba.
-Te...Daisuke! Mi a fenét csináltál eddig? -ordította kicsit messzebbről Naruto.
-Hát...edzettem...a Felhő országában. Naruto, ugye? Te meg lennél Sakura. -fordult a lányhoz.
-Sasuke egy szóval sem említette, hogy van egy...hogy életben.. szóval nem említette, hogy van még rokona. -szólt Sakura.
-Ezek után...hát nekem sem ez lett volna az első dolgom... -motyogta Daisu' és belerugott egy kavicsba, ami csobbanásával felzavarta a megnyugodni készülő vizet. - De hallottam itt is történt egy, s más dolog. Ha jól tudom a 3. Hokage is elhunyt.
-Hát nem nagyon büszkélkedhetünk jó hírekkel, szó mi szó. -szólt Sasuke.
-De Sasuke kun ne rágódjunk a múlton, hiszen itt van az unokatestvéred. Körbevezethetnéd egy kicsit, hiszen azért a falu is változott.
-Ja...
Dai' az estét azzal töltötte, hogy bejárta a régi ösvényeket. Felmászott egy-egy fára és próbálta átélni újra azt, amit még akkor érzett..sorra bejárta a tisztásokat, ahol még volt egy-két gyakorlóbábú.
"Ezt el sem hiszem..itt tanultam meg a shurikenek és a kunaik használatát.."
Minden kis kőhöz és nyomhoz kötötte őt ide valami, de a valóságon ádázul magához rántotta és véres, mardosó gondolatokat suttogott a fülébe...vége...mindennek vége lett. Semmi sem lesz ugyanolyan többé ennek a srácnak. Szülők nélkül...csak Sasuke maradt neki, aki némiképp feloldódott a atlálkozás pillanata óta, de érezte, hogy ő sem ugyanolyan. Hiszen ellökte magától.
-Te Sasuke...te most hol laksz? Itt? Vagy béreltél valami lakást?
-Nem béreltem. De neked kellene, viszont erre nem is gondoltunk. Ilyen későn már nem is fogsz találni. Ma éjszakára maradj nálam, és holnap keresel lakást.
-Akkor mi megyünk is. -szólt Sakura.
-Háhááá Sakura chaaan! Hazakísérhetlek? Há?? HÁ?? -pattogott Naruto.
-Kizárt te idióta! Dee Sasuke kun..te nem akarsz hazakísérni? -olvadozott Sakura.
-Inkább kihagyom..
Sasuke és Dai' elindultak Sasukehoz. Elmentek pár bolt mellett, némelyikben még pislákolt egy kis fény, de jórészt csak bárok voltak nyitva.
Kattant a zár, az ajtó eltolódott, és hirtelen fény támadt egy tágas szobában.
-Nem egy luxus lakosztály, de egy éjszakára elmegy. Van tiszta ágynemű abban a nagy szekrényben szemben, fürő ott jobbra, és szedjél valami tiszta ruhát abból a fiókból.
-Te most viccelsz? Ez a hely király!! Köszi tényleg. Mindent. - ejtett meg Dai' egy halvány, de őszinte mosolyt.
Dai' a földre ágyazott egy sarokba. Kissé repedt padlóra terítette a hófehér lepedőt, rádobott egy takarót és ezzel késznek nyílvánítottam a remekművét, aztán bevetette magát a zuhany alá.
Kicsit később, mikor már lefeküdtek kis fészkükbe, és aludni próbáltak, de a ma történtek miatt csak a plafont bámulták, mint egy vergődő legyet a pókháló, úgy szorította őket magához a véres valóság...
2011. november 9., szerda
1. fejezet; címe: Édes otthon...
"Hamarosan haza érek...haza...ennyi év után végre látni fogom őket..." - gondolta Daisuke, miközben szép lassan
battyogott hazafele. Lassan, ráérősen ahogy az idő teszi ha valamit nagyon vársz...körülbelül 1 mérföldre lehetett a
falutól, mikor konohai ninjákba botlott. A csapatot nem különösebben érdekelte a csatangoló srác, mentek is olyan
gyorsan, ahogy felbukkantak, mint egy hirtelen villámcsapás.
"Vajon anya és apa...gondolnak még rám...? Heh..hogy felejthettek volna el..."
