-Akkor holnap innen folytatjuk, látom kicsit elfáradtál. Na viszlát! - eresztett el egy szerencsétlen mosolyt Mitsumoto.
-Viszlát sensei.. - biccentett Dai', majd mikor az ajtót finoman betette maga után Mitsumoto, kedvetlenül dőlt hátra, elnyúlva a hófehér kórházi ágyon.
"A fene gondolta volna... Iruka senseinek sikerült egy olyan fazonnal összehoznia, akit totál nem bírok.. ez az alak... csak megjátssza magát mások kedvéért, a mozdulataiból látszott türelmetlenség és a kedvtelenség. Hmm alig vagyok itt pár napja, máris sikerült lesérülnöm és találni valakit akivel kölcsönösen nem bírjuk egymást. Ettől függetlenül... hova dugták ezek az ápolók a pólómat és a szandálomat?!" -nézett
végig magán Daisuke gyanakodva.
A megszokott Uchiha-emblémás pólója helyett egy rakat fásli virított a mellkasán.
"Mégis mit gondoltak? Jelmezbálba készülök..? No mindegy... legalább a fegyvereimet itt felejtették.." -hunyta be a szemeit és a szája elégedett mosolyra húzódott.
Talán egy percig feküdt így, azután felpattant az ágyból.
-Kit akarok becsapni, képtelen vagyok itt maradni. Amúgy is pár helyen még úgy sem voltam. - mormogta, miközben az ablakpárkányon guggolva nézte a kora délután nyüzsgő falut.
-Na de először is haz... bakker! A kulcsomat elvitték... ha lemegyek megkérdezni hol van, természetesen visszahozatnak és talán még le is kötöznek... rémesek ezek a kórházak. Na akkor nincs más választásom... így megyek ki, de akkor inkább az erdő közelében maradok.. hmm ha jó emlékszem van egy itt a közelben a falu széle felé, ahol a folyó is van. De régen is voltam ott. Meg az erdőben mi baj érhetne..?
Daisuke leugrott a párkányról és benyúlt az ágy és kis gyógyszeres asztalka közé, és visszacsatolta a kunai- és shurikentratókat, majd átvetette magát az ablakon és halk puffanással érkezett meg a kórház előtetőjére.
Körbepásztázta a terepet, és amikor nem látszott mozgás leugrott és bevetette magát egy közeli bokorba, majd felugrott a fák közé és ágról ágra ugrálva próbált minél gyorsabban haladni. Néha át kellett vágni utakon, de aztán elérte az erdő szélét. Az erdőben csak egy kanyargós sétány vezetett. Leugrott a fáról és gyalog ment tovább.
"Milyen békés hely... ezután a pár nap után már tulajdonképpen kijár nekem.." -mosolygott halványan Daisu'
majd hirtelen elötétedett az arca. Eszébe jutottak Sasuke szavai..
"...A klán nincs többé...megölték őket...mindenkit...."
"Ha képtelen vagyok továbblépni, és összedepizem magam, azzal nem megyek semmire. Ezen már nem tudok változtatni.. Sasuke sem tudott..
Itachi ...Masashi ...hogy voltatok erre képesek..? A fenébe is... ha én..!!
Halk moraj beszéd a folyó felől, Daisuke felocsúdott és akkor látta, hogy már eléggé messzire került. Elkezdett rohanni a folyó felé, de hirtelen ledermedt.. a folyónál négy ninját pillantott meg. Kettő átlagos konihai ninjának tűnt, valószínűleg már jouninok, körülbelül 27-28 évesek lehettek, az egyikük egy magas fazon volt fekete hajjal, és jounin egyenruhát viselt. A másik egy nő volt, akinek hosszú, sötétszürke haja volt és fehér ruhája. Viszont a másik kettő koránt sem volt átlagos. Mindketten fekete köpenyt viseltek
vörös felhőkkel tarkítva. Mindkettejük fején volt egy szalmakalap fehér szallagokkal, és a magasabbiknál volt
valami kardszerűség fásliba csavarva. Daisukenak furcsa érzése támadt, és lehasalt a bokrok közé. Úgy 20 méterre lehetett tőlük, alig hallatszott valami beszédfoszlány.
Hirtelen csend lett, Dai' pedig feszülten várakozott, hiszen még egy hülye is tudta volna, hogy nem teapartira fogják a két idegen ninját meghívni.
Ekkor az alacsonyabbik óvatosan megfogta a szalmakalapot, és levette a fejéről. Daisuke úgy érezte, hogy megfagy az ereiben a vér, hiszen az az alak nem volt más, mint Uchiha
Itachi.
-Uchiha...Itachi... -mondta maga elé megdöbbenve, majd pár végtelennek tűnő másodperc után szemeit a két konohaira szegezte, láthatóan ők is meg voltak döbbenve.
-Ahogy gondoltam... Uchiha Itachi... neked aztán van bőr a képeden, amiért idemerészkedtél 'azok' után.. - mondta Asuma kissé lehiggadva. - Attól tartok nem engedhetlek el titeket..
-Látom Itachi a te szülőfaludban is legalább annyira orrolnak rád, mint rám a Rejtett Ködfaluban. Na de nekem is illene bemutatkoznom, nemde..?
Erre a magasabbik fazon levette a szalmakalapját és eldobta. Eszelős tekintettel bámulta a két konohait.
-Nos a nevem Hoshigaki Kisame...módjával nagyon örvendek... - vigyorgott Kisame.
"Te jó ég... ennek az alaknak kék a bőre..és a szemei.. mintha egy két lábon járó cápa lenne.." - gondolta Daisuke. "Most mit kellene tennem..? Itachi... alig bírom ki, hogy ne rohanjak oda, de ha odamegyek akkor meghozom a saját halálos ítéletem...egy ninja vár és csendben meglapul... muszáj odamennem... itt nem maradhatok örökké, és többé tükörbe sem mernék nézni, ha most innen elszaladok...ilyen helyzetekre mért nem készít fel az akadémia... egek. Minden esetre várnom kell. Csodák nincsenek, de akkor sem rohanhatok oda vaktában, de talán közelebb lehetne lopózni. És nálam van a meglepetés ereje is. Mindenképp oda kell mennem..." - döntött végül Dai', majd hangtalanul elkezdtett közelebb lopózni bokortól bokorig és fától fáig. Már csak 10 méter lehetett közöttük, közben pedig figyelmesen hallgatta a négy ninját.
-Rólad is hallottunk eleget Kisame... Ex Köd rejteki jounin, a bingó könyvben S besorolással ellátva.. - hallatszott Kurenai halk hangja.
-Elég a jómodorból.. ti ketten nem fogtok innen élve elmenni.. - nyúlt a shurikentartója felé Asuma, miközben végig a két renegát ninján tartotta a szemét.
-Elegem van ebből a kettőből Itachi.. főleg abból a beképzelt fazonból... hadd öljem meg őket itt és most!! - ordította Kisame miközben hátranyúlt a kardjáért és megragadva azt az útra csapott vele, ahol szép kis kráter mutatta Kisame dühkitörésének következményét.
-Csak egyszer mondom el.. ne próbáljanak megállítani.. - mondta hidegvérrel Itachi.
-Pedig nincs más választásunk! - mondta Asuma és előhúzta a pengéit.
Kisame ekkor megfogadta a kardját és lecsapott vele, de Asuma még ha nehezen is, vissza tudta tartani az irdatlan kardot.
"A fenébe...alig bírom visszatartani, pedig ő csak egy kézzel tartja..!" - gondolta Asuma miközben Kisame kardja egyre jobban közelített a felkarjához, míg végül hozzáért.
"Érezd a Samehadát!!" - eresztett el egy önelégült mosolyt Kisame.
Ekkor a kardról hirtelen cafatokba hullott le a kötés és egy csupa tüskékből álló fegyver hasított bele Asumába.
-Ez nem vág, hanem cafatokra szed!! - kiáltotta Kisame.
Kurenai hirtelen semmivé foszlott Asuma mögött, és pár pillanattal később Kisame lábát homok fogta le és kezdte magába szívni. Itachi egyet hátralépett, de a talajból vastag gyökerek csapódtak fel rabul ejtve az Uchihát. A gyökerek fává olvadtak össze, de Itachinak a szeme sem rebbent. Ekkor a feje fölött a fából lassan előbukkant Kurenai egy kunaivl és lecsapni készült amikor a pillanat tört része alatt ő lett a fa foglya, miközben Itachi hidegvérrel szemezett vele - sértetlenül.
-Csak idő és erőpazarlás ellenem genjutsut használni, teljesen felesleges. - mondta Itachi, miközben a kezébe termett egy hegyes fémrúd.
Kurenai egy pillanatra megdermedt, ám felismerve, hogy a saját genjutsujába esett bele, gyorsan beleharapott az ajkába. Egy kis vér csorgott végig az arcán, de sikeresen elhajolt Itachi halálos támadása elől. Itachi gyorsan megfordult és lendületből megrúgta a kunoichit, akinek sikerült hárítani a rúgást, de az erejétől belecsapódott a folyóba. Kurenai feltápászkodott, de hirtelen Itachi megjelent mögötte.
-Kurenai! - kiáltott Asume mit sem törődve Kisaméval.
-Hiba levenni a szemed az ellenfeledről!! - kiáltotta Kisame.
Daisuke már azon volt, hogy odasiet, ám ekkor látta, hogy egy fehér hajú hapsi hirtelen Itachi mögött termett, miközben egy kunait szegezett Itachi felé.
-E-egy árnyékklón? - nézett hátra Kurenai.
-Hatake Kakashi.. - mondta Itachi hűvösen.
Eközben Kisame villámgyorsan pecséteket formált.
-Víz típus... - kezdte mondani, és a vízből lassan kivált valami.
-Vízi cápalövedék!
-Vízi cépalövedék!
Hirtelen összecsapott a két vízi teremtmény, Kisame egyet hátralépett.
"Mi a fene... ugyanaz a jutsu..?" - nézett Asuma felé ahol ő már nem egyedül állt. Kakashi harcra készen várta a következő támadást.
-Nem mintha nem örülnék, de mi a fenét keresel te itt? - kérdezte nyugodtan Asuma.
-Nos igen azt mondtam, hogy intézzétel el őket, de tudjátok egy kicsit aggódtam.. - mondta Kakashi miközben szemét Kisamén tartotta.
"Kettő van abből a fehér hajú fazonból..Kage Bunshin hmm..? Maj meglátjuk mi sül ki belőle...de a bal szemével nem stimmel valami. Olyan mint a Sharingan...de az lehetetlen.." - gondolkozott Dai miközben igyekezett minél észrevétlenebbül odalopózni. Persze minél közelebb került annál lassabban mozgott, nem akarta elveszíteni az előnyét.
Közben a tónál abbamaradt a harc..egy időre.
"A szemei még mindig olyanok, mint legutóbb...viszont ő a Sharingan egyik örököse.. fel kell készülnöm a lehető legrosszabra is.." - mérte fel a helyzetét Kakashi, ami láthatólag nem volt túl biztató.
-Micsoda meglepetés! Hát nem is csoda, hogy leutánoztad a technikámat.. - markolta meg a Samehadát Kisame. - hehe..ha nem a saját szememmel látnám, el sem hinném, hogy vannak még olyanok akiknek a szeme olyan, mint Itachié. Bizonyára te vagy Kakashi, a Másoló Ninja.
-Inkább részemről a meglepetés.. két idegen fazon a teaházban, gondolkodtam, vajon kik lehetnek azok.. erre kiderül, hogy az egyik Uchiha Itachi.. a másik pedg Köd rejtek szörnyetege, Hoshigaki Kisame.
-Nocsak, nocsak.. hát te is tudod a nevemet? Ez aztán a megtiszteltetés.. - vigyorodott el Kisame.
-Na igen.. te is egyike lennél a Köd Hét Kardforgatójának. Ezek szerint az a penge a Samehada. - mondta higgadtan Kakashi.
-Hallottam, hogy Zabuza kun is megküzdött már veled..
-Na igen.. - bólintott Kakashi, miközben egyik kezét a háta mögé dugta és elővett egy kunait.
Kisame a halk zajra erősen megmarkolta a Samehadát és a magasba lendítette.
-Örömmel foglak darabokra tépetni Samehadával!! - kiáltotta Kisame és már indult is volna, amikor...
-Kisame, állj.. - nézett rá fenyegetően Itachi. - Ha nekirontassz fejvesztve, akkor csak feleslegesen szerzel sebeket. Ráadásul ha zajt csapsz, akkor még több ninja fog a nyakunkra jönni.
-De.. - szabadkozott Kisame.
-Ne feledd a tervet.. nem azért jöttünk, hogy értelmetlen harcokba keveredjünk.
-Nos akkor kivele.. miért jöttetek ide.. - vonta kérdőre őket Kakashi, majd eloszlatta az árnyéklónját. Így Itachi hátrafordult a folyón maradt Kakashi felé.
-Csak azért jöttünk, amit keresünk.. - szólt Itachi végül.
-Amit..kerestek..? - ismételte gyanakodva Kakashi. - És..mi lenne az? - szorította meg a kunait, ami megcsillant a kora délutáni napfényben.
-Kisame.. ha én csinálom, az nem fog sokáig tartani. - szólt Itachi, majd egy pillanat alatt a kezében termett pár shuriken, Kakashi hátraugrot és kézpecséteket formált.
-Víz típus! Vízfal jutsu! - kiáltotta, és amikor leérkezett, a folyóból már fel is emelkedett a vízfal, majd ugyanabban a pillanatban víztüskék csapódtak Kakashi felé, de a vízfal megvédte őt Itachi jutsujától.
"Ez rettentően gyors volt..még a sharinganom sem tudta követni a kézpecsétjeit." - gondolta Kakashi miközben a két Sharingan farkasszemet nézett. " A shurikenek csak csalik voltak, és a víz jutsuval próbált meg a lábaimra támadni.."
-Nagyün ügyes, Kakashi san... az éleslátása...-szólt Itachi..
-...lenyűgöző..-fejezte be Itachi klónja, miközben egy kunait döfött Kakashi hátába.
"Lenyűgözően gyors ez a fiú.." - nézte őket Kurenai.
-..Ghahh..- szorította össze a fogait Kakashi, majd vizzé vált és belefolyt a folyóba.
"Egy víz klón? Érdekesen alakulnak a dolgok.." - vigyorodott el Kisame.
Ekkor a víz alatt elsuhanni látszott valami, Kurenai hirtelen lenyúlt a víz alá és elkapta Kakashi kunaiát.
-Kösz Kakashi! - mondta Kurenai, de Kakashi hirtelen kiugrott a vízből egyenesen felé.
-Vigyázz, Kurenai, az is csak egy klón! - kiáltotta és Kurenait felkapva ugrott tovább.
Ekkor egy hatalmas robbanás rázta meg a földet.
-Kakashi! Kurenai!! - kiáltotta Asuma majd beugrot a hatalmas vízrobbanásba.
Pár pillanattal később már mind a folyón voltak, a robbanás miatt még sűrűn hullottak alá a vízcseppek, kissé rontva a látási viszonyokat.
-Ghahmm.. -nyögött egyet Kakashi.
-Kakashi! Jól vagy..? - kérdezte aggódva Kurenai.
Kakashi kissé meggörnyedve állt. Mögötte baljósan rajzolódott ki Itachi körvonala.
-É-éberség.. figyeljétek minden mozdulatát.. ez a srác már 13 évesen egy ANBU alakulatott vezetett.. szinte még semmit sem mutatott meg az erejéből... - mondta fejét Itachi felé fordítva.
Asuma megmarkolta a pengéit.
-Értem, szóval kemény legény.. - mormogta, miközben harci pózt vett fel tekintetét le sem véve Itachiról.
-Ahhoz képest, hogy nem vérszerinti Uchiha, egész jól bánik a Sharingannal, Kakashi san.. bár a használata eléggé kimerítő, nem igaz..? - mondta Itachi.
"Ehh.. elég gyorsan átlátott a szitán..." - fürkézte Itachi rezzenéstelen arcát Kakashi.
-Mit gondol...miért tekintenek oly rettegve az Uchiha klánra... most megmutatom önöknek a Sharingan igazi erejét.. - hunyta be a szemét Itachi, majd lassan kinyitotta.. megcsillant a Sharingan!
"Jaj ne, a francba!!" - hőkölt hátra Kakashi.
-Gyorsan, csukjátok be a szemeteket!! - kiáltott hátra Asumának és Kurenainak. Azok ketten gyorsan behunyták a szemüket, de Kakashi csak az egyiket.. most a két Sharingan farkasszemet nézett!!
-Eszetekbe se jusson kinyitni a szemeiteket.. nehogy a szemébe nézzetek! A legkisebb pillantás is halálos lehet!! Egyedül kell megbirkóznom vele..az én Sharinganom az övé ellen... - mondta Kakashi.
-Tényleg lenyűgözőek a képességei, Kakashi san, még a Mangekyou Sharingannal is felvehtné a versenyt..csakhogy.. a Sharingan képes egy egyedülállő vizuális jutsura is.. a Tsukuyomira.. ennek a leküzdésére csak egy vér szerinti Uchiha lenne képes.. - mondta Itachi halálos nyugalommal.
"A francba! Most kell odamennem, különben nagy baj lesz.." - szorította össze a fogait Daisuke. Egy apró izzatságcsepp csorgott végig az arcán, majd hirtelen kiugrott a bokrok közül rá a folyóra.
-Ne nézzen a szemébe!! - üvöltötte Daisuke, de abban a pillanatban Kakashi elkezdett zihálni és hirtelen előrevágódott. Alig bírt fennmaradni a vizen, de végül összeszedte magát és feltérdelt, egyik könyökét a térdére támasztva. Egyre nehezebben kepkodta a levegőt.
"E-ez...három nap abban a borzalmas világban csak egyetlen pillanat volt a valóságban..." - szorította össze a fogát Kakashi, a fájdalom szinte elviselhetetlen volt.. kegyetlenül hasított bele minden pillanatban.
-Látom elvetted valamennyira a pofa kedvét a harctól.. de jobb lenne ha óvatosabban használnád azokat a szemek Itachi..és ki ez a kis tökmag. Pfhehh ezek csak gyűlnek mint a rágcsálók.. - úsztatta tekintetét Daisukera. -Itachi, legalább őt megölhetem, ugye..? Nem tart sokáig..utálom az ilyen kis mitugr..!
-Rég volt nem, Daisuke kun..? - fordult felé Itachi.
Daisuke ereiben megfagyott a vér..
"Micsoda tekintet...ha most nem tűnök el, nekem befellegzett..." - gondolta Daisuke, miközben arcán látszottak a rettegés nyomai, de mégsem futott el, hanem gyorsan előrántott egy kunait és védekezőleg maga elé tartotta. Lassan mosolyra húzódott a szája. "Itt fogok megdögleni.."
-Maga jól van..? - fordította Kakashi felé a fejét.
-Ennyire jól néznék ki..? - lihegett Kakashi, majd Itachinak szegezve tette fel a kérdést: - Sasuke miatt vagytok itt... nem igaz...?
-Nem... - hunyta le a szemeit Itachi. - Nekünk a 'Negyedik Hokage Öröksége' kell..
-Miről...beszél ez.. és ki van még itt? - kérdezte Kurenai megdöbbenve.
"Nem Sasuke miatt... és miattam sem... vajon kiről beszél ez a rohadék.." - vizslatta a két Akatsukit Dai'.
-Na mi az, Daisuke kun... nincs merszed nekemrontani és elsöpörni a föld színéről..? - vetett egy gyilkos pillantást Daisuke felé Itachi.
-Hidd el, másra nem is igen vágyom, de hülye nem vagyok...a jelenlegi szintemen a legjobb amit tenni tudnék, az csak egy karcolás lenne... - lépett egyet előre Dai'.
-Akkor miért vagy itt..? Ennyire meg akarsz halni? Ez nem vall egy Uchihára. - mondta Itachi.
-A fene akar megdögleni, de nem tehettem mást.. lehet én lennék a legboldogabb ha elhúznék innen, de nem lehet..képtelen vagyok... - vetett egy elszánt pillantást Itachira.
-Értem...szóval idejöttél, hogy eggyel több hulla legyen itt perceken belül. Igazán büszke lehetsz magadra.. - mondta gúnyosan Kisame.
Daisuke ökölbeszorította a kezét és nekiugrott Kisaménak, próbált gyenge pontot keresni a védelmén, sikertelenül. Bár nem tudta megsebezni Kisamét, a legtöbb ütését képs volt hárítani. Ekkor Kisame le akart csapni a Samehadával, de Daisuke felugrott. Bár elkerülte az ütést, a levegőben védtelen maradt, de aztán összehozott egy Kage Bunshint. A klón megfogta használóját, megpördítette, és Kisame felé vágta, majd gyorsan leérkezve a klón is Kisamera támadt. Kisame egy hirtelen rúgással megsemmisítette a klónt, ám a hátramaradt füst rontotta a látási viszonyokat.
"Pár másodperc előnyöm még van..!" - gondolta Dai' és belerúgott a füstbe oda, ahol Kisamet sejtette, de neki sikerült hárítani a kardjával a kölyök támadását, de Dai' megragadta a kardot. Gyorsan hátraugrott vele, de hirtelen éles fájdalom hasított a kezébe amitől kiesett a fegyver a kezéből.
-Samehada nagyon válogatós...csak az igazán finom Chakrát kedveli, egy iylen kis senkit ott szaggat szét ahol az érinti...mint már te is tapasztalhattad... - vigyorodott el Kisame, majd gyorsan pecséteket formált. Daisuke hátrahőkölt és feszülten várta a fejleményeket.
-Víz típus! Gyilkos vízcsápok!!
Hirtelen a vízből több méteres csápok csapódtak Daisuke felé. Az elsőt sikerült kikerülni, a feje mellett csapódott el pár centivel, de a második súrolta a láábát. Hirtelen égető érzést érzett a sebhely körül, ahonnét hangtalanul szivárgott a vér, de nem volt idő csodálkozni, gyorsan felugrott és nézte az alatta elsuhanó két csápot.
"A fene, ez köze..!!"
Hirtelen egy csáp csapódott a hátába, majd hangos loccsanással apró, csillogó vízcseppekké változott.
Daisuke felnyögött, és az ütés erejétől belecsapódott a fák közé.
Kakashi eközben zihálva Itachi felé fordult.
"A fenébe.. mit akart itt ez a kölyök.. nem túl bíztató a helyzet.."
-Szóval Naruto..kell nektek..a Kilencfarkú miatt... és vagytok még egy páran... kettőtökön kívül még hét másik...ti vagytok az Akatsuki..
Itachi kissé megrendült, Kisame pedig kivicsorította a fogait.
-A-akatsuki..? - kérdezte meglepetten Asuma.
-Kisame, - mondta nyugodtan Itachi. - Kakashit magunkkal kell vigyük, de a többi nem fontos, velük végezz velük.
Kisame előrántotta a Samehadát és nekiiramodott. Ám akkor a semmiből egy zöld villanás csapott a folyóba, és Kisame hátravágódott.
-Avarrejteki óriás hurrikán!! - kiáltotta Gai, majd a rúgást követve megállt a folyón.
-Ez meg ki a fene?? - ugrott Itachi mellé Kisame.
-Avarrejtek Szépséges Szörnyetege, Maito Gai! - mondta, majd fogai megcsillantak a nap fényében.
-Maito Gai? Mondd csak melyik állatkertből szöktél meg?? - eresztett el egy gúnyos mosolyt Kisame.
-Nem lenne bölcs dolog alábecsülni őt... - mondta hűvösen Itachi, miközben tekintetét végigfuttatta a zöld fenevadon.
"Csak nem..? Ez Itachi..." - mérte fel a helyzetet Gai.
Közben Kakashi elvesztette az eszméletét és belezuhant a folyóba. Gai hátrafordult, és kihúzta, majd a vállára fektette.
-Na szépen elbántak Kakashival.. - jegyezte meg.
-Vigyázz Gai! Nehogy Itachi szemébe nézz, különben úgy végzed, mint Kakashi!!
-Semmi gáz! Tudom mit csinálok.. régóta rivalizálok Kakashival, megtanultam védekezni ellene. Gyerünk, ti ketten! Nyissátok ki a szemeteket!! - biztatta őket Gai.
-De a...
-Addig nem lesz baj, amíg nem néztek közvetlenül a szemébe. Koncentráljatok a lábukra és az alsó testükre, és próbáljátok kikövetkeztetni a mozgásukat!
Asuma és Kurenai óvatosan kinyitották a szemeiket.
-De ez nem olyan könnyű, mint amilyennek mondod Gai.. mi nem vagyunk olyan képzettek taijutsuban, mint te, alig van esélyünk. - akadékoskodott Asuma.
-Rendeben, ha van valami jobb ötletetek, akkor hallgatom... - mondta Gai.
-...
-Énis így gondoltam. Nos megmondom mi lesz. Kurenai te vidd Kakashit az orvosi csapathoz, Asuma te fedezz, hamarosan itt az erősítés, csak egy kicsit kell őket feltartani. - adta oda Kurenainak Kakashit.
-Ezazz...bírom az iylen tökös fazonokat.. - vigyorodott el Kisame.
-Állj meg Kisame...nem háborút szítani jöttünk. Lehet, hogy tűzbe hoztak, de a parancshoz kell tartanunk magunkat.. - vetette oda Itachi.
-Grmmphh... hát a parancs az parancs.. menjünk... - morogta Kisame.
-Remélem még látjuk egymást... Daisuke... - mondta Itachi az erdőből kitámolygó Dai' felé fordulva, majd Kisameval együtt köddé váltak.
-Ouuhh... - esett össze Daisu'.
A többiek hátrafordultak, majd Gai meg Asuma odaugrottak mellé.
-Ez nem jó, túl sok vért vesztett. Nem kispályás jutsut használt az a fazon... - jegyezte meg Asuma.
-Őt is kórházba kell vinni. Micsoda egy srác. Tegnap is én vittem a kórházba, erre alig telt el egy nap és máris bajba keveredett... sok gond lesz még vele, őrült egy kölyök ez... - kapta fel Gai, majd elindultak a kórház felé...
2012. február 4., szombat
2011. december 29., csütörtök
7. fejezet ~ Meddig tart ez a pokol?!
-Jólvan, Akamaru, akkor ahogy megbeszéltük..! - mormogta Kiba.
-Wáhh!! Wáhh!!
Kiba a shurikentartó felé nyúlt, erre Dai' előkapott egy kunait, hogy védekezhessen, de Kiba nem fegyvert vett elő, hanem egy marok füstbombát. Kiba párat Dai' felé hajított.
"A francba ez így nem lesz jó. A szagukat is alig érezni, és látni sem látok. De mivel nincs más mód.."
Dai' leguggolt a földre, formált pár pecsétet majd az egyik kezével finoman megérintette a földet, közben behunyta a szemét.
"Jól van megvagytok..." - mosolyodott el, és abba az irányba ugrott, ahol Kibat sejtette.
-Megvagy!! - kiáltotta és belerúgott a füstbe.
Kiba kirepült a lila ködből, de csak morgott, és nyüszített. Rávicsorgott Dai'-ra, és kész volt újra támadni.
"Ez..nem is Kiba..." - gondolta Dai' amikor mögüle hirtelen kicsapódott a ködből egy ugyanolyan kinézetű srác, mint aki eltalált. Ököllel támadt Dai'-ra, aki viszont játszva hárította az ütéseket.
A földön fekvő Kiba is beszállt a harcba. Mindketten úgy néztek ki, mint Kiba, de mégis vadállat szerűek voltak.
"Valamelyikőjük az a kis öleb lesz. De melyik..?" - gondolta Dai' - "Miféle technika ez..? Felvették egymás alakjának keverékét. Kiba félig vadállat lett, Akamaru meg félig ember. Bizonyára nem a vicc kedvéért, nem a hasonlóságon lesz a hangsúly. Valami technikához kellhet. Így, hogy egy szintre hozták az erőiket, valószínűleg olyan támadásra várhatok, amit csak ketten, egyenlő erőket képviselve hajthatnak végre. Tehát ha az egyiküket kiiktatom, akkor már nyert ügyem van. De vigyáznom kell. Nyílván a füstbombák azért kellettek, hogy ne láthassak, ellenben nekik biztos jó a szaglásuk és a hallásuk, amíg nekem kevésbé jó, és a füstben a reakció időm is sokkal gyengébb...tehát ha füstbe kerülök akkor gyorsan le kell lépnem."
-Héjj...ha már úgy is kiütünk, elárulnád, hogy találtál meg minket a füstben..? - kérdezte flegmán Kiba, aki már a zsebében érezte a győzelmét.
-Végül is.. ez ellen úgysem védekezhetsz, csak ha van elég eszed. Ez az egyetlen olyan földjutsu, amit képes voltam színvonalasan elsajátítani. Föld stílus Chakra tapintás jutsu. Nem egy bonyolult jutsu, csak megfelelő mennyiségű chakrát kell felhalmozni és a földbe vezetni észrevétlenül. A chakra elvegyül a földdel és összekapcsolódik az élőlényekkel. Így érezhetem meg a chakrátok alapján, hogy hol vagytok, és mennyi chakrátok van, illetve egyenletes-e a chakra keringése. Így érzem, ha jutsuhoz készültök, vagy genjutsu alatt álltok. Tipikus felderítő jutsu. Persze a földbe vezetett chakrának a jórészét elveszítem, tehát nem használhatom túl gyakran se. Hülyeségnek tűnhet, hogy előtted elemeztem ki a jutsumat, de nem lényeges. A meccs eredményén nem fog változtatni.
-A győzelmünket semmi sem vonhatja kétségbe, hmm, Akamaru? - pattogott Kiba, majd a maradék füstbombákat Dai' felé dobta. Olyan sokat dobott, hogy az egész edző terep lila ködben úszott.
"Basszus... ebből nehéz lesz kikeverednem.." - gondolta Daisuke, és jó erősen megmarkolta a kunait és próbált fülelni a legapróbb zajokra. Érezte, hogy egy kicsit remeg a föld. Aztán egyre erősebben.
"Mi a fe..!!" - Dai' gyorsan hátraugrott, de mielőtt a földre érkezett volna, kirobbant valami a földből, pont ott ahol az előbb állt.
-GATSUGAAAA!! - kiáltotta Kiba és Akamaruval együtt megindultak Dai' felé, aki elugrott előlük, de ekkor kettéváltak. A srác alig látott valamit, viszont Kiba és Akamaru pontosan tudta, hogy ő hol van. Csak játszadoztak Daisukeval, aki viszont valami ellentámadáson törte a fejét, miközben próbálta elkerülni őket.
-Jólvan, Akamaru, elég a játszadozásból!
Most az egyikük eltűnt, de a másik megindult a srác felé, aki újra kitért, és néhány shurikent vágott az egyik fél-állat felé, de a fegyverek lepattantak róla.
"Ezt nem csinálhatom örökké, valamit gyorsan ki kell találnom.. ezek ketten darabokra szednek, ha nem vigyázok..!"
Egy darabig a srác képes volt még elugrani az őrült sebességgel pörgő Kiba és Akamaru elől, de mégis ő vétett először egy hibát.
Amikor az egyikük Daisuke felé iramodott, a srác felugrott, és a levegőben védtelen maradt.
Ekkor a háta mögött előtűnt a füstből a másik fenevad és Dai'-t telibe kapta.