Gondolataiba merülve mendegélt tovább. Egy erdőben járt, a nap lemenő aranysárga sugarai néhol még át-átszűrődtek a
sűrű smaragdzöld lombok között. Olyan nyugidt volt minden...a közelben egy patak neszezett és egy-egy mókus is
elindult kis zsákmányával az odvába. A földön keréknyomok voltak, és egy széles ösvény jelentette az utat. Olyan
természetes volt, nem olyan mint egy nyűzsgő város, civilizációnak nem volt sok nyoma, talán egyedül az ember-taposta
ösvények és messziről hallatszó gyermek kacajok. A fiú felidézte a régi életét, mindenre pontosan emlékezett...kedves
rokonaira akik mindig integettek, ha a közeli erdőbe indult felfedezőútra, esetleg gyakorolni. Édesanyjára, aki mindig
bekötözte sebeit, mikor egy-egy órákig tartó gyakorlásból hazaérve beült a családjához. Az apjára aki szigorúságával
segített fegyelmet és tiszteletet tanítani. Bár akkor még nem ilyennek látta az apját. Rettegett tőle, de igyekezett
mindent betartani, hogy apja azt mondhassa: "Büszke vagyok rád, fiam."
A srác hirtelen felkapta a fejét, mert ritkultak a fák és pár száz méterre tőle ott volt egy falu bejárata.
"Na, ez éppen jókor jött..hamarosan elfogy az innivalóm is."
Ahhoz képest, hogy kis falu, elég sokan laktak benne. Jó ideig tartott találni egy kisebb boltot. Egész kicsi üzlet volt,
afféle családi boltocska. A választék nem volt valami nagy, de innivaló akadt. Viszont eléggé levegőtlen volt ez a hely,
nem is volt sok vendég.
-Segíthetek..?
Daisuke odapillantott, és egy középkorú asszonyt látott a pultnál. Hosszú, fekete haja volt, a vége kissé göndör.
-Igen, köszönöm, csak pár üveg víz kellene.
-Természetesen van.
A hölgy letett 3 üveggel a pultra. Daisuke kifizette, és ment ki amilyen gyorsan csak tudott. Mikor kiért az utcára, már
azon volt, hogy elkiáltsa magát: "LEVEGŐŐŐŐŐ" . De most sokkal fontosabb dolga volt így még bolyongott tovább a
városban, oda ment ahova a tömeg vitte. Nagy nehezen kijutott ebből a pokolból és ment tovább. Újabb erdő. Talán egy
órát mehetett, mire elérkezett egy domb tetejére, ahonnan a völgyet szemlélte. A nap utolsó sugarai bearanyozták a
völgyet, a csendesen zúgó folyó csillogott, néhány madárka röppent át a völgyön, és békák halk kuruttyolását lehetett
hallani a folyó mellől. De mindez eltompult, hiszen a fiatal shinobi csak egy dolgot figyelt: a völgyben pihenő kis faluját,
Konohát
-Wow! Sokat változott a hely mióta nem láttam! -Kiáltott fel Konoha főkapujánál.
-Hé! Mit keresel itt?
Daisuke elnézett a hang irányába és két shinobit pillantott meg a kapu mellett.
- Kérdeztem valamit..-mondta az egyik őr.
- Ja hát...én Daisuke vagyok... és Konohai...egy konohai shinobi csak bemehet Konohába... nem? -motyogott
meglepettségében.
"Mégis mire számítottam?? Hogy csak úgy beengednek mindenféle embereket ide?? Semmim nincs amivel
bizonyíthatnám, hogy idetartozom...kikéve egy dolgot"
- ...Azért nem árt ha kitöltesz pár papírt - szólt Izumo.
- Ja ennyi az egész? Oké...
"Ezt egész könnyen megúsztam...na minél gyorsabban túl leszek ezen, annál hama...!!"
Izumo egy hanyag mozulattal egy egész papírhalmot tolt elé.
- Uramisten!! Ezt mind ki kell töltenem??!! Dehát ez több szá...
- Igen...amúgy nem csak jópofinak tűnt az ötlet. -mosolygott Izumo, és leemelt egyet a kupac tetejéről.
-Hát halálra röhögtem magam..-mondta Daisuke aki egy sóhajjal átengedte magát a megkönnyebbülésnek.
-Hát te nem, de az a fej amit vágtál...-robbant ki Kotetsuból a röhögés.
-Jólvan Kotetsu...ő ma a 25. akin sírva röhögsz ezek után. -vetette oda Izumo.
"Ezt a két idiótát O_o" gondolta Daisuke miközben kitöltötte a lapot és odaadta Izumonak.
-Tessék......ő...
-Izumo. Ő pedig Kotetsu.
-Hááát jóóó. Na mindegy mennem kell.
Daisuke hátatfordított, majd pár méter után magasba tartotta a kezét.
Mikor elindult a főúton emlékek törtek fel...ez volt az az út, melyen évekkel ezelőtt végigment, elhagyva a családját, a
barátait...az otthonát. A környék sokat változott de egy-egy bolt azóta ott volt, mióta ő utolsónak hitt útját rótta az
ismeretlen felé. Ezt kellett tennie.
"Micsoda forgalom...Na emlékezzünk csak hol is volt negyed. Végig kellene menni ezen az úton egészen a rendőrségig és
ott jobbra. Hehehe...ember...évek óta nem jártál itt és benned van minden a legapróbb érszletig"
Kicsit felgyorsította lépteit, hiszen évek óta várt arra a percre, hogy visszatérhessen...hogy hazaérjen.
Sokféle ember megfordult mellette, de nem törődött velük csak ment és átadta magát az emlékezés boldog perceinek.
Hirtelen, mintha megfagyott volna az idő, megtorpant. Egy ismerősnek hitt alakot látott meg, egy fekete hajú, magas
srácot aki kb. annyi idős lehetett mint ő... Shinobi felszerelés, shurikentartó tok, fejpánt, és egy sötétkék póló, hátán
egy jellegzetes szimbólummal. Egy szimbólum amitől a világon bárhol elrettennek: az Uchihák szimbóluma. Alig hitte el,
hogy a pár lépésre áll tőle rég nem látott rokona, Uchiha Sasuke. Sasuke éppen sétált egy fiúval és egy lánnyal, akik
valószínűleg csapattársai lehettek.
-NARUTO!! SZÁLLJ LE SASUKE KUNRÓL MOST AZONNAL!! -kiáltottam a lány.
-De..de Sakura chan.. - mondta az szőke hajú srác.
-Sasuke kun...mi...mi a baj? -kérdezte Sakura.
Naruto és Sakura csak most vették észre hogy Sasuke megtorpant, és hátat fordítva nekik nézett egy srácot. Két
legendás szempár találkozott egy pillanatra. Szavak nem kellettek, egyből felismerték egymást, felismerték egymás
fájdalmát, egyetlen pillantásból. Végül Daisuke szólalt meg.
-Sasuke? -kérdezte - SASUKE??
-Daisuke? Hogy..hogy kerülsz te ide?
Még egy pillanatig nézték egymást, aztán Daisuke teste akartlanul mozdult meg.
A srác rohant Sasuke felé és a nyakába ugrott. Megölelte. Sasuke döbbenten állt, nem szokta meg az ilyesfajta érzelmi
kitöréseket és testi kontaktusokat. Miután feleszmélt, lefejtette magáról Daisuke, és visszanyerte hidegvérét.
-Évekkel ezelőtt eltűntél... mi történt veled? -kérdezte.
-Az most mindegy! Úgy örülök, hogy látlak! De most rohannom kell, apa és anya...szóval nem láttam őket jó régó...
-...
-Sasuke mi az?
-...
-Sasuke..?
Sasuket mintha kicserélték volna. Arca komor lett és rideg, keze ökölbe szorult, és egész tetsében remegett.
-...A klán...
-...Mivan vele Sasuke?
-...A klán nincs többé...
-Mi...miket beszélsz? Hehe...hogy érted? Mit....nem értem...mi az...
-Megölték őket...mindenkit....
-Kiket?! Hogy hogy mindenkit?!
-Mindenkit...a klánból.
-...Hogy hogy nem hallottál...arról az éjszakáról...mikor Itachi...szemrebbenés nélkül...kiírtotta a klánt??
Sasuke már ordított.
"Ez nem az a vidám kis Sasuke akit még kiskoromból ismertem...de felnőtt, és gyűlölettelt telt meg, amíg én éltem kis
boldog világomat...valahol egészen máshol."
-Én...én..én nem...-hebegte Dai'.
A srác egy pillanatra egy másik világban termett...Ésszel fel nem lehetett fogni fájdalmát, és nem érthettük volna meg az
érzéseit, melyek úgy kavarogtak benne, úgy láncolták magukhoz ezt a fiút, mintha soha többé nem eresztenék.