- 'csába!! - szorította össze a fogait Daisuke. Az iszonyatos erő a hátába fúródott, a srác pedig a földbe csapódott. Egy kisebb kráter keletkezett körülötte, a szélén pedig Kiba és Akamaru állt, még mindig a fél-állat formában.
-Fenevad utánzás és Gatsuga! Íme a specialitásunk, öcsi. - felelte fölényes mosollyal Kiba.
A gödör alján Daisuke feltápászkodott, de mindene iszonyúan fájt. Köhögött párat, és a szájából folyt a vér, ami egyenletesen csöpögött a porba.
-Itt végeztünk is, Akamaru! - mondta Kiba, és hátat fordított Daisukenak, és a többiek felé ballagott unottan.
"Egy Uchihától azért többet vártam...miféle gyenge harc volt ez..?" - nézte Lee az erdő széléről a tisztáson tátongó lyukat, és az elégedett Kibát.
"Ez az alak komolyan Sasuke rokona? Kész szánalom......mire volt mégis oylan nagy arca??!! " - tette karba a kezét Naruto miközben Dai' felé sétált.
-Hé, te... azthiszem nem akarok megküzdeni veled. Ha Kiba lenyomott, akkor elég szánalmas vagy.. - vetette oda Naruto a gödör szélén állva.
-A fene egyen már meg Naruto!! Annyira azért nem vagyok gyenge!! Te is csak a szerencsédnek köszönhetted, hogy nem így végezted! - méltatlankodott Kiba, majd fejbevágta Narutot.
-Te idióta ezt most mé..!
-Pofa súlyba......veled még nem végeztem...Kiba... - mászott ki melléjük Dai'.
-Ugyan már!! Ne szórakozz... nézz inkább magadra!! Alig élsz.. utálom az ilyen kis pattogókat akik nem tudják, hogy mikor kell feladni végre..
Daisuke nekirontott Kibának. Próbált rést keresni a meglepett ellenfelének a védelmén, amit meg is talált. Kis hadakozás után hasba rúgta Kibát aki nekivágódott egy oszlopnak.
-Nem csak neked vannak ütős jutsuid - mosolyodott el Daisuke. - KageBunshin no Jutsu!
A srác 4 klónt csinált magából, és ketten Kibára vetették magukat, ketten Akamarura. Az egyiküket sikerült lefogni, de a másik belekarmolt az egyik klónba ami megsemmisült.
-I-ilyen nincs - háborodott fel Naruto. - A Kage Bunshin az én specialitásom!! - fonta karba a kezeit majd leült és magába roskadt.
Most már Kibából és Akamaruból is szivárgott a vér, nem is egy helyen. Visszaváltoztak eredeti alakjukba. Két klón lefogta Kibát, egy pedig Akamarut.
- A játéknak most van vége. A technikátokat csak együtt használhatjátok, szóval elég lefogni téged, Kiba és nem is használhatjátok. Lefogni pedig nem kihívás, látva a taijutsudat.
Az igazi Dai' odament a vicsorgó Kibához.
-Vesztettél - mondta majd keményen hasba rúgta Kibát aki berepült a fák közé.
-Ez lehetetlen..hogy képes ekkorát rúgni? - kérdezte Naruto.
Lee Naruto felé fordult és elmondta mi az ábra.
-Nyilvánvalóan chakrát összpontosított a lábába, hogy hatásosabb legyen a rúgás. Sokan használják taijutsuban, hiszen így jóval megnövelik egy rúgás vagy egy ütés erejét. De léteznek olyan fegyverek is, amit kifejezetten úgy fejlesztenek ki, hogy ha chakrát vezet belé a használója, akkor sokkal veszélyesebb lesz, mint egy sima fegyver. Még egy sziklát is képesek lennének vele átfúrni.
Eközben Akamaru keményen beleharapott Daisuke klónjába, ami így eltűnt, de az egyik klón aki nemrég Kibát tartotta, rávetette magát és felemelte.
-Fphehh...nyughass már... - fújt rá Dai' majd eldobta Akamarut, aki nyekkent a földön. - Naruto, Lee, veletek majd máskor, most dolgo...!!
-Mi történt itt, srácok? - lepődött meg a visszaérkező Gai. - 10 percre megyek el de már szétszedtétek a terepet. Halljam mit csináltatok..?
Mindenki hallgatott, aztán Daisuke megszólalt.
-Kiba kihívott, én meg legyőztem. És most mennék ha nembaj.. - indult volna Daisuke, de Gai megragadta a vállát. Dai' hátrafordult.
-Lehet, hogy Uchiha vagy, de ez nem jogosít fel erre. Mégis mit képzeltetek?! És ha egyikőtök meghal? - háborodott fel Gai.
-Az én hibám Gai sensei! Nem állítottam le őket! - ugrott Gai mellé Lee. Gai hátrafordult és egy hatalmasat lekevert Leenek.
-Óóó Gai sensei! Bocsásson meg kérem!!
-Óóó Lee megbocsátok!!
Lee és Gai egymás nyakába borult és ömlöttek a könnyeik.
"Ezek nem normálisan...jobb ha lelépek." - gondolta Daisuke miközben próbált észrevétlenül lelépni a két szappanoperahős mellől.
-Hojhojhojj!! Nem mész te sehova!! Még nincs vége hallod??!! - ordította Kiba miközben kitámolygott az erdőből.
-Állj csak meg fiatalember! Örülök, hogy kihasználjátok a fiatalság elsöprő erejét, de nem engedhetem, hogy harcoljatok!! - mondta Gai. - És azthiszem mindkettőtökre vár egy kivizsgálás a kórházban. - Nézett végig a véres, ütés nyomokkal tarkított fiúkon.
-Naneee!! - kiáltották egyszerre.
-Nekem mennem kell az akadémiára! - akadt ki Dai'.
-Én pedig küldetésre megyek.. semmi szükségem ellátásra!! - ellenkezett Kiba.
-Csak semmi ellenkezés! Mindketten velem jöttök, vagy nem állok jót magamért! - jött ki a sodrából Gai' és megragadta a srácok karjait, majd eltűntek.
-Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. - mondta Ino és Hinatat bevonszolta az erdőbe.
-Vi-viszlát, Naruto-kun, Lee-kun..! - mondta Hinata majd elnyelték őket a fák.
-Héé várjatok meg! - kiáltotta Naruto. - Viszlát, Bozontos Szemöldök! - ordította Naruto, majd ő is elindult a lányok után a falu irányába.
"A francba.. pár napja vagyok itt és máris nyomhatom az ágyat." - bámulta a plafont unottan Daisuke.
-Szevasz! - lépett be Iruka egy másik emberrel az oldalán Dai' kórházi szobájába. - Hallottam mi történt...de most inkább ne menjünk bele. Gai san szólt, hogy nem tudsz bejönni, és megmondta hol talállak. Nem lenne szerencsés repedt bordákkal császkálni most, inkább Mitsumoto san vállalta, hogy bejön a kórházba, és itt veszitek az anyagot amíg fel nem épülsz. Szóval Mitsumoto, ő Daisuke, Daisuke, ő Mitsumoto. Remélem jól kijöttök majd.. De nekem mennem kell, mert vár az osztály. Viszlát.
-Rendben, viszlát Iruka sensei.
Iruka kiment, és becsukta az ajtót. Dai' még egy pár pillanatig nézte az ajtót majd Mitsumotohoz fordult.
-Szóval, Mitsumoto sensei...hol kezdjük...?
-Wáhh!! Wáhh!!
Kiba a shurikentartó felé nyúlt, erre Dai' előkapott egy kunait, hogy védekezhessen, de Kiba nem fegyvert vett elő, hanem egy marok füstbombát. Kiba párat Dai' felé hajított.
"A francba ez így nem lesz jó. A szagukat is alig érezni, és látni sem látok. De mivel nincs más mód.."
Dai' leguggolt a földre, formált pár pecsétet majd az egyik kezével finoman megérintette a földet, közben behunyta a szemét.
"Jól van megvagytok..." - mosolyodott el, és abba az irányba ugrott, ahol Kibat sejtette.
-Megvagy!! - kiáltotta és belerúgott a füstbe.
Kiba kirepült a lila ködből, de csak morgott, és nyüszített. Rávicsorgott Dai'-ra, és kész volt újra támadni.
"Ez..nem is Kiba..." - gondolta Dai' amikor mögüle hirtelen kicsapódott a ködből egy ugyanolyan kinézetű srác, mint aki eltalált. Ököllel támadt Dai'-ra, aki viszont játszva hárította az ütéseket.
A földön fekvő Kiba is beszállt a harcba. Mindketten úgy néztek ki, mint Kiba, de mégis vadállat szerűek voltak.
"Valamelyikőjük az a kis öleb lesz. De melyik..?" - gondolta Dai' - "Miféle technika ez..? Felvették egymás alakjának keverékét. Kiba félig vadállat lett, Akamaru meg félig ember. Bizonyára nem a vicc kedvéért, nem a hasonlóságon lesz a hangsúly. Valami technikához kellhet. Így, hogy egy szintre hozták az erőiket, valószínűleg olyan támadásra várhatok, amit csak ketten, egyenlő erőket képviselve hajthatnak végre. Tehát ha az egyiküket kiiktatom, akkor már nyert ügyem van. De vigyáznom kell. Nyílván a füstbombák azért kellettek, hogy ne láthassak, ellenben nekik biztos jó a szaglásuk és a hallásuk, amíg nekem kevésbé jó, és a füstben a reakció időm is sokkal gyengébb...tehát ha füstbe kerülök akkor gyorsan le kell lépnem."
-Héjj...ha már úgy is kiütünk, elárulnád, hogy találtál meg minket a füstben..? - kérdezte flegmán Kiba, aki már a zsebében érezte a győzelmét.
-Végül is.. ez ellen úgysem védekezhetsz, csak ha van elég eszed. Ez az egyetlen olyan földjutsu, amit képes voltam színvonalasan elsajátítani. Föld stílus Chakra tapintás jutsu. Nem egy bonyolult jutsu, csak megfelelő mennyiségű chakrát kell felhalmozni és a földbe vezetni észrevétlenül. A chakra elvegyül a földdel és összekapcsolódik az élőlényekkel. Így érezhetem meg a chakrátok alapján, hogy hol vagytok, és mennyi chakrátok van, illetve egyenletes-e a chakra keringése. Így érzem, ha jutsuhoz készültök, vagy genjutsu alatt álltok. Tipikus felderítő jutsu. Persze a földbe vezetett chakrának a jórészét elveszítem, tehát nem használhatom túl gyakran se. Hülyeségnek tűnhet, hogy előtted elemeztem ki a jutsumat, de nem lényeges. A meccs eredményén nem fog változtatni.
-A győzelmünket semmi sem vonhatja kétségbe, hmm, Akamaru? - pattogott Kiba, majd a maradék füstbombákat Dai' felé dobta. Olyan sokat dobott, hogy az egész edző terep lila ködben úszott.
"Basszus... ebből nehéz lesz kikeverednem.." - gondolta Daisuke, és jó erősen megmarkolta a kunait és próbált fülelni a legapróbb zajokra. Érezte, hogy egy kicsit remeg a föld. Aztán egyre erősebben.
"Mi a fe..!!" - Dai' gyorsan hátraugrott, de mielőtt a földre érkezett volna, kirobbant valami a földből, pont ott ahol az előbb állt.
-GATSUGAAAA!! - kiáltotta Kiba és Akamaruval együtt megindultak Dai' felé, aki elugrott előlük, de ekkor kettéváltak. A srác alig látott valamit, viszont Kiba és Akamaru pontosan tudta, hogy ő hol van. Csak játszadoztak Daisukeval, aki viszont valami ellentámadáson törte a fejét, miközben próbálta elkerülni őket.
-Jólvan, Akamaru, elég a játszadozásból!
Most az egyikük eltűnt, de a másik megindult a srác felé, aki újra kitért, és néhány shurikent vágott az egyik fél-állat felé, de a fegyverek lepattantak róla.
"Ezt nem csinálhatom örökké, valamit gyorsan ki kell találnom.. ezek ketten darabokra szednek, ha nem vigyázok..!"
Egy darabig a srác képes volt még elugrani az őrült sebességgel pörgő Kiba és Akamaru elől, de mégis ő vétett először egy hibát.
Amikor az egyikük Daisuke felé iramodott, a srác felugrott, és a levegőben védtelen maradt.
Ekkor a háta mögött előtűnt a füstből a másik fenevad és Dai'-t telibe kapta.
- 'csába!! - szorította össze a fogait Daisuke. Az iszonyatos erő a hátába fúródott, a srác pedig a földbe csapódott. Egy kisebb kráter keletkezett körülötte, a szélén pedig Kiba és Akamaru állt, még mindig a fél-állat formában.
-Fenevad utánzás és Gatsuga! Íme a specialitásunk, öcsi. - felelte fölényes mosollyal Kiba.
A gödör alján Daisuke feltápászkodott, de mindene iszonyúan fájt. Köhögött párat, és a szájából folyt a vér, ami egyenletesen csöpögött a porba.
-Itt végeztünk is, Akamaru! - mondta Kiba, és hátat fordított Daisukenak, és a többiek felé ballagott unottan.
"Egy Uchihától azért többet vártam...miféle gyenge harc volt ez..?" - nézte Lee az erdő széléről a tisztáson tátongó lyukat, és az elégedett Kibát.
"Ez az alak komolyan Sasuke rokona? Kész szánalom......mire volt mégis oylan nagy arca??!! " - tette karba a kezét Naruto miközben Dai' felé sétált.
-Hé, te... azthiszem nem akarok megküzdeni veled. Ha Kiba lenyomott, akkor elég szánalmas vagy.. - vetette oda Naruto a gödör szélén állva.
-A fene egyen már meg Naruto!! Annyira azért nem vagyok gyenge!! Te is csak a szerencsédnek köszönhetted, hogy nem így végezted! - méltatlankodott Kiba, majd fejbevágta Narutot.
-Te idióta ezt most mé..!
-Pofa súlyba......veled még nem végeztem...Kiba... - mászott ki melléjük Dai'.
-Ugyan már!! Ne szórakozz... nézz inkább magadra!! Alig élsz.. utálom az ilyen kis pattogókat akik nem tudják, hogy mikor kell feladni végre..
Daisuke nekirontott Kibának. Próbált rést keresni a meglepett ellenfelének a védelmén, amit meg is talált. Kis hadakozás után hasba rúgta Kibát aki nekivágódott egy oszlopnak.
-Nem csak neked vannak ütős jutsuid - mosolyodott el Daisuke. - KageBunshin no Jutsu!
A srác 4 klónt csinált magából, és ketten Kibára vetették magukat, ketten Akamarura. Az egyiküket sikerült lefogni, de a másik belekarmolt az egyik klónba ami megsemmisült.
-I-ilyen nincs - háborodott fel Naruto. - A Kage Bunshin az én specialitásom!! - fonta karba a kezeit majd leült és magába roskadt.
Most már Kibából és Akamaruból is szivárgott a vér, nem is egy helyen. Visszaváltoztak eredeti alakjukba. Két klón lefogta Kibát, egy pedig Akamarut.
- A játéknak most van vége. A technikátokat csak együtt használhatjátok, szóval elég lefogni téged, Kiba és nem is használhatjátok. Lefogni pedig nem kihívás, látva a taijutsudat.
Az igazi Dai' odament a vicsorgó Kibához.
-Vesztettél - mondta majd keményen hasba rúgta Kibát aki berepült a fák közé.
-Ez lehetetlen..hogy képes ekkorát rúgni? - kérdezte Naruto.
Lee Naruto felé fordult és elmondta mi az ábra.