Daisuke szó nélkül otthagyta Sasukét és két társát és csak rohant. Ugrált a házak tetején, fáról fára, keresztülvégta
magát a városon míg oda nem ért, ahol "az" történt. Csak állt a főkapu előtt, és nézte azt a helyet, amit ettől a szörnyű
pillanattól kezdve úgy hív: otthon...
battyogott hazafele. Lassan, ráérősen ahogy az idő teszi ha valamit nagyon vársz...körülbelül 1 mérföldre lehetett a
falutól, mikor konohai ninjákba botlott. A csapatot nem különösebben érdekelte a csatangoló srác, mentek is olyan
gyorsan, ahogy felbukkantak, mint egy hirtelen villámcsapás.
"Vajon anya és apa...gondolnak még rám...? Heh..hogy felejthettek volna el..."
Gondolataiba merülve mendegélt tovább. Egy erdőben járt, a nap lemenő aranysárga sugarai néhol még át-átszűrődtek a
sűrű smaragdzöld lombok között. Olyan nyugidt volt minden...a közelben egy patak neszezett és egy-egy mókus is
elindult kis zsákmányával az odvába. A földön keréknyomok voltak, és egy széles ösvény jelentette az utat. Olyan
természetes volt, nem olyan mint egy nyűzsgő város, civilizációnak nem volt sok nyoma, talán egyedül az ember-taposta
ösvények és messziről hallatszó gyermek kacajok. A fiú felidézte a régi életét, mindenre pontosan emlékezett...kedves
rokonaira akik mindig integettek, ha a közeli erdőbe indult felfedezőútra, esetleg gyakorolni. Édesanyjára, aki mindig
bekötözte sebeit, mikor egy-egy órákig tartó gyakorlásból hazaérve beült a családjához. Az apjára aki szigorúságával
segített fegyelmet és tiszteletet tanítani. Bár akkor még nem ilyennek látta az apját. Rettegett tőle, de igyekezett
mindent betartani, hogy apja azt mondhassa: "Büszke vagyok rád, fiam."
A srác hirtelen felkapta a fejét, mert ritkultak a fák és pár száz méterre tőle ott volt egy falu bejárata.
"Na, ez éppen jókor jött..hamarosan elfogy az innivalóm is."
Ahhoz képest, hogy kis falu, elég sokan laktak benne. Jó ideig tartott találni egy kisebb boltot. Egész kicsi üzlet volt,
afféle családi boltocska. A választék nem volt valami nagy, de innivaló akadt. Viszont eléggé levegőtlen volt ez a hely,
nem is volt sok vendég.
-Segíthetek..?
Daisuke odapillantott, és egy középkorú asszonyt látott a pultnál. Hosszú, fekete haja volt, a vége kissé göndör.
-Igen, köszönöm, csak pár üveg víz kellene.
-Természetesen van.
A hölgy letett 3 üveggel a pultra. Daisuke kifizette, és ment ki amilyen gyorsan csak tudott. Mikor kiért az utcára, már
azon volt, hogy elkiáltsa magát: "LEVEGŐŐŐŐŐ" . De most sokkal fontosabb dolga volt így még bolyongott tovább a
városban, oda ment ahova a tömeg vitte. Nagy nehezen kijutott ebből a pokolból és ment tovább. Újabb erdő. Talán egy
órát mehetett, mire elérkezett egy domb tetejére, ahonnan a völgyet szemlélte. A nap utolsó sugarai bearanyozták a
völgyet, a csendesen zúgó folyó csillogott, néhány madárka röppent át a völgyön, és békák halk kuruttyolását lehetett
hallani a folyó mellől. De mindez eltompult, hiszen a fiatal shinobi csak egy dolgot figyelt: a völgyben pihenő kis faluját,
Konohát
-Wow! Sokat változott a hely mióta nem láttam! -Kiáltott fel Konoha főkapujánál.
-Hé! Mit keresel itt?
Daisuke elnézett a hang irányába és két shinobit pillantott meg a kapu mellett.
- Kérdeztem valamit..-mondta az egyik őr.
- Ja hát...én Daisuke vagyok... és Konohai...egy konohai shinobi csak bemehet Konohába... nem? -motyogott
meglepettségében.
"Mégis mire számítottam?? Hogy csak úgy beengednek mindenféle embereket ide?? Semmim nincs amivel
bizonyíthatnám, hogy idetartozom...kikéve egy dolgot"
- ...Azért nem árt ha kitöltesz pár papírt - szólt Izumo.