-Nyilvánvalóan chakrát összpontosított a lábába, hogy hatásosabb legyen a rúgás. Sokan használják taijutsuban, hiszen így jóval megnövelik egy rúgás vagy egy ütés erejét. De léteznek olyan fegyverek is, amit kifejezetten úgy fejlesztenek ki, hogy ha chakrát vezet belé a használója, akkor sokkal veszélyesebb lesz, mint egy sima fegyver. Még egy sziklát is képesek lennének vele átfúrni.
Eközben Akamaru keményen beleharapott Daisuke klónjába, ami így eltűnt, de az egyik klón aki nemrég Kibát tartotta, rávetette magát és felemelte.
-Fphehh...nyughass már... - fújt rá Dai' majd eldobta Akamarut, aki nyekkent a földön. - Naruto, Lee, veletek majd máskor, most dolgo...!!
-Mi történt itt, srácok? - lepődött meg a visszaérkező Gai. - 10 percre megyek el de már szétszedtétek a terepet. Halljam mit csináltatok..?
Mindenki hallgatott, aztán Daisuke megszólalt.
-Kiba kihívott, én meg legyőztem. És most mennék ha nembaj.. - indult volna Daisuke, de Gai megragadta a vállát. Dai' hátrafordult.
-Lehet, hogy Uchiha vagy, de ez nem jogosít fel erre. Mégis mit képzeltetek?! És ha egyikőtök meghal? - háborodott fel Gai.
-Az én hibám Gai sensei! Nem állítottam le őket! - ugrott Gai mellé Lee. Gai hátrafordult és egy hatalmasat lekevert Leenek.
-Óóó Gai sensei! Bocsásson meg kérem!!
-Óóó Lee megbocsátok!!
Lee és Gai egymás nyakába borult és ömlöttek a könnyeik.
"Ezek nem normálisan...jobb ha lelépek." - gondolta Daisuke miközben próbált észrevétlenül lelépni a két szappanoperahős mellől.
-Hojhojhojj!! Nem mész te sehova!! Még nincs vége hallod??!! - ordította Kiba miközben kitámolygott az erdőből.
-Állj csak meg fiatalember! Örülök, hogy kihasználjátok a fiatalság elsöprő erejét, de nem engedhetem, hogy harcoljatok!! - mondta Gai. - És azthiszem mindkettőtökre vár egy kivizsgálás a kórházban. - Nézett végig a véres, ütés nyomokkal tarkított fiúkon.
-Naneee!! - kiáltották egyszerre.
-Nekem mennem kell az akadémiára! - akadt ki Dai'.
-Én pedig küldetésre megyek.. semmi szükségem ellátásra!! - ellenkezett Kiba.
-Csak semmi ellenkezés! Mindketten velem jöttök, vagy nem állok jót magamért! - jött ki a sodrából Gai' és megragadta a srácok karjait, majd eltűntek.
-Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. - mondta Ino és Hinatat bevonszolta az erdőbe.
-Vi-viszlát, Naruto-kun, Lee-kun..! - mondta Hinata majd elnyelték őket a fák.
-Héé várjatok meg! - kiáltotta Naruto. - Viszlát, Bozontos Szemöldök! - ordította Naruto, majd ő is elindult a lányok után a falu irányába.
"A francba.. pár napja vagyok itt és máris nyomhatom az ágyat." - bámulta a plafont unottan Daisuke.
-Szevasz! - lépett be Iruka egy másik emberrel az oldalán Dai' kórházi szobájába. - Hallottam mi történt...de most inkább ne menjünk bele. Gai san szólt, hogy nem tudsz bejönni, és megmondta hol talállak. Nem lenne szerencsés repedt bordákkal császkálni most, inkább Mitsumoto san vállalta, hogy bejön a kórházba, és itt veszitek az anyagot amíg fel nem épülsz. Szóval Mitsumoto, ő Daisuke, Daisuke, ő Mitsumoto. Remélem jól kijöttök majd.. De nekem mennem kell, mert vár az osztály. Viszlát.
-Rendben, viszlát Iruka sensei.
Iruka kiment, és becsukta az ajtót. Dai' még egy pár pillanatig nézte az ajtót majd Mitsumotohoz fordult.
-Szóval, Mitsumoto sensei...hol kezdjük...?
2011. december 28., szerda
6. fejezet, címe: Daisuke vs. Kiba
Az éjszaka Daisu' nem aludt, túlságosan lefoglalta a napokban történtek, és ez teljesen letörte amúgy a tök optimista srácot.
"Vajon...olyan leszek, mint..Sasuke..?"
Még a gondolatba is beleborzongott. Persze, ő sem volt mindig túl kedves másokhoz, de Sasuke úgy elhidegült az emberektől, hogy az nem pusztán cinikusság, vagy csipkelődés miatt tette. Ő csak a bosszúnak él, mindenki aki gyengébb nála, csak teher, aki viszont kicsit is erősebb, már akadály. Nem akar senkivel sem kapcsolatot teremteni, mert számára feleslegesek ezek mások számára igenis fontos dolgok.
Közben Sasuke sem bírt aludni, most, hogy Daisuke feltűnt, újra előjöttek az emlékképek..ahogy Itachi lemészárolt majdnem mindenkit. Ahogy otthagyta Sasuket a semmi közepén, egyedül és eltűnt a sötét éjszakában. Egy utolsó, lesújtó pillantás és Sasuke egyedül maradt...
"Itachi ellen nem segíthet nekem senki...csak én vagyok képes őt legyőzni..."
Sasuke az oldalára fordult, és egy képet kezdett el bámulni. Egy családi kép, amin ő volt, és a szülei. Itachi képét kiszakította a fotóból. Sasuke keze ökölbe rándult és felült az ágyban.
-Ez mind miattad van!! - üvöltötte hirtelen magából kikelve Sasuke. Odakapott a képhez, és a földhözvágta. A csillogó üvegszilánkok elborították a padlót. Sasuke felemelte a fotót, összegyűrte, és kidobta a szemetesbe. Az ágyába visszabújva észrevette, hogy vérzik a lába és a keze. Egy halvány mosolyt eleresztett, és az édes fájdalommal kettesben mély álomba merült..
Dai' ágyába beszökött a hajnal első napsugara, de keserűen tapasztalta, hogy az ágy üres. Dai' már felöltözve pakolta össze a felszerelését. Korán akart kimenni edzeni, hiszen 9-kor már várta az akadémia.
A srác felcsatolta a shuriken és kunai tartó tokokat, felkapta a hátizsákját, majd körülnézett a szobában.
"Hmm...szóval ez lenne akkor az új otthonom...hát Sasuke...a te kéród sokkal királyabb volt, de nekem be kellett érnem ezzel." - mosolygott magában Dai' majd sarkon fordult és a szobában már csak a síri csend maradt..
Csak néhány madár vette a fáradtságot, hogy ilyen korán vidítsák fel a kószáló embereket csilingelő hangjukkal, Dai' viszont túlságosan a gondolataiba merült miközben az edzőterep felé futott.
A harmatcseppek még lágyan fürdőztek a hajnali nap sugaraiban, és tócsák tökéletesen tükrözték vissza a tájat, habár a hajnali szellő néha felzavarta a tócsák vizét.
Daisu' kipattant a tisztásra, majd kicsit óvakodva körbenézett, amikor egy zöld ruhás, fekete hajú valamit pillantott meg az oszlopok mellett. A srác közelebb ment, és látta hogy egy fiú fekszik -látszólag- öntudatlanul a fűben. Kezén véres és szakadt kötést volt.
"Nyilván itt edzett az éjszaka.." - gondolta Dai' miközben megragadta finoman a fiú vállát és elkezdte ébresztgetni.
-Hé haver, minden oké? Jól va..!
A földön fekvő fiúnak felpattant a szeme, megragadta Dai' kezét és megcsavarta. Mire a fiatal Uchiha észbekapott, már a földön feküdt és az előbb még eszméletlen srác térde már a hátába fúródott.
-Sose merj kikezdeni Konoha ifjú zöld fenevadával! Rock Leevel!! - mondta Lee büszkén az égre emelve tekintetét, miközben könnyek folytak a szeméből. - Gai sensei!! Most igazán büszke lehetsz rám.
Dai' felpillantott és megsemmisülve látta be, hogy egy ilyen idióta teperte őt le nem egészen fél perce.
-Figyelj, ez tök jó meg minden, de ha nem szeded ki a gerincemből a térdedet, akkor én..!
-Lee te meg mit művelsz? Elkaptál egy behatolót? - érkezett oda Lee mestere a terepre.
-Jesszus...mi ez? Idegen invázió? - grimaszolt egyet Dai', de bár ne tette volna.
Lee térde még jobban belemélyett Dai' hátába, a srác már alig kapott levegőt. Fogát csikorgatva, de izmait megfeszítve állt ellen az iszonyatos erőnek. Lee szemeiben lángok gyúltak és beleordított a képébe.
-Hogy mered becsmérelni Gai sensei nagyszerűségét?! - ordította az ifjú zöld fenevad.
-Lee, elég. Nem fogjuk szóra bírni, ha kikészíted. Szállj le róla, már minden rendben van, itt vagyok! - mondta büszkén Gai, miközben megcsinnalntak a fogai.
Lee, ha kelletlenül is, de engedelmeskedett a parancsnak és leszállt Dai'-ról, aki végre normálisan levegőhöz jutott, és köhögni kezdtett.
-Szóval ki vagy te..? - fordult hozzá villámló tekintettel Gai.
-Ááá bakker...micsoda vendégszeretet ez? - ült fel Dai'. - Egy Uchihának nem ilyen jár!! - méltatlankodott, majd leporolta a ruháját.
-Egy ... Uchihának? - ismételte csodálkozva Lee.
-Ez csak blöff, az Uchiha klánból csak 2-en maradtak életben!! - mondta Gai, aztán karba tette a kezét. -Halljuk ki vagy valójában és mit keresel itt!
-Uchiha vagyok... Uchiha Daisuke... bizonyíték kell? - ejtett meg Dai' egy kárörvendő mosolyt. - Hát tessék!
Daisuke egy pillanatra lecsukta a szemét, és mikor kinyitotta, szemeiben ott volt a Sharingan. Gai hátrahőkölt, Lee pedig csak nézte, de enm akart hinni a szemének.
-Ez..ez..lehetetlen - mormogta Gai, és nem vette le a srácról a szemét.
-Ha lehet hanyagoljuk a részleteket, edzeni szeretnék. - hunyta le ismét Dai' a szemét, és mikor kinyitotta újra a sötétlila szemei látszottak.
Hátatfordított Gainak és Leenek, majd elindult az oszlopok felé, hogy gyakoroljon.
"Ezt jelentenem kéne, bár nem hinném, hogy én vagyok az első aki látja őt, vagy tudja, hogy kicsoda.." -gondolta Gai, majd Leehez fordult.
-Lee, maradj itt gyakorolni, majd visszajövök később. Jelenteni fogom ezt a vezetőségnek, hátha még nem tudnak róla.
-Igenis, Gai sensei!! - vágta magát vigyázba Lee.
Gai pár ugrással eltűnt az erdőben, és visszaindult a faluba.
"Muszáj kipróbálnom magam! Ha Sasuke-val a vizsgán nem tudtam összemérni magam...itt egy Uchiha. Most kell lépnem." - gondolta Lee és ökölbe szorult a keze.
-Hé, te! Uchiha! Állj ki velem! - kiáltotta Lee, majd egy ugrással Dai' mögött termett.
-Te most hülyéskedsz, ugye? - mondta Dai', hátra sem nézve.
-Azt hiszed nem vagyok méltó ellenf..!
-Nem... - komorodott el Dai' arca.
Lee megjökkent egy kicsit a válaszon, de rögtön folytatta.
-Akkor meg miért..?
-Elég már! Megmondtam, hogy nem. Nem akarok balhét. Csak..gyakorolni jöttem, nem pedig megöletni magam, oké? - morogta Daisuke, és elhajított pár shurikent. Mind célba talált.
Lee nem értette a srácot.
"Megölteni...magát...? Ezt hogy mondhtatta...az Uchihák mind tehetségesek, de ő többre tat engem magánál..? Ez csak valami trükk lehet." - Villant fel a gondolat Leeben, és elmosolyodott.
-Átlátok rajtad Uchiha..! - vette fel a támadó pózát Lee. - Nem fogsz lekenyerezni ennyivel! Harcot akarok itt, és most!
-Figyelj én ne...!
-Ő az én ellenfelem, bubifej! - kiáltotta egy ismerős hang mögülük, aki nem volt más, mint Kiba.
Lee és Dai' megpördültek, és megláttak a tisztás szélén pár ninját. Kiba mellett ott állt Hinata, egy szőke hajú lány és Naruto is.
-Egek...hé! Hányan akartok még megölni, hmm? - kiáltott oda unottan Daisuke.
-Azt hittétek én is kimaradok a buliból, tökfejek? - húzta ki magát Naruto. - Ember ha én hozzádkezdek te sem mész már innen haza, jobb ha tudod!
-Naruto-kun...ezt...talán nem kéne.. - mondta Hinata.
-Ugyan már Hinata, ezt te sem gondolod komolyan! Még Ino is eljött nézni, hogy verem szét őt!! - mondta értetlenkedve Naruto és a trakójánál összefűzte a kezét, és elkezdett battyogni Dai' és Lee felé.
-Te idióta én nem verekedést akartam látni! És mégis mit gondolsz, hogy győzhetsz le egy Uchihát, tökfej!! - akadt ki Ino.
-Akkor meg mi a fenéért jöttél, Ino? - vetette oda Kiba, miközben Akamarut letette a földre.
Ino egy kicsi elvörösödött, valamit hümmögött és segélykérően nézett Hinatára aki vette a lapot.
-Tudod Inoval..mi még elmegyünk, mert dolgunk van. De mivel Kiba-kun te elhívtál, mondtam neki...hogy jöjjön el és majd utána mi is elmegyünk a dolgunkra. - motyogta félve Hinata.
-Jahamm.. Ino ennyit igaán kinyöghettél volna te is, de mindegy! Hé te ott a lila séróval! Gyere és harcolj! Megfizetünk a tegnapiért, hmm Akamaru? - üvöltött Kiba.
-Wáhh!! Wáhh!! - helyeselt (?) Akamaru.
Daisuke belátta, hogy itt szép szóval nem megy semmire. Vagy kiáll mindegyikükel, vagy örökre ezzel fogják szekálni.
-Najó, Kiba...ezt meg fogom bánni, de jó. Kiállok veletek. - mondta megsemmisülten Dai' aki már most utálta a napját.
-Jólvan, Akamaru! Készülj!
Kibában már pezsgett az adrenalin, Akamaru is nygtalan volt. Bár Lee akart először megküzdeni vele, mégis beleegyezve lehúzódott az erdő szélére a többiekkel együtt, és ráültek egy nagyobb sziklára. Naruton látszott, hogy már nagyon türelmetlen, semmiképp nem akart kimaradni egy esetleges balhéból.
Eközben Daisuke, Kiba és Akamaru felálltak a tisztáson, harcra készen..!!
"Vajon...olyan leszek, mint..Sasuke..?"
Még a gondolatba is beleborzongott. Persze, ő sem volt mindig túl kedves másokhoz, de Sasuke úgy elhidegült az emberektől, hogy az nem pusztán cinikusság, vagy csipkelődés miatt tette. Ő csak a bosszúnak él, mindenki aki gyengébb nála, csak teher, aki viszont kicsit is erősebb, már akadály. Nem akar senkivel sem kapcsolatot teremteni, mert számára feleslegesek ezek mások számára igenis fontos dolgok.
Közben Sasuke sem bírt aludni, most, hogy Daisuke feltűnt, újra előjöttek az emlékképek..ahogy Itachi lemészárolt majdnem mindenkit. Ahogy otthagyta Sasuket a semmi közepén, egyedül és eltűnt a sötét éjszakában. Egy utolsó, lesújtó pillantás és Sasuke egyedül maradt...