- Ja ennyi az egész? Oké...
"Ezt egész könnyen megúsztam...na minél gyorsabban túl leszek ezen, annál hama...!!"
Izumo egy hanyag mozulattal egy egész papírhalmot tolt elé.
- Uramisten!! Ezt mind ki kell töltenem??!! Dehát ez több szá...
- Igen...amúgy nem csak jópofinak tűnt az ötlet. -mosolygott Izumo, és leemelt egyet a kupac tetejéről.
-Hát halálra röhögtem magam..-mondta Daisuke aki egy sóhajjal átengedte magát a megkönnyebbülésnek.
-Hát te nem, de az a fej amit vágtál...-robbant ki Kotetsuból a röhögés.
-Jólvan Kotetsu...ő ma a 25. akin sírva röhögsz ezek után. -vetette oda Izumo.
"Ezt a két idiótát O_o" gondolta Daisuke miközben kitöltötte a lapot és odaadta Izumonak.
-Tessék......ő...
-Izumo. Ő pedig Kotetsu.
-Hááát jóóó. Na mindegy mennem kell.
Daisuke hátatfordított, majd pár méter után magasba tartotta a kezét.
Mikor elindult a főúton emlékek törtek fel...ez volt az az út, melyen évekkel ezelőtt végigment, elhagyva a családját, a
barátait...az otthonát. A környék sokat változott de egy-egy bolt azóta ott volt, mióta ő utolsónak hitt útját rótta az
ismeretlen felé. Ezt kellett tennie.
"Micsoda forgalom...Na emlékezzünk csak hol is volt negyed. Végig kellene menni ezen az úton egészen a rendőrségig és
ott jobbra. Hehehe...ember...évek óta nem jártál itt és benned van minden a legapróbb érszletig"
Kicsit felgyorsította lépteit, hiszen évek óta várt arra a percre, hogy visszatérhessen...hogy hazaérjen.
Sokféle ember megfordult mellette, de nem törődött velük csak ment és átadta magát az emlékezés boldog perceinek.
Hirtelen, mintha megfagyott volna az idő, megtorpant. Egy ismerősnek hitt alakot látott meg, egy fekete hajú, magas
srácot aki kb. annyi idős lehetett mint ő... Shinobi felszerelés, shurikentartó tok, fejpánt, és egy sötétkék póló, hátán
egy jellegzetes szimbólummal. Egy szimbólum amitől a világon bárhol elrettennek: az Uchihák szimbóluma. Alig hitte el,
hogy a pár lépésre áll tőle rég nem látott rokona, Uchiha Sasuke. Sasuke éppen sétált egy fiúval és egy lánnyal, akik
valószínűleg csapattársai lehettek.
-NARUTO!! SZÁLLJ LE SASUKE KUNRÓL MOST AZONNAL!! -kiáltottam a lány.
-De..de Sakura chan.. - mondta az szőke hajú srác.
-Sasuke kun...mi...mi a baj? -kérdezte Sakura.
Naruto és Sakura csak most vették észre hogy Sasuke megtorpant, és hátat fordítva nekik nézett egy srácot. Két
legendás szempár találkozott egy pillanatra. Szavak nem kellettek, egyből felismerték egymást, felismerték egymás
fájdalmát, egyetlen pillantásból. Végül Daisuke szólalt meg.
-Sasuke? -kérdezte - SASUKE??
-Daisuke? Hogy..hogy kerülsz te ide?
Még egy pillanatig nézték egymást, aztán Daisuke teste akartlanul mozdult meg.
A srác rohant Sasuke felé és a nyakába ugrott. Megölelte. Sasuke döbbenten állt, nem szokta meg az ilyesfajta érzelmi
kitöréseket és testi kontaktusokat. Miután feleszmélt, lefejtette magáról Daisuke, és visszanyerte hidegvérét.
-Évekkel ezelőtt eltűntél... mi történt veled? -kérdezte.
-Az most mindegy! Úgy örülök, hogy látlak! De most rohannom kell, apa és anya...szóval nem láttam őket jó régó...
-...
-Sasuke mi az?
-...
-Sasuke..?
Sasuket mintha kicserélték volna. Arca komor lett és rideg, keze ökölbe szorult, és egész tetsében remegett.
-...A klán...
-...Mivan vele Sasuke?
-...A klán nincs többé...
-Mi...miket beszélsz? Hehe...hogy érted? Mit....nem értem...mi az...
-Megölték őket...mindenkit....
-Kiket?! Hogy hogy mindenkit?!
-Mindenkit...a klánból.
-...Hogy hogy nem hallottál...arról az éjszakáról...mikor Itachi...szemrebbenés nélkül...kiírtotta a klánt??
Sasuke már ordított.
"Ez nem az a vidám kis Sasuke akit még kiskoromból ismertem...de felnőtt, és gyűlölettelt telt meg, amíg én éltem kis
boldog világomat...valahol egészen máshol."
-Én...én..én nem...-hebegte Dai'.
A srác egy pillanatra egy másik világban termett...Ésszel fel nem lehetett fogni fájdalmát, és nem érthettük volna meg az
érzéseit, melyek úgy kavarogtak benne, úgy láncolták magukhoz ezt a fiút, mintha soha többé nem eresztenék.
Daisuke szó nélkül otthagyta Sasukét és két társát és csak rohant. Ugrált a házak tetején, fáról fára, keresztülvégta
magát a városon míg oda nem ért, ahol "az" történt. Csak állt a főkapu előtt, és nézte azt a helyet, amit ettől a szörnyű
pillanattól kezdve úgy hív: otthon...
News '11.11.09. 18:15
Hehh...a mai nap már biztos, hogy nem jön meg az 1. fejezet, mert nem kaptam visszajelzést egyelőre de kitartás...péntekig sztem meglesz :)
2011. november 8., kedd
Fejlesztés alatt
Nos ahogy láthatjátok, sokszor előfordulnak technikai problémák a próbálkozásaim miatt, de igyekszem minél hamarabb megoldani ^_^"
News '11.11.08. 21:00
Sziasztok Olvasók!!
- Mostantól a megjelenés menüben láthatjátok pár résszel előre a fejezetek címeit, amit lehet az utolsó pillanatokban átszerkeztem mert csak x)
- Korábban írtam, hogy a történet E/1-ben fog íródni, ha jól emlékszem, (ha nem akkor téves riasztás) de erről az elején letettem, hiszen így sokkal bonyolultabban lehet megírni...
2011. november 7., hétfő
News '11.11.07. 21:15
Sziasztok olvasók!
- Akik még korábban tekintették meg a blogot, azoknak furcsa lehet a hirtelen név váltás, de sajnos a szövegkörnyezetbe nem illett a "Flexee", ezért barátommal arra jutottunk, hogy "Daisuke" lesz a fiatal shinobi neve.
- A héten megjelenik végre az első fejezet, és most már véglegesen heti 1 fejezet fog megjelenni, ha különösebb okom nem lesz. Néha várható lesz 1 vagy 2 hét kihagyás, de énis emberből vagyok, és itt nem a hibákra gondolok, hanem a ráradtságra, kedvre...és persze a házifeladatok tömkelegére :) Majd talán teszek ki egy Megjelenés jegyzetet, ahol nyomon követhetitek 2-3 résszel előre, hogy várhatjátok-e a folytatást, vagy éppen pihenek egy kicsit. További jó olvasgatást! ^_^
2011. november 6., vasárnap
Bevezető
Na ideje lenne elkezdenem a történetet . . . ^^
A bevezetőhöz annyit, hogy kis barátunk Daisuke, az Uchiha klán sarja (Sasuke unokatestvére) nem volt ott, mikor Itachi egy rejtélyes segítővel lemészárolta a klánt...még ha csak Itachi is végezte el a piszkos munkát, nem csak ő és Madara a felelősek a szörnyűségért...pár évvel később felmerült még egy név. Uchiha Masashi*. . .
"Mért vetemedtek erre? Mi késztette Itachit és Masashit, hogy elpusztítsák azokat, akiknek életüket köszönhették . . ? Mért hagyta Itachi életben kisöccsét . . ?"
A kicsi Dai' pár hónappal volt csak idősebb Sasuke-nél. 5 éves volt, mikor a Felhő országába vitette az apja, hogy ott tanuljon. Bár az egész világ tudott az Uchiha-mészárlásról, Dai' ottani sensei-je és csapattársai igyekeztek megkímélni a hírtől az ifjú Uchihát.
"Bár tudták, hogy a srác Uchiha, egy képességéről senki sem tudott kivéve az apját . . . a titkot a sírba vitte magával, végig azt hitte sosem derülhet ki mire képes a fia, de arra nem számított, hogy már hónapokkal az elmenetele előtt tudott róla."