"Itachi ellen nem segíthet nekem senki...csak én vagyok képes őt legyőzni..."
Sasuke az oldalára fordult, és egy képet kezdett el bámulni. Egy családi kép, amin ő volt, és a szülei. Itachi képét kiszakította a fotóból. Sasuke keze ökölbe rándult és felült az ágyban.
-Ez mind miattad van!! - üvöltötte hirtelen magából kikelve Sasuke. Odakapott a képhez, és a földhözvágta. A csillogó üvegszilánkok elborították a padlót. Sasuke felemelte a fotót, összegyűrte, és kidobta a szemetesbe. Az ágyába visszabújva észrevette, hogy vérzik a lába és a keze. Egy halvány mosolyt eleresztett, és az édes fájdalommal kettesben mély álomba merült..
Dai' ágyába beszökött a hajnal első napsugara, de keserűen tapasztalta, hogy az ágy üres. Dai' már felöltözve pakolta össze a felszerelését. Korán akart kimenni edzeni, hiszen 9-kor már várta az akadémia.
A srác felcsatolta a shuriken és kunai tartó tokokat, felkapta a hátizsákját, majd körülnézett a szobában.
"Hmm...szóval ez lenne akkor az új otthonom...hát Sasuke...a te kéród sokkal királyabb volt, de nekem be kellett érnem ezzel." - mosolygott magában Dai' majd sarkon fordult és a szobában már csak a síri csend maradt..
Csak néhány madár vette a fáradtságot, hogy ilyen korán vidítsák fel a kószáló embereket csilingelő hangjukkal, Dai' viszont túlságosan a gondolataiba merült miközben az edzőterep felé futott.
A harmatcseppek még lágyan fürdőztek a hajnali nap sugaraiban, és tócsák tökéletesen tükrözték vissza a tájat, habár a hajnali szellő néha felzavarta a tócsák vizét.
Daisu' kipattant a tisztásra, majd kicsit óvakodva körbenézett, amikor egy zöld ruhás, fekete hajú valamit pillantott meg az oszlopok mellett. A srác közelebb ment, és látta hogy egy fiú fekszik -látszólag- öntudatlanul a fűben. Kezén véres és szakadt kötést volt.
"Nyilván itt edzett az éjszaka.." - gondolta Dai' miközben megragadta finoman a fiú vállát és elkezdte ébresztgetni.
-Hé haver, minden oké? Jól va..!
A földön fekvő fiúnak felpattant a szeme, megragadta Dai' kezét és megcsavarta. Mire a fiatal Uchiha észbekapott, már a földön feküdt és az előbb még eszméletlen srác térde már a hátába fúródott.
-Sose merj kikezdeni Konoha ifjú zöld fenevadával! Rock Leevel!! - mondta Lee büszkén az égre emelve tekintetét, miközben könnyek folytak a szeméből. - Gai sensei!! Most igazán büszke lehetsz rám.
Dai' felpillantott és megsemmisülve látta be, hogy egy ilyen idióta teperte őt le nem egészen fél perce.
-Figyelj, ez tök jó meg minden, de ha nem szeded ki a gerincemből a térdedet, akkor én..!
-Lee te meg mit művelsz? Elkaptál egy behatolót? - érkezett oda Lee mestere a terepre.
-Jesszus...mi ez? Idegen invázió? - grimaszolt egyet Dai', de bár ne tette volna.
Lee térde még jobban belemélyett Dai' hátába, a srác már alig kapott levegőt. Fogát csikorgatva, de izmait megfeszítve állt ellen az iszonyatos erőnek. Lee szemeiben lángok gyúltak és beleordított a képébe.
-Hogy mered becsmérelni Gai sensei nagyszerűségét?! - ordította az ifjú zöld fenevad.
-Lee, elég. Nem fogjuk szóra bírni, ha kikészíted. Szállj le róla, már minden rendben van, itt vagyok! - mondta büszkén Gai, miközben megcsinnalntak a fogai.
Lee, ha kelletlenül is, de engedelmeskedett a parancsnak és leszállt Dai'-ról, aki végre normálisan levegőhöz jutott, és köhögni kezdtett.
-Szóval ki vagy te..? - fordult hozzá villámló tekintettel Gai.
-Ááá bakker...micsoda vendégszeretet ez? - ült fel Dai'. - Egy Uchihának nem ilyen jár!! - méltatlankodott, majd leporolta a ruháját.
-Egy ... Uchihának? - ismételte csodálkozva Lee.
-Ez csak blöff, az Uchiha klánból csak 2-en maradtak életben!! - mondta Gai, aztán karba tette a kezét. -Halljuk ki vagy valójában és mit keresel itt!
-Uchiha vagyok... Uchiha Daisuke... bizonyíték kell? - ejtett meg Dai' egy kárörvendő mosolyt. - Hát tessék!
Daisuke egy pillanatra lecsukta a szemét, és mikor kinyitotta, szemeiben ott volt a Sharingan. Gai hátrahőkölt, Lee pedig csak nézte, de enm akart hinni a szemének.
-Ez..ez..lehetetlen - mormogta Gai, és nem vette le a srácról a szemét.
-Ha lehet hanyagoljuk a részleteket, edzeni szeretnék. - hunyta le ismét Dai' a szemét, és mikor kinyitotta újra a sötétlila szemei látszottak.
Hátatfordított Gainak és Leenek, majd elindult az oszlopok felé, hogy gyakoroljon.
"Ezt jelentenem kéne, bár nem hinném, hogy én vagyok az első aki látja őt, vagy tudja, hogy kicsoda.." -gondolta Gai, majd Leehez fordult.
-Lee, maradj itt gyakorolni, majd visszajövök később. Jelenteni fogom ezt a vezetőségnek, hátha még nem tudnak róla.
-Igenis, Gai sensei!! - vágta magát vigyázba Lee.
Gai pár ugrással eltűnt az erdőben, és visszaindult a faluba.
"Muszáj kipróbálnom magam! Ha Sasuke-val a vizsgán nem tudtam összemérni magam...itt egy Uchiha. Most kell lépnem." - gondolta Lee és ökölbe szorult a keze.
-Hé, te! Uchiha! Állj ki velem! - kiáltotta Lee, majd egy ugrással Dai' mögött termett.
-Te most hülyéskedsz, ugye? - mondta Dai', hátra sem nézve.
-Azt hiszed nem vagyok méltó ellenf..!
-Nem... - komorodott el Dai' arca.
Lee megjökkent egy kicsit a válaszon, de rögtön folytatta.
-Akkor meg miért..?
-Elég már! Megmondtam, hogy nem. Nem akarok balhét. Csak..gyakorolni jöttem, nem pedig megöletni magam, oké? - morogta Daisuke, és elhajított pár shurikent. Mind célba talált.
Lee nem értette a srácot.
"Megölteni...magát...? Ezt hogy mondhtatta...az Uchihák mind tehetségesek, de ő többre tat engem magánál..? Ez csak valami trükk lehet." - Villant fel a gondolat Leeben, és elmosolyodott.
-Átlátok rajtad Uchiha..! - vette fel a támadó pózát Lee. - Nem fogsz lekenyerezni ennyivel! Harcot akarok itt, és most!
-Figyelj én ne...!
-Ő az én ellenfelem, bubifej! - kiáltotta egy ismerős hang mögülük, aki nem volt más, mint Kiba.
Lee és Dai' megpördültek, és megláttak a tisztás szélén pár ninját. Kiba mellett ott állt Hinata, egy szőke hajú lány és Naruto is.
-Egek...hé! Hányan akartok még megölni, hmm? - kiáltott oda unottan Daisuke.
-Azt hittétek én is kimaradok a buliból, tökfejek? - húzta ki magát Naruto. - Ember ha én hozzádkezdek te sem mész már innen haza, jobb ha tudod!
-Naruto-kun...ezt...talán nem kéne.. - mondta Hinata.
-Ugyan már Hinata, ezt te sem gondolod komolyan! Még Ino is eljött nézni, hogy verem szét őt!! - mondta értetlenkedve Naruto és a trakójánál összefűzte a kezét, és elkezdett battyogni Dai' és Lee felé.
-Te idióta én nem verekedést akartam látni! És mégis mit gondolsz, hogy győzhetsz le egy Uchihát, tökfej!! - akadt ki Ino.
-Akkor meg mi a fenéért jöttél, Ino? - vetette oda Kiba, miközben Akamarut letette a földre.
Ino egy kicsi elvörösödött, valamit hümmögött és segélykérően nézett Hinatára aki vette a lapot.
-Tudod Inoval..mi még elmegyünk, mert dolgunk van. De mivel Kiba-kun te elhívtál, mondtam neki...hogy jöjjön el és majd utána mi is elmegyünk a dolgunkra. - motyogta félve Hinata.
-Jahamm.. Ino ennyit igaán kinyöghettél volna te is, de mindegy! Hé te ott a lila séróval! Gyere és harcolj! Megfizetünk a tegnapiért, hmm Akamaru? - üvöltött Kiba.
-Wáhh!! Wáhh!! - helyeselt (?) Akamaru.
Daisuke belátta, hogy itt szép szóval nem megy semmire. Vagy kiáll mindegyikükel, vagy örökre ezzel fogják szekálni.
-Najó, Kiba...ezt meg fogom bánni, de jó. Kiállok veletek. - mondta megsemmisülten Dai' aki már most utálta a napját.
-Jólvan, Akamaru! Készülj!
Kibában már pezsgett az adrenalin, Akamaru is nygtalan volt. Bár Lee akart először megküzdeni vele, mégis beleegyezve lehúzódott az erdő szélére a többiekkel együtt, és ráültek egy nagyobb sziklára. Naruton látszott, hogy már nagyon türelmetlen, semmiképp nem akart kimaradni egy esetleges balhéból.
Eközben Daisuke, Kiba és Akamaru felálltak a tisztáson, harcra készen..!!
2011. december 21., szerda
5. fejezet, címe: Találkozás az edzőterepen
"Vajon ki lehet az, aki miatt nem bírják kiadni ezt a szobát...remélem nem valami flúgos alak.." - ábrándozott el Dai' miközben baktatott a fölötte lévő emeletre. Kicsit nyekergett a lépcső, Dai'-t ez most különösen zavarta, de maga sem tudta miért. Amint felért a legfelső emeletre, szétnézett, de csak egyetlen ajtó volt. A folyosón néhány növény már csak az utolsókat rúgta. A folyosó végén egy ablak volt, amin csak úgy ömlött be a lemenő nap fénye.
"Milyen barátságos... a növényeket leszámítva... na jólvan, ha más nem, akkor majd én gondjukat viselem." - tűnődött, miközben egy kinyúlni készülő növénykéhez hajolt.
"Hmm de ne felejtsük el amiért jöttem..." - fordult az ajtó felé Dai'.- "Még az is megeshet, hogy ök jó fej, csak túlreagálják...áhh hova is gondolok, csodák nincsenek.
Remélem az a fazon nem valami kibírhatatlan pattogóbogár alatt adott lakást.."
Daisuke odalépett az ajtóhoz, és kopogott kettőt.
-Ááá mi van már megint??!! - ordított belülről egy ismerős hang.
Az ajtó feltépődött és egy szőke tüsihajú srác szemezett Dai'-val, mégpedig Uzumaki Naruto!
-Ki a fene vagy te?? - bámult rá Daisukera Naruto.
-NARUTO??!! - kiáltott fel Dai'.
"Ez csak ugye valami rossz vicc..." - reménykedett Dai', de be kellett látnia, ez nem valami ügyes genjutsu.
-Héé te ismerős vagy.. - ráncolta a homlokát Naruto. -Te vagy aaa...aaaa.........
-Ne szórakozz velem te idióta!! TEGNAP TALÁLKOZTUNK!! - türelmetlenkedett Dai'.
-Hoii...ÁÁÁ!! Te vagy Daisuke..! Áhh szia! - vigyorgott Naruto. - Mit akarsz itt? - lohadt le a lelkesedése a kis bajkeverőnek.
-Te vagy a szomszédom??!! - képedt el Daisuke, miközben idegesen a hajába túrt.
-He? milyen szomszéd? -értetlenkedett Naruto miközben Daisuket figyelte. - Mind egy is..mit akarsz, he?
-Most..vettem ki egy lakást.. egyel lejjebb...-nyugodott le egy kicsit Dai'. -Mondta a fazon aki kiadta a szobát, hogy már egy jó ideje nem tudta kiadni az alattad lévő emeleten az üres szobát...úgy tűnik miattad..
-Most mivan?? M'ért isonyodik tőlem mindenki??!! - Naruto ökölbeszorította a kezét és belevert az ajtófélfába, amit egy nagy reccsenés kísért. - Majd kap tőlem az a vén kupak egy olyat hogy sose...
-Hogy érted, hogy...mindenki? - képedt el Dai', és Narutoval nem törődva besétált a lakásba.
-Úgy ahogy mondom!! Mindenki 'úgy' néz rám...és mindenki kerül, ezt ki nem állhatom...még Sakura chan is... - komorodott el a srác arca. - De nem is érdekelnek! Hülyék mind!! Kivéve talán Sakura chant.. - pirult el egy kicsit Naruto.
Dai' szétnézett Naruto lakásában. Az előszobában a földön hevert egy pulóver, néhány papír és valami ismeretlen eredetű massza volt a szőnyegen. Daisu' bement a nappaliba, ahol eléggé illúzióromboló látvány fogadta. Ez a szoba legalább ötször volt koszosabb és rendetlenebb.
"Végülis mit várhatnék egy ilyen fele.."
-Hé mit csinálsz ott benn?? - mászott bele a srác képébe Naruto, akit tényleg érdekelt, hogy egy alig pár órája ismert fazon mért flangál olyan otthonosan a lakásában.
-Figyelj..Naruto. Igazából csak azt szeretném tudni, hogy Sasuke miért ilyen..meg egyáltalán mi történt amíg én nem voltam? - szegezte Narutonak a kérdést, aki ennek hallatán kicsit elkedvetlenedett.
-Mit értsek az alatt, hogy Sasuke ilyen? Milyen ilyen? Utálatos? Nagyképű? Önz...
-Mióta viselkedett így? -szakította félbe Dai' akaratlanul is Narutot, mikor ő is tudta, hogy mi a válasz.
-Háááát igazából gőzöm sincs, amióta megismertem ilyen volt. Már az akadémáin sem bírtam. Nagyképű és öntelt és ... és ...
-Ühümm... - mélázott el Daisuke.
"Ennek a kis vakarcsnak sem adtak valami sok észt..de mindegy is.. végülis semmi köze nincs 'ahhoz' a naphoz."
-MEGTENNÉD, HOGY NEM SZAKÍTASSZ MINDIG FÉLBE??!! - háborodott fel Naruto, és karbatéve a kezét hátatfordított Dai'nak.
-Hát igen, bocs...vagy mi...na mondd amit akartál. - morogta Dai' miközben a padlót nézegette.
-Hát nos tudod... A TE HIBÁD!! KIVERTED A FEJEMBŐL MIT AKARTAM MONDANI!! - bökte ki Naruto, akin eléggé látszott, hogy gőze sincs egyáltalán mi közben szakították félbe.
-Ahamm. Oké.. figyelj, ugye itt is csapatok vannak, 3 fősek és van 1 jounin is felügylőnek. Nem tudsz egy csapatot, ahol nincs ki a 3 fő? Tudod hamarosan levizsgázom és nem nagyon szeretnék az újoncokkal együtt szökött nyulak után kajtatni D szintű küldetéseken...
-Háát...az idei csapatok mind 3 fősek. - fordult Dai' felé kicsit megbékélve a sértett ninjatanonc. - Meg ez amúgy sem fer! Ha én végigszenvedtem akkor te is végig fogod! Semmivel sem vagy különb nálam fogtad?!