A jellemzésben olvashattatok egy bizonyos erejéről, ami az Ookami rendan (Farkas-kombó), ahogy Daisuke hívta, elég veszélyes erő, többet árt a használójának, mint segít, ezért érthető ha csak adunak használja egy elveszettnek hitt csatában. De a többi majd kiderül, hiszen elkezdődnek a kalandok!
Nagyjából akkor jön vissza Dai Konohába, mikor a chuunin vizsgának vége lett, és Sarutobi sensei (Sandaime) már eltávozott az élők sorából . . .
*Uchiha Masashi: 2 barátomat megkértem, hogy szerepeljenek a történetben, Masashi chant azért kértem mert ő az NKWT-n a ßestTesóm :$ és mivel egy álomtól vezérelve kezdtem a történetet, be kellett vegyem, hiszen ő is szerepelt abban az álomban :) Ráadásul itt nem is kap kis szerepet, hiszen ő Daisuke nővére, aki segített Itachinak . . .
A másik különleges vendégemről is fogok ilyen kis összesítést írni, ő is NKWT-s bajtársam, Zizi100 ^^
Szóval nyugodtan rohanjátok le őket Privát Üzenetekben itt: http://www.naruto-kun.hu/forum/
A bevezetőhöz annyit, hogy kis barátunk Daisuke, az Uchiha klán sarja (Sasuke unokatestvére) nem volt ott, mikor Itachi egy rejtélyes segítővel lemészárolta a klánt...még ha csak Itachi is végezte el a piszkos munkát, nem csak ő és Madara a felelősek a szörnyűségért...pár évvel később felmerült még egy név. Uchiha Masashi*. . .
"Mért vetemedtek erre? Mi késztette Itachit és Masashit, hogy elpusztítsák azokat, akiknek életüket köszönhették . . ? Mért hagyta Itachi életben kisöccsét . . ?"
A kicsi Dai' pár hónappal volt csak idősebb Sasuke-nél. 5 éves volt, mikor a Felhő országába vitette az apja, hogy ott tanuljon. Bár az egész világ tudott az Uchiha-mészárlásról, Dai' ottani sensei-je és csapattársai igyekeztek megkímélni a hírtől az ifjú Uchihát.
"Bár tudták, hogy a srác Uchiha, egy képességéről senki sem tudott kivéve az apját . . . a titkot a sírba vitte magával, végig azt hitte sosem derülhet ki mire képes a fia, de arra nem számított, hogy már hónapokkal az elmenetele előtt tudott róla."
A jellemzésben olvashattatok egy bizonyos erejéről, ami az Ookami rendan (Farkas-kombó), ahogy Daisuke hívta, elég veszélyes erő, többet árt a használójának, mint segít, ezért érthető ha csak adunak használja egy elveszettnek hitt csatában. De a többi majd kiderül, hiszen elkezdődnek a kalandok!
Nagyjából akkor jön vissza Dai Konohába, mikor a chuunin vizsgának vége lett, és Sarutobi sensei (Sandaime) már eltávozott az élők sorából . . .
*Uchiha Masashi: 2 barátomat megkértem, hogy szerepeljenek a történetben, Masashi chant azért kértem mert ő az NKWT-n a ßestTesóm :$ és mivel egy álomtól vezérelve kezdtem a történetet, be kellett vegyem, hiszen ő is szerepelt abban az álomban :) Ráadásul itt nem is kap kis szerepet, hiszen ő Daisuke nővére, aki segített Itachinak . . .
A másik különleges vendégemről is fogok ilyen kis összesítést írni, ő is NKWT-s bajtársam, Zizi100 ^^
Szóval nyugodtan rohanjátok le őket Privát Üzenetekben itt: http://www.naruto-kun.hu/forum/
2011. november 5., szombat
'11.11.05. 23:10
Sziasztok Naruto fanok!