-Hé, nyugi! Iruka úgy sem fog pelenkások közé bedugni, az viszont eléggé érdekelne, hogy hova rakna be.. - fordított hátat Daisuke és indult a kijárat felé, pár lépés után a magasba emelte a kezét és elköszönt.
-Viszlát.. - mondta Narutonak.
-Hmmmfhf..Szia... - morogta Naruto és befordult egy másik szobába.
Dai' becsukta az ajtót magamögött, lerobogott a lépcsőn és elkezdte róni a falu utcáit, hiszen még nem sötétedett annyira. Az utcán már nem volta akkora tömeg, de azért jócskán járkáltak még a falusiak. Dai' benézett egy-két boltba is, hátha talál valami érdekeset, de semmi sem érdekelte annyira, ezért inkább az edzőterepek felé ment. Már majdnem odaért, mikor az utolsó utcán egy rózsaszín hajú lányt pillantott meg, aki egy kosarat vitt letakarva.
"Sakura.."
Dai' azt hitte el tud sunnyogni, hogy ne vegye észre őt, de a halványlila haj nem volt megszokott látvány, Sakura egyből kiszúrt, Daisukénak pedig illett volna köszönni legalább.
-Szia Sakura.. - integetett felé unottan Dai'.
-Áá szia Daiksuke-san. Mit csinálsz itt? Keresel valakit? Esteleg segítsek? - érdeklődött kedvesen Sakura, de Dai't egyáltalán nem érintette meg a lány kedvessége.
-Kösz nem, boldogulok...csak az edzőterepet szeretném megnézni. - tért ki a lány elől és indult tovább Dai' de Sakura megérintette a vállát.
-Ha esetleg bármi kell, engem keress csak meg nyugodtan.
-Ööö jó..kösz..a'sszem.. - nézte a földet Dai' majd lassan elindult eredeti célja felé. -Viszlát később.. - mondta és pár másodperc alatt nyomaveszett.
Daisuke futott, azt akarta, hogy sötétedés előtt még gyakorolhasson egy kicsit, ezért minél hamarabb oda akart érni. Mikor már az erdőben járt, két fura fazon húzott el előtt olyan sebességgel, hogy Dai' hanyatt vágódott. Fel sem fogta mi is történt, csak valami zöldet látott elsuhanni, és furcsa hangokat hallott.
-Háháá! Ezazz Lee! Egyre jobb vagy, de a mesteredet sosem múlhatod felül ha nem edzel keményen!!
-ÓÓÓÓ, IGENISS GAI SENSEIIII!!!
Ennyi volt amitmég hallott, mielőtt fetápászkodott és újra futásnak eredt.
"Vajon mi a frász volt ez?" - gondolta magában miközben az edzőpálya előtűnt az erdő fái mögött. "Nahh, meg is érkeztünk."
De amikor odaért a tisztás szélére, egy lány már ott volt és az egyik oszlopnál gyakorolt éppen. Az oszlop elég megviseltnek tűnt már a sok ütéstől és rúgástól, a lány is kicsit fáradtnak tűnt, rövid sötétlila haja volt és elöl két tincs lelógott, a szemei pedig ijesztően nagyon és fehérek voltak.
"Biztos valami kekkei genkai lehet.." - gondolta. "Ilyesmit még nem is láttam ezelőtt.."
Hirtelen 2 'valami' kivágódott az erdőből nagy hujjogatások közepette. Ügyesen landoltak a földön majd a kissebbik valami a fiúhoz futott és a lábának támaszkodott.
-Szép volt, Akamaru! - mondta a srác aki a fejére ültette a másik valamit, ami egy kutyus volt.
-Hoii, Hinata.. te még maradsz? - kérdezte a srác a lila hajú ányhoz fordulva. -Mi Akamaruval még maradunk, hogy összehangoljuk a technikáinkat! Ugye, Akamaru?
-Wáhh!! Wáhh!!
-Én szerintem lassan megyek, Kiba-kun, kicsit elfáradtam. - szólalt meg a lány, meglepően vékony hanggal.
Akamaru és Kiba megmerevedett. Mindketten beleszagoltak a levegőbe és nekiiramodtak. Egyenesen Dai' felé haladtak, aki viszont egy ugrással a tisztáson termett, és kitért a támadó srác elől, aki viszont a magasba ugrott és előkapott egy kunait.
-Gyerünk, Akamaru! - kiáltotta Kiba.
-Wáhh!!
-Állj meg Kiba-kun! Mi van ha..!
Hinatanak nem volt ideje végigmondani, meg Dai' egy pillanat alatt Kiba mögött termett, kiragadta a kunait a kezéből, és együtt landoltak a földön. Dai' leszorította Kibát a földre a kunait pedig beledobta egy oszlopba. Akamaru morogni kezdtett de nem mozdult.
-Maradj ott, Akamaru..!! - nyögte Kiba. -Héhéhé! Ki vagy te és mit akarsz??!!
-Ohh.. csak ennyit akarsz tudni..? - szállt le Kibáról Dai', leporolta a ruháját, és megvárta amíg Kiba is feltápászkodik. Közben Hinata is odafutott és felsegítette a srácot.
-Én most érkeztem vissza a faluba, Daisuke vagyok. Most komolyan.. Ha tudni akarod a nevem, kérdezd meg te idióta, mert a végén bajod esik..
-HOGY ÉN IDIÓTA??!! - ordított vele Kiba. - Ha tudnád riadókészültség van a faluban és nem jöhet be akárki!! Amióta a chuunin vizsgán...
-Jól van értem.. Titeket hogy hívnak, hmm? - vetette oda Kibat vizsgálgatva Dai'.
-Bocsáss meg Kiba-kunnak, egy kicsit forróvérű. É-én Hinata vagyok. Még sosem láttalak. Honnan jöttél? - kérdezte halkan Hinata.
-Hmm Hinata, Kiba és ő pedig bizonyára Akamaru. Hogy én? Én a Villámok földjéről érkeztem, ott voltam edzeni. De amúgy konohai vagyok, de még az akadémiára való menetelem előtt apám elküldött oda. Sokat segített látva Kiba khmm... szereplését. - dörgölte Kiba orra alá az előbbi hibáját.
-Chöhh, nem értessz te semmit, idióta! Menjünk innen Akamaru..Hinata te is gyere, nem jó ha iylenekkel flangálsz. - fordított hátat nekik Kiba, majd Akamaruval a fején befutott az erdőbe.
-El-elnézést kérek Kiba miatt.. - fordult Daisu' felé Hinata. - Nincs ma jó napja.
-Mindegy. Nem érdekel. Csak azt akartam tudni mi változott mióta elmentem..és gyakorolni is akartam. - morogta Dai' és elindult a tisztás közepe felé. - Nincs kedved harcolni velem, Hinata? - fordult felé Dai'.
-Ha-harcolni? I-inkább kihagynám ha nem baj...meg egy kicsit fáradt is vagyok..
-Felőlem..és nem tudsz valakit aki leállna velem? - kérdezte érdeklődve Dai'. - Rámférne valami izgalom is..
Hinata megrázta a fejét. Dai' közönyösen vállat vont majd szembeállt az oszlopokkal és shurikeneket vett elő. Egy ideig ezt gyakorolta, majd a tisztás közepén próbálkozott egy-két föld jutsuval is, sajnos sikertelenül. A föld alig remegett meg néha a kezei alatt, pedig chakrairányításban Daisuke az egyik legjobb volt. Amikor felállt és körbenézett már nem látta Hinatát, viszont egyre sötétedett. Még egy kicsit próbálgatta a Katon
Goukkayuut, aztán mikor már kicsit elfáradt elindult vissza a faluba.
"Még úgy is be kell rendeznem rendesen a lakást, majd holnap még kijövök. Ma már inkább nem erőltetem..csak azok a föld jutsuk..áhh mindegy.." - morfondírozott
Dai' és eltűnt a fák között..
"Milyen barátságos... a növényeket leszámítva... na jólvan, ha más nem, akkor majd én gondjukat viselem." - tűnődött, miközben egy kinyúlni készülő növénykéhez hajolt.
"Hmm de ne felejtsük el amiért jöttem..." - fordult az ajtó felé Dai'.- "Még az is megeshet, hogy ök jó fej, csak túlreagálják...áhh hova is gondolok, csodák nincsenek.
Remélem az a fazon nem valami kibírhatatlan pattogóbogár alatt adott lakást.."
Daisuke odalépett az ajtóhoz, és kopogott kettőt.
-Ááá mi van már megint??!! - ordított belülről egy ismerős hang.
Az ajtó feltépődött és egy szőke tüsihajú srác szemezett Dai'-val, mégpedig Uzumaki Naruto!
-Ki a fene vagy te?? - bámult rá Daisukera Naruto.
-NARUTO??!! - kiáltott fel Dai'.
"Ez csak ugye valami rossz vicc..." - reménykedett Dai', de be kellett látnia, ez nem valami ügyes genjutsu.
-Héé te ismerős vagy.. - ráncolta a homlokát Naruto. -Te vagy aaa...aaaa.........
-Ne szórakozz velem te idióta!! TEGNAP TALÁLKOZTUNK!! - türelmetlenkedett Dai'.
-Hoii...ÁÁÁ!! Te vagy Daisuke..! Áhh szia! - vigyorgott Naruto. - Mit akarsz itt? - lohadt le a lelkesedése a kis bajkeverőnek.
-Te vagy a szomszédom??!! - képedt el Daisuke, miközben idegesen a hajába túrt.
-He? milyen szomszéd? -értetlenkedett Naruto miközben Daisuket figyelte. - Mind egy is..mit akarsz, he?
-Most..vettem ki egy lakást.. egyel lejjebb...-nyugodott le egy kicsit Dai'. -Mondta a fazon aki kiadta a szobát, hogy már egy jó ideje nem tudta kiadni az alattad lévő emeleten az üres szobát...úgy tűnik miattad..
-Most mivan?? M'ért isonyodik tőlem mindenki??!! - Naruto ökölbeszorította a kezét és belevert az ajtófélfába, amit egy nagy reccsenés kísért. - Majd kap tőlem az a vén kupak egy olyat hogy sose...
-Hogy érted, hogy...mindenki? - képedt el Dai', és Narutoval nem törődva besétált a lakásba.
-Úgy ahogy mondom!! Mindenki 'úgy' néz rám...és mindenki kerül, ezt ki nem állhatom...még Sakura chan is... - komorodott el a srác arca. - De nem is érdekelnek! Hülyék mind!! Kivéve talán Sakura chant.. - pirult el egy kicsit Naruto.
Dai' szétnézett Naruto lakásában. Az előszobában a földön hevert egy pulóver, néhány papír és valami ismeretlen eredetű massza volt a szőnyegen. Daisu' bement a nappaliba, ahol eléggé illúzióromboló látvány fogadta. Ez a szoba legalább ötször volt koszosabb és rendetlenebb.
"Végülis mit várhatnék egy ilyen fele.."
-Hé mit csinálsz ott benn?? - mászott bele a srác képébe Naruto, akit tényleg érdekelt, hogy egy alig pár órája ismert fazon mért flangál olyan otthonosan a lakásában.
-Figyelj..Naruto. Igazából csak azt szeretném tudni, hogy Sasuke miért ilyen..meg egyáltalán mi történt amíg én nem voltam? - szegezte Narutonak a kérdést, aki ennek hallatán kicsit elkedvetlenedett.
-Mit értsek az alatt, hogy Sasuke ilyen? Milyen ilyen? Utálatos? Nagyképű? Önz...
-Mióta viselkedett így? -szakította félbe Dai' akaratlanul is Narutot, mikor ő is tudta, hogy mi a válasz.
-Háááát igazából gőzöm sincs, amióta megismertem ilyen volt. Már az akadémáin sem bírtam. Nagyképű és öntelt és ... és ...
-Ühümm... - mélázott el Daisuke.
"Ennek a kis vakarcsnak sem adtak valami sok észt..de mindegy is.. végülis semmi köze nincs 'ahhoz' a naphoz."
-MEGTENNÉD, HOGY NEM SZAKÍTASSZ MINDIG FÉLBE??!! - háborodott fel Naruto, és karbatéve a kezét hátatfordított Dai'nak.
-Hát igen, bocs...vagy mi...na mondd amit akartál. - morogta Dai' miközben a padlót nézegette.
-Hát nos tudod... A TE HIBÁD!! KIVERTED A FEJEMBŐL MIT AKARTAM MONDANI!! - bökte ki Naruto, akin eléggé látszott, hogy gőze sincs egyáltalán mi közben szakították félbe.
-Ahamm. Oké.. figyelj, ugye itt is csapatok vannak, 3 fősek és van 1 jounin is felügylőnek. Nem tudsz egy csapatot, ahol nincs ki a 3 fő? Tudod hamarosan levizsgázom és nem nagyon szeretnék az újoncokkal együtt szökött nyulak után kajtatni D szintű küldetéseken...
-Háát...az idei csapatok mind 3 fősek. - fordult Dai' felé kicsit megbékélve a sértett ninjatanonc. - Meg ez amúgy sem fer! Ha én végigszenvedtem akkor te is végig fogod! Semmivel sem vagy különb nálam fogtad?!
-Hé, nyugi! Iruka úgy sem fog pelenkások közé bedugni, az viszont eléggé érdekelne, hogy hova rakna be.. - fordított hátat Daisuke és indult a kijárat felé, pár lépés után a magasba emelte a kezét és elköszönt.
-Viszlát.. - mondta Narutonak.
-Hmmmfhf..Szia... - morogta Naruto és befordult egy másik szobába.
Dai' becsukta az ajtót magamögött, lerobogott a lépcsőn és elkezdte róni a falu utcáit, hiszen még nem sötétedett annyira. Az utcán már nem volta akkora tömeg, de azért jócskán járkáltak még a falusiak. Dai' benézett egy-két boltba is, hátha talál valami érdekeset, de semmi sem érdekelte annyira, ezért inkább az edzőterepek felé ment. Már majdnem odaért, mikor az utolsó utcán egy rózsaszín hajú lányt pillantott meg, aki egy kosarat vitt letakarva.
"Sakura.."
Dai' azt hitte el tud sunnyogni, hogy ne vegye észre őt, de a halványlila haj nem volt megszokott látvány, Sakura egyből kiszúrt, Daisukénak pedig illett volna köszönni legalább.
-Szia Sakura.. - integetett felé unottan Dai'.
-Áá szia Daiksuke-san. Mit csinálsz itt? Keresel valakit? Esteleg segítsek? - érdeklődött kedvesen Sakura, de Dai't egyáltalán nem érintette meg a lány kedvessége.
-Kösz nem, boldogulok...csak az edzőterepet szeretném megnézni. - tért ki a lány elől és indult tovább Dai' de Sakura megérintette a vállát.
-Ha esetleg bármi kell, engem keress csak meg nyugodtan.
-Ööö jó..kösz..a'sszem.. - nézte a földet Dai' majd lassan elindult eredeti célja felé. -Viszlát később.. - mondta és pár másodperc alatt nyomaveszett.
Daisuke futott, azt akarta, hogy sötétedés előtt még gyakorolhasson egy kicsit, ezért minél hamarabb oda akart érni. Mikor már az erdőben járt, két fura fazon húzott el előtt olyan sebességgel, hogy Dai' hanyatt vágódott. Fel sem fogta mi is történt, csak valami zöldet látott elsuhanni, és furcsa hangokat hallott.
-Háháá! Ezazz Lee! Egyre jobb vagy, de a mesteredet sosem múlhatod felül ha nem edzel keményen!!
-ÓÓÓÓ, IGENISS GAI SENSEIIII!!!
Ennyi volt amitmég hallott, mielőtt fetápászkodott és újra futásnak eredt.
"Vajon mi a frász volt ez?" - gondolta magában miközben az edzőpálya előtűnt az erdő fái mögött. "Nahh, meg is érkeztünk."