Az előző bejegyzésemben láthattátok Uchiha Daisuke-t. Hogy hogy kezdődött? Egy álmom alapján indultam el, és odáig fajult a fantáziálgatás, hogy készítek egy fan mangát. Igyekszem minél jobban belesüllyeszteni Dai-t a sztoriba, remélem páran ha megtalálnak követni fognak ^^ ha nem tetszik, akkor hagyd itt a blogot, ne kezdj anyázásba ha esetleg "megszentségtelenítettem" a Naruto alapsztoriját. Normális formában persze jöhetnek kritikák, ha esetleg kérdés vagy kritika tárgya merülne fel dobjatok egy e-mail-t ide: uchiha.flexee@gmail.com
Ahogy írom a sztorit, úgy teszek fel képeket is ha lesz türelmem, de egyelőre semmit nem ígérek, hiszen ez az egész annyira alfa fázisban van, hogy még a rajztudásomon is finomítani kell rendesen. :) Szóval ha elkezdem rajzolni az még minimum 2 év, ráadásul valami értelmes és összefüggő sztori kell legyen, de arra is kell figyelnem hogy annyira ne legyen kopirozott az egész. Az már élvezhetetlen lenne :( Na de elég a szentbeszédből hamarosan úgyis kiderül mihogyan lesz, mert igazából azt se tudom mivel kezdjem . . . :)
Az előző bejegyzésemben láthattátok Uchiha Daisuke-t. Hogy hogy kezdődött? Egy álmom alapján indultam el, és odáig fajult a fantáziálgatás, hogy készítek egy fan mangát. Igyekszem minél jobban belesüllyeszteni Dai-t a sztoriba, remélem páran ha megtalálnak követni fognak ^^ ha nem tetszik, akkor hagyd itt a blogot, ne kezdj anyázásba ha esetleg "megszentségtelenítettem" a Naruto alapsztoriját. Normális formában persze jöhetnek kritikák, ha esetleg kérdés vagy kritika tárgya merülne fel dobjatok egy e-mail-t ide: uchiha.flexee@gmail.com
Ahogy írom a sztorit, úgy teszek fel képeket is ha lesz türelmem, de egyelőre semmit nem ígérek, hiszen ez az egész annyira alfa fázisban van, hogy még a rajztudásomon is finomítani kell rendesen. :) Szóval ha elkezdem rajzolni az még minimum 2 év, ráadásul valami értelmes és összefüggő sztori kell legyen, de arra is kell figyelnem hogy annyira ne legyen kopirozott az egész. Az már élvezhetetlen lenne :( Na de elég a szentbeszédből hamarosan úgyis kiderül mihogyan lesz, mert igazából azt se tudom mivel kezdjem . . . :)
2011. november 3., csütörtök
Uchiha Daisuke
| Ninja regisztrációs lap Név: Uchiha Daisuke Nem: Fiú Kor: 13 év Rejtett falu: Konohagakure no Sato Elemek: Tűz, Villám, Föld Rang: Chuunin Születésnap: június 21. Magasság: 178.5 cm Történet: "Eleinte taijutsuban jeleskedtem, tűz jutsuk terén hagytam némi kívánni valót az első tűz stílusú jutsum a Katon: Gokakyuu no Jutsut 8 évesen sikerült teljesen elsajátítanom, első villám elemű jutsum a Raiton: Kage Bunshin no Jutsu, majd a Chidori. Szép lassan kitanultam a jutsukat, a villám jutsuk profi szinten mennek, a Chakrám több az átlagos shinobiéknál. 12 évesen elkezdtem tanulni a 3. elemet, a földet de sajnos ehhez nem volt érzékem így fehagytam egyelőre a gyakorlásával és a taijutsura összpontosítottam. Később kitanultam néhány föld elemet is. Sharingan: lvl3 mindkét szemem Mesterem: Hatake Kakashi, jounin, villám, víz valamint föld elemű jutsuk." Különleges képességei: -Sharingan - Ōkami-rendan: képes átváltozni részben farkasemberré, de nagyon veszélyes, mert ha elnyeli a vadállat akkor örökké az marad. Viszont ha csak részben, akkor jelentős mennyiségű chakratartalékokra tesz szert, gyorsaság, erős tépő-, ill. hegyes, torzult szemfogak. Amíg ebben a formában van a sebek begyógyulnak, de persze nem nyomtalanul tűnnek el. Ha használja ezt az alakot egy idő után kiüti vele magát, legrosszabb esetben napokig kábult állapotban lehet. Daisu' ritkán használja, hiszen ez akár az életébe is kerülhet... Összegzés: Ninjutsu ~ 4 Taijutsu ~ 4.5 Genjutsu ~ 2 Erő ~ 4.5 Gyorsaság ~ 5 Intelligencia ~ 5 Állóképesség ~ 3 Kézpecsétek ~ 4 (néha elfelejtem a sorrendet XD) |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)