De amikor odaért a tisztás szélére, egy lány már ott volt és az egyik oszlopnál gyakorolt éppen. Az oszlop elég megviseltnek tűnt már a sok ütéstől és rúgástól, a lány is kicsit fáradtnak tűnt, rövid sötétlila haja volt és elöl két tincs lelógott, a szemei pedig ijesztően nagyon és fehérek voltak.
"Biztos valami kekkei genkai lehet.." - gondolta. "Ilyesmit még nem is láttam ezelőtt.."
Hirtelen 2 'valami' kivágódott az erdőből nagy hujjogatások közepette. Ügyesen landoltak a földön majd a kissebbik valami a fiúhoz futott és a lábának támaszkodott.
-Szép volt, Akamaru! - mondta a srác aki a fejére ültette a másik valamit, ami egy kutyus volt.
-Hoii, Hinata.. te még maradsz? - kérdezte a srác a lila hajú ányhoz fordulva. -Mi Akamaruval még maradunk, hogy összehangoljuk a technikáinkat! Ugye, Akamaru?
-Wáhh!! Wáhh!!
-Én szerintem lassan megyek, Kiba-kun, kicsit elfáradtam. - szólalt meg a lány, meglepően vékony hanggal.
Akamaru és Kiba megmerevedett. Mindketten beleszagoltak a levegőbe és nekiiramodtak. Egyenesen Dai' felé haladtak, aki viszont egy ugrással a tisztáson termett, és kitért a támadó srác elől, aki viszont a magasba ugrott és előkapott egy kunait.
-Gyerünk, Akamaru! - kiáltotta Kiba.
-Wáhh!!
-Állj meg Kiba-kun! Mi van ha..!
Hinatanak nem volt ideje végigmondani, meg Dai' egy pillanat alatt Kiba mögött termett, kiragadta a kunait a kezéből, és együtt landoltak a földön. Dai' leszorította Kibát a földre a kunait pedig beledobta egy oszlopba. Akamaru morogni kezdtett de nem mozdult.
-Maradj ott, Akamaru..!! - nyögte Kiba. -Héhéhé! Ki vagy te és mit akarsz??!!
-Ohh.. csak ennyit akarsz tudni..? - szállt le Kibáról Dai', leporolta a ruháját, és megvárta amíg Kiba is feltápászkodik. Közben Hinata is odafutott és felsegítette a srácot.
-Én most érkeztem vissza a faluba, Daisuke vagyok. Most komolyan.. Ha tudni akarod a nevem, kérdezd meg te idióta, mert a végén bajod esik..
-HOGY ÉN IDIÓTA??!! - ordított vele Kiba. - Ha tudnád riadókészültség van a faluban és nem jöhet be akárki!! Amióta a chuunin vizsgán...
-Jól van értem.. Titeket hogy hívnak, hmm? - vetette oda Kibat vizsgálgatva Dai'.
-Bocsáss meg Kiba-kunnak, egy kicsit forróvérű. É-én Hinata vagyok. Még sosem láttalak. Honnan jöttél? - kérdezte halkan Hinata.
-Hmm Hinata, Kiba és ő pedig bizonyára Akamaru. Hogy én? Én a Villámok földjéről érkeztem, ott voltam edzeni. De amúgy konohai vagyok, de még az akadémiára való menetelem előtt apám elküldött oda. Sokat segített látva Kiba khmm... szereplését. - dörgölte Kiba orra alá az előbbi hibáját.
-Chöhh, nem értessz te semmit, idióta! Menjünk innen Akamaru..Hinata te is gyere, nem jó ha iylenekkel flangálsz. - fordított hátat nekik Kiba, majd Akamaruval a fején befutott az erdőbe.
-El-elnézést kérek Kiba miatt.. - fordult Daisu' felé Hinata. - Nincs ma jó napja.
-Mindegy. Nem érdekel. Csak azt akartam tudni mi változott mióta elmentem..és gyakorolni is akartam. - morogta Dai' és elindult a tisztás közepe felé. - Nincs kedved harcolni velem, Hinata? - fordult felé Dai'.
-Ha-harcolni? I-inkább kihagynám ha nem baj...meg egy kicsit fáradt is vagyok..
-Felőlem..és nem tudsz valakit aki leállna velem? - kérdezte érdeklődve Dai'. - Rámférne valami izgalom is..
Hinata megrázta a fejét. Dai' közönyösen vállat vont majd szembeállt az oszlopokkal és shurikeneket vett elő. Egy ideig ezt gyakorolta, majd a tisztás közepén próbálkozott egy-két föld jutsuval is, sajnos sikertelenül. A föld alig remegett meg néha a kezei alatt, pedig chakrairányításban Daisuke az egyik legjobb volt. Amikor felállt és körbenézett már nem látta Hinatát, viszont egyre sötétedett. Még egy kicsit próbálgatta a Katon
Goukkayuut, aztán mikor már kicsit elfáradt elindult vissza a faluba.
"Még úgy is be kell rendeznem rendesen a lakást, majd holnap még kijövök. Ma már inkább nem erőltetem..csak azok a föld jutsuk..áhh mindegy.." - morfondírozott
Dai' és eltűnt a fák között..
2011. december 9., péntek
4. fejezet, címe: Umino Iruka
"Az a két vénség nem komplett..."-gondolta Dai', mikor elérkezett egy nagy épülethez, aminek kissé már omladoztak a falai.
-Na itt is lennénk...összezárva 7 éves újoncokkal akik a Bunshin no jutsu és a Kawarimi no Jutsu "mesterei"... -motyogta Daisuke az új akadémiája előtt állva.
-Azért ne becsüld le őket, meglepődnél néhányan milyen kivételes tanulók.
Dai' a hang irányába fordult és egy egyneruhás shinobi állt mögötte. 20-as 30-as éveiben lehetett, még fiatal volt, az arcán egy nagy sebhely éktelenkedett.
-Bizonyára te vagy Daisuke, na menjünk be beszéljük meg hogyan tovább, hiszen tényleg nevetségesen hangzik ennyi idősen az akadémián kezdőnek lenni.
Amúgy a nevem Iruka, Umino Iruka pontosabban,
-...Iruka sensei...oké.
Iruka sensei ajtót nyitott és beinvitálta a srácot, majd egy tanterembe vezette, és leült.
-Ülj le te is ha akarsz. -intett Iruka egy szék felé.
-Köszönöm, jó nekem így.
-Akkor térjünk a lényegre, -kezdte a mondókáját Iruka sensei- te egy különleges tanmenetet fogsz elvégezni, ezt az oylanoknak készítettük mint amilyen te is
vagy. Ezt még a Harmadik vezette be, de a tanácsosok nem szeretik ezt a módszert, ők a tökéletességre törekednek, ennek ellenére nem kényszerítelek a
kezdők közé. A tanterv egyszerű: egy tömörebb anyagot veszel majd, ami főleg elméleti rész, és a ninják legfőbb szabályait tartalmazza, gyakorlati vizsgákat
hanyagoljuk, ha akarod, hiszen hallottam ott már küldetésekre mentetek a csapattal, szóval van már gyakorlatod fegyverhasználat terén, illetve a Ninjutsuban
és a Taijutsuban is valószínűleg jártas vagy. Így nem 2-3 évig jársz ide, legjobb esetben 1,5 hónap alatt túl lehetsz az egészen. Természetesen kapsz egy
külön tanárt, hiszen van pár kollégám akik ezt a tantervet is képesek vezetni, mert nincs osztályuk, vagy kevesebb az órájuk.
-Az emléleti rész sem probléma szerintem. -mosolyodott el Dai'. -Ami a tempót illeti, meg fogom dönteni a 1,5 hónapos rekordot, úgy érzem. -vigyorodott el
önelégülten.
-Ahogy gondolod..mit szólnál egy fogadáshoz? -mosolyodott el Iruka. -Ha nem sikerül egy hónap alatt letenned az elmélti és gyakorlati záróvizsgát, akkor
miután letetted 2 hónapig kizárólag D szintű küldetésekre mehetsz el, és nálam adod le a jelentést. Ha viszont sikerül letenned 1 hónap alatt, akkor
megpróbállak beadni egy olyan csapathoz, akik már gyakorlottabbak. Na, ehhez mit szólsz?
-Benne vagyok Iruka sensei. De ebben a fogadásban ha jól veszem ki csak nekem van veszteni valóm. -vigyorodott el Daisuke.
-Pont ez benne a lényeg. -vetette oda Iruka.
-Hehe, ez kezd érdekes lenni. -Dőlt hátra a széken Daisuke, és alaposan szemügyre vette Irukát.
-Amúgy mért döntött úgy Iruka sensei, hogy tanító lesz? -kérdezte egy kis csönd után Dai'.
-Hahaha, hogy miért? Nem egyszerű kérdés. Shinobi létemre mindig a tudást tartottam fontosabbnak a sokszor értelmetlen harcoknál, és engem a korábbi
Hokagék tanításai vezéreltek. Úgy gondoltam, hogy ha a harc terén nem is vagyok olyan kiemelkedő, ezeket a tanításokat továbbadhatom a következő
generációnak. Felnevelni az utnánunk következő ifjú shinobikat elég nagy felelősség, de pár éve úgy éreztem, hogy menni fog, de voltak olyan pillanatok is
amikor összecsaptak a hullámok a fejem fölött, nem tudtam mitévő lenni, de a Harmadiktól rengeteg tanácsot kaptam, és ez átsegített mindenen...
Iruka elcsendesedett és bámult maga elé, mintha egy különös erő kerítette volna hatalmába őt. Daisuke kinézett az ablakon, és nézte ahogy a nap lassan
altűnik a horizonton, ahogy a nap utolsó sugarai először bearanyozzák, majd véresre festik a tiszta eget és a csendesen úszó felhőket.
-Iruka sensei, az egy hónap ugye csak holnaptól számít? -fordult Irukához Dai'.
-Hogy mi? -révedt fel Iruka. -Ja igen a fogadás, holnaptól igen, délelőttös vagy délutános szeretnél lenni..?
-Attól függ hány órakor kezdődnek. -dünnyögött a srác. -Nem szeretek túl korán kelni, ha muszáj akkor oké, de ha választhatok akkor inkább...
-Ne aggódj, a délelőtti tanítás 9-kor kezdődik, a délutáni 3 órakor, és ha délelőtt kezdessz akkor délután 2-kor hazamehetsz, ha viszont délután mész, akkor
csak este 8-kor szabadulsz.
-Nos akkor egyértelmű 1-0-ás fölénnyel nyert a délelőtti tanulás. Különben is, akkor jobban tudom koncentrálni. -tűnődött a fiú.- Iruka sensei...esetleg tud
olyan helyet ahol lehet lakást bérelni? Nem akarok másoknál lábatlankodni, és úgy elszaladt ez a nap, alig tudtam körbenézni lakás után..
-Én ismerek egy helyet, ahol van pár kiadó lakás, igaz a város szélén van, de nem sok idő amíg beérsz ide. -mondta Iruka papír és ceruza után matatva egy
fiókban. -Leírom a címet, könnyen meg fogod taláni, ez az út majdnem odavisz, a végefelé lesz egy kereszteződés, ott balra menj tovább és lesz egy nagyobb
ház, ott vannak kiadó szobák, de ki is van rá írva. -mosolygott Iruka, és odanyomta Daisukenak a papírt. -Viszlát később!
-Köszönöm és viszlát. -hajolt meg Dai' majd kisétált az akadémiáról az utcára.
"Hmm akkor erre tovább..azt mondta pár perc, na akkor futás, mert gyalog ez problémás lenne."
Dai' nekiiramodott és háztetőről háztetőre ugrálva elérkezett a kerezteződéshez, majd bevágott balra és egy pár pillanat múlva elérkezett a házhoz.
-Kiadó szobák... -olvasta le egy hirdetésről a ház oldalán.
-Segíthetek..? -lépett ki egy 50-es éveiben járó ember az ajtón. Korához képest nyeszlett volt, viszont magas, haja fekete, de sok helyen ősz hajszálak is látszódtak, egy homlokvédőt viselt, de nem oylat mint a shinobik, csak egy sima, fekete anyagot.
-Igen, lakást szeretnék bérelni egy hónapra, ha lehet. -fordult felé Dai'.
-Ühüm. -bólintott a férfi. -Még van két lakás ami szabad, az egyik lejjebb van, még az 1. emeleten, a másik viszont az utolsó előtti emeleten van, a 3-on. Gyere megmutatom, aztán ha megfelel akkor az egyik a tiéd.
Daisuke szemügyre vette mindkét lakást, körbejártm benézett ide-oda, és végül a felső emeleti lakás mellett döntött, hiszen az tágasabb és rendezettebb volt.
-Rendben. Akkor ez lesz. Ezt a lakást nem szokták kérni a felső lakó miatt, de remélem téged nem fog zavarni. -mondta a fazon és otthagyta Dai't a lakáskulccsal és lement a lépcsőn. Régi falépcső volt, Dai' pontosan tudta mikor ért le a férfi, és ekkor bezárta a lakása ajtaját és felment felderíteni azt a titokzatos felső lakót...
-Na itt is lennénk...összezárva 7 éves újoncokkal akik a Bunshin no jutsu és a Kawarimi no Jutsu "mesterei"... -motyogta Daisuke az új akadémiája előtt állva.
-Azért ne becsüld le őket, meglepődnél néhányan milyen kivételes tanulók.
Dai' a hang irányába fordult és egy egyneruhás shinobi állt mögötte. 20-as 30-as éveiben lehetett, még fiatal volt, az arcán egy nagy sebhely éktelenkedett.
-Bizonyára te vagy Daisuke, na menjünk be beszéljük meg hogyan tovább, hiszen tényleg nevetségesen hangzik ennyi idősen az akadémián kezdőnek lenni.
Amúgy a nevem Iruka, Umino Iruka pontosabban,
-...Iruka sensei...oké.
Iruka sensei ajtót nyitott és beinvitálta a srácot, majd egy tanterembe vezette, és leült.
-Ülj le te is ha akarsz. -intett Iruka egy szék felé.
-Köszönöm, jó nekem így.
-Akkor térjünk a lényegre, -kezdte a mondókáját Iruka sensei- te egy különleges tanmenetet fogsz elvégezni, ezt az oylanoknak készítettük mint amilyen te is
vagy. Ezt még a Harmadik vezette be, de a tanácsosok nem szeretik ezt a módszert, ők a tökéletességre törekednek, ennek ellenére nem kényszerítelek a
kezdők közé. A tanterv egyszerű: egy tömörebb anyagot veszel majd, ami főleg elméleti rész, és a ninják legfőbb szabályait tartalmazza, gyakorlati vizsgákat
hanyagoljuk, ha akarod, hiszen hallottam ott már küldetésekre mentetek a csapattal, szóval van már gyakorlatod fegyverhasználat terén, illetve a Ninjutsuban
és a Taijutsuban is valószínűleg jártas vagy. Így nem 2-3 évig jársz ide, legjobb esetben 1,5 hónap alatt túl lehetsz az egészen. Természetesen kapsz egy
külön tanárt, hiszen van pár kollégám akik ezt a tantervet is képesek vezetni, mert nincs osztályuk, vagy kevesebb az órájuk.
-Az emléleti rész sem probléma szerintem. -mosolyodott el Dai'. -Ami a tempót illeti, meg fogom dönteni a 1,5 hónapos rekordot, úgy érzem. -vigyorodott el
önelégülten.
-Ahogy gondolod..mit szólnál egy fogadáshoz? -mosolyodott el Iruka. -Ha nem sikerül egy hónap alatt letenned az elmélti és gyakorlati záróvizsgát, akkor
miután letetted 2 hónapig kizárólag D szintű küldetésekre mehetsz el, és nálam adod le a jelentést. Ha viszont sikerül letenned 1 hónap alatt, akkor
megpróbállak beadni egy olyan csapathoz, akik már gyakorlottabbak. Na, ehhez mit szólsz?
-Benne vagyok Iruka sensei. De ebben a fogadásban ha jól veszem ki csak nekem van veszteni valóm. -vigyorodott el Daisuke.
-Pont ez benne a lényeg. -vetette oda Iruka.
-Hehe, ez kezd érdekes lenni. -Dőlt hátra a széken Daisuke, és alaposan szemügyre vette Irukát.
-Amúgy mért döntött úgy Iruka sensei, hogy tanító lesz? -kérdezte egy kis csönd után Dai'.
-Hahaha, hogy miért? Nem egyszerű kérdés. Shinobi létemre mindig a tudást tartottam fontosabbnak a sokszor értelmetlen harcoknál, és engem a korábbi
Hokagék tanításai vezéreltek. Úgy gondoltam, hogy ha a harc terén nem is vagyok olyan kiemelkedő, ezeket a tanításokat továbbadhatom a következő
generációnak. Felnevelni az utnánunk következő ifjú shinobikat elég nagy felelősség, de pár éve úgy éreztem, hogy menni fog, de voltak olyan pillanatok is
amikor összecsaptak a hullámok a fejem fölött, nem tudtam mitévő lenni, de a Harmadiktól rengeteg tanácsot kaptam, és ez átsegített mindenen...
Iruka elcsendesedett és bámult maga elé, mintha egy különös erő kerítette volna hatalmába őt. Daisuke kinézett az ablakon, és nézte ahogy a nap lassan
altűnik a horizonton, ahogy a nap utolsó sugarai először bearanyozzák, majd véresre festik a tiszta eget és a csendesen úszó felhőket.
-Iruka sensei, az egy hónap ugye csak holnaptól számít? -fordult Irukához Dai'.
-Hogy mi? -révedt fel Iruka. -Ja igen a fogadás, holnaptól igen, délelőttös vagy délutános szeretnél lenni..?
-Attól függ hány órakor kezdődnek. -dünnyögött a srác. -Nem szeretek túl korán kelni, ha muszáj akkor oké, de ha választhatok akkor inkább...
-Ne aggódj, a délelőtti tanítás 9-kor kezdődik, a délutáni 3 órakor, és ha délelőtt kezdessz akkor délután 2-kor hazamehetsz, ha viszont délután mész, akkor
csak este 8-kor szabadulsz.
-Nos akkor egyértelmű 1-0-ás fölénnyel nyert a délelőtti tanulás. Különben is, akkor jobban tudom koncentrálni. -tűnődött a fiú.- Iruka sensei...esetleg tud
olyan helyet ahol lehet lakást bérelni? Nem akarok másoknál lábatlankodni, és úgy elszaladt ez a nap, alig tudtam körbenézni lakás után..
-Én ismerek egy helyet, ahol van pár kiadó lakás, igaz a város szélén van, de nem sok idő amíg beérsz ide. -mondta Iruka papír és ceruza után matatva egy
fiókban. -Leírom a címet, könnyen meg fogod taláni, ez az út majdnem odavisz, a végefelé lesz egy kereszteződés, ott balra menj tovább és lesz egy nagyobb
ház, ott vannak kiadó szobák, de ki is van rá írva. -mosolygott Iruka, és odanyomta Daisukenak a papírt. -Viszlát később!
-Köszönöm és viszlát. -hajolt meg Dai' majd kisétált az akadémiáról az utcára.
"Hmm akkor erre tovább..azt mondta pár perc, na akkor futás, mert gyalog ez problémás lenne."
Dai' nekiiramodott és háztetőről háztetőre ugrálva elérkezett a kerezteződéshez, majd bevágott balra és egy pár pillanat múlva elérkezett a házhoz.
-Kiadó szobák... -olvasta le egy hirdetésről a ház oldalán.
-Segíthetek..? -lépett ki egy 50-es éveiben járó ember az ajtón. Korához képest nyeszlett volt, viszont magas, haja fekete, de sok helyen ősz hajszálak is látszódtak, egy homlokvédőt viselt, de nem oylat mint a shinobik, csak egy sima, fekete anyagot.
-Igen, lakást szeretnék bérelni egy hónapra, ha lehet. -fordult felé Dai'.
-Ühüm. -bólintott a férfi. -Még van két lakás ami szabad, az egyik lejjebb van, még az 1. emeleten, a másik viszont az utolsó előtti emeleten van, a 3-on. Gyere megmutatom, aztán ha megfelel akkor az egyik a tiéd.
Daisuke szemügyre vette mindkét lakást, körbejártm benézett ide-oda, és végül a felső emeleti lakás mellett döntött, hiszen az tágasabb és rendezettebb volt.
-Rendben. Akkor ez lesz. Ezt a lakást nem szokták kérni a felső lakó miatt, de remélem téged nem fog zavarni. -mondta a fazon és otthagyta Dai't a lakáskulccsal és lement a lépcsőn. Régi falépcső volt, Dai' pontosan tudta mikor ért le a férfi, és ekkor bezárta a lakása ajtaját és felment felderíteni azt a titokzatos felső lakót...
2011. november 29., kedd
3. fejezet, címe: Mi az hogy nem vagyok ninja?! Irány az akadémia!!
A nap első sugarai szivárogtak be a szobába, egy kis élettel megtöltve azt. Daisu' a történtek ellenére hajnaltájt mégis
elbóbiskolt, Sasuke viszont ébren virrasztott. Mikor felkelt nap, felriadt réveteg állapotából, tekintetét Daisukera
szegezve kicsit megnyugodott. Kimászott az ágyból és elindult a konyha felé. Talált a hűtőben egy kis dango-t és azt
kezdte el unalmában falni.
-Sasuke itt vagy még? -hallatszott egy hang a szobából.
-Hm..
-Már rendesen válaszolni is lutsa vagy, elvitte a cica a nyelved? -lépett be Dai' a konyhaajtón.
-Nem vagyok beszédes kedvemben..-mormogta Sasuke.
Dai' kivett egy kis kaját a hűtőből és Sasukeval szemben leült. A légkör nyugodt volt, egyikük sem szólt, mélyen
beleásták magukat gondolataik útvesztőibe. Mindkettejüknek a tegnap járt a fejében. Bár Sasuke már évek óta együttélt
ezzel a tudattal, ő a szokottnál is csendesebb lett. Dai' pedig csak tengődött magába roskadva.
-Nem kéne lakást keresned? -fordult felé Sasuke.
-Ez most beugratós kérdés? -vetette oda Dai'. -Oké, oké. Eljössz velem? -nézett kérdőn Sasukera.
-Oldd meg magad. -intett Sasuke az ajtó felé, közben a szeme sem rebbent.
-Jóóólvan..akkor megkérdem Narutot vagy Sakurát.
-Felőlem..csak ne legyél láb alatt.
-Kösz, hogy itt lehettem éjszakára..Akkor én most..megyek azthiszem.. -motyogott Dai', közben Sasuket fürkészte.
-Ne hidd, hanem menj.. -vetette oda Sasuke és hátatfordított neki.
-Nahát Sasuke...valahogy nem ilyennek hittelek... -mormogta Daisuke és kilépett az ajtón.
Még korán volt, a falu nagy része aludt, a boltok jó része még ki sem nyitott. A hajnal csípős hidege járt át mindent, ez
elég volt a srácnak, hogy felébredjen.
"Szóval lakás...ehh korán van még hozzá, azt sem tudom hol kezdjek hozzá. Talán jobb ha felmegyek a vezetőséghez,
vagy valami, talán küldetést is kapok."
Daisuke befordult a sarkon és a Hokage irodája felé vette az útját.
"Vajon ki van most Sarutobi helyett? Remélem valami normális arcot tettek az öreg helyére..."
Az úton odafelé néhány jelöltön gondolkodott, az utcák közben meg egyre jobban megteltek élettel. Kissebb csapat
ninják igyekeztek küldetésükre jouninjaikkal, még egy ANBU maszkos alak is átsuhant az úton, ami ritkaságnak
számított, hiszen jórészt rejtőzködtek.
Mikor odaért a Hokage irodjához, épp egy hosszú fekete hajú kunoichi ment el egy csapat kölyökkel. Az egyiknél egy
kiskutya volt.
"Ezek már ölebet is visznek küldetésre? Vagy ez a srác tízóraija?" -mélázott el.
Volt egy lány is, nagyon kedvesnek tűnt és egy fiú...nos egy fiú akinek max az orrát lehetett egészben látni.
"Fura egy fazon..." -mérte végig gyanakodva.
"Hmm...vajon melyik csapathoz osztanak majd be? Végül is Sasuke csapata sem lenne rossz, annak ellenére, hogy Sasuke
eléggé furcsa lett. Miféle szerzet lehet a jouninjuk?"
Daisuke felmászott a lépcsőn és máris a Sandaime irodája felé vette az irányt. Zárva volt az ajtó.
-Csak nem a vezetőséget keresed? -szólt egy hang mögötte.
-De igen, a Hokagét keresem, meg tudná modnani hol találom?
-Nincs Hokagénk még...de a vezetőség irodája a folyosó végén van jobbra.
-Kösz..
Daisuke végigmérte a fazont. Egyenruhát viselt, tehát chuunin vagy jounin rangú lehetett, egy szalmaszél-félét rágott a
szájában, eléggé flegma kinézetű volt.
Daisuke otthagyta és elindult a folyosón. A falak itt-ott már koptak le, egy ideje már nem gondozták rendesen az
épüketet. Mikor odaért az ajtóhoz, kopogott. Szúette volt már ez is, de semmi jelzés nem volt rajta, se egy tábla, semmi.
Max egy raktárnak mehetne el, másnak nem-igen nézné egy szemlélő.
-Gyere be! -hallatszott belülről.
Daisuke benyitott, és hát mindenre számított csak erre nem. Két vénség ült szemben az asztalnál. Első gondolata az volt,
hogy ez valami rossz vicc attól az alaktól, de aztán bevillant a képük, és eszébe jutott, hogy ők a tanácsosok. Daisuke
meghajolt.
-Te..te mégis....te egy Uchiha vagy?! -kérdezte fuldokolva az egyik öreg.
-Én emlékszem rá, Homura, ez a fiú ment a Felhő országába...évekkel ezelőtt..te lennél az? -kérdezte.
-Koharu mire nem emlékszel, hmm? De most, hogy...igazad lehet...Uchiha vagy, ugye fiam?
-I-igen. Sasukeval is találkoztam, és elmondott mindent, de nem ezért vagyok most itt. É-én csak azért jöttem, mert
szeretnék egy küldetést...vállalni.
-Jól van mindenki nyugodjon le, főleg te, Homura. Kérem a regisztrációs lapod és a bizonyítványod.
-Attól tartok ezzel lesznek problémák, én a Felhő országában nem jártam akadémiára, csak kiképzésen voltam, de ott
járhattam küldetésekre az ottani sensei-jel, és teszteket is csi....
-Nem adhatunk küldetést.
-MIII??!! -akadt ki a srác.
-Jól hallottad, nem számítassz ninjának, hiszen se regisztrációs lapod, se bizonyítván, semmi!! Attól tartok vissza kell
menned az akadémiára.
-Maga be akar dugni 6 évesek közé akik a Bunshin no Justu-t tanulják?!
-Pontosan. Keresd fel Umino Irukát délután az akadémián, a beíratás nem hosszú idő. Vidd el az alap felszereléseket és
végezd el az iskolát! Utána természetesen...
Daisuke becsapta az ajtót és otthagyta a két vénséget.
-Látod Koharu, ezek a mai meggondolatlan fiatalok..ráadásul Uchiha. Hogy történhetett ez? Nem így terveztük meg...
-Nyugodj meg, ezt még a falu javára is fordíthatjuk..
Daisuke levágtatott a lépcsőn és kirontott az ajtón. Kicsit zihált, aztán felegyenesedett és mély levegőt vett. Igyekezett
lenyugodni, több-kevesebb sikerrel.
"Nem olyan vészes...de ha már így alakult, akkor irány az akadémia!"
elbóbiskolt, Sasuke viszont ébren virrasztott. Mikor felkelt nap, felriadt réveteg állapotából, tekintetét Daisukera
szegezve kicsit megnyugodott. Kimászott az ágyból és elindult a konyha felé. Talált a hűtőben egy kis dango-t és azt
kezdte el unalmában falni.
-Sasuke itt vagy még? -hallatszott egy hang a szobából.
-Hm..
-Már rendesen válaszolni is lutsa vagy, elvitte a cica a nyelved? -lépett be Dai' a konyhaajtón.
-Nem vagyok beszédes kedvemben..-mormogta Sasuke.
Dai' kivett egy kis kaját a hűtőből és Sasukeval szemben leült. A légkör nyugodt volt, egyikük sem szólt, mélyen
beleásták magukat gondolataik útvesztőibe. Mindkettejüknek a tegnap járt a fejében. Bár Sasuke már évek óta együttélt
ezzel a tudattal, ő a szokottnál is csendesebb lett. Dai' pedig csak tengődött magába roskadva.
-Nem kéne lakást keresned? -fordult felé Sasuke.
-Ez most beugratós kérdés? -vetette oda Dai'. -Oké, oké. Eljössz velem? -nézett kérdőn Sasukera.
-Oldd meg magad. -intett Sasuke az ajtó felé, közben a szeme sem rebbent.
-Jóóólvan..akkor megkérdem Narutot vagy Sakurát.
-Felőlem..csak ne legyél láb alatt.
-Kösz, hogy itt lehettem éjszakára..Akkor én most..megyek azthiszem.. -motyogott Dai', közben Sasuket fürkészte.
-Ne hidd, hanem menj.. -vetette oda Sasuke és hátatfordított neki.
-Nahát Sasuke...valahogy nem ilyennek hittelek... -mormogta Daisuke és kilépett az ajtón.
Még korán volt, a falu nagy része aludt, a boltok jó része még ki sem nyitott. A hajnal csípős hidege járt át mindent, ez
elég volt a srácnak, hogy felébredjen.
"Szóval lakás...ehh korán van még hozzá, azt sem tudom hol kezdjek hozzá. Talán jobb ha felmegyek a vezetőséghez,
vagy valami, talán küldetést is kapok."
Daisuke befordult a sarkon és a Hokage irodája felé vette az útját.
"Vajon ki van most Sarutobi helyett? Remélem valami normális arcot tettek az öreg helyére..."
Az úton odafelé néhány jelöltön gondolkodott, az utcák közben meg egyre jobban megteltek élettel. Kissebb csapat
ninják igyekeztek küldetésükre jouninjaikkal, még egy ANBU maszkos alak is átsuhant az úton, ami ritkaságnak
számított, hiszen jórészt rejtőzködtek.
Mikor odaért a Hokage irodjához, épp egy hosszú fekete hajú kunoichi ment el egy csapat kölyökkel. Az egyiknél egy
kiskutya volt.
"Ezek már ölebet is visznek küldetésre? Vagy ez a srác tízóraija?" -mélázott el.
Volt egy lány is, nagyon kedvesnek tűnt és egy fiú...nos egy fiú akinek max az orrát lehetett egészben látni.
"Fura egy fazon..." -mérte végig gyanakodva.
"Hmm...vajon melyik csapathoz osztanak majd be? Végül is Sasuke csapata sem lenne rossz, annak ellenére, hogy Sasuke
eléggé furcsa lett. Miféle szerzet lehet a jouninjuk?"
Daisuke felmászott a lépcsőn és máris a Sandaime irodája felé vette az irányt. Zárva volt az ajtó.
-Csak nem a vezetőséget keresed? -szólt egy hang mögötte.
-De igen, a Hokagét keresem, meg tudná modnani hol találom?
-Nincs Hokagénk még...de a vezetőség irodája a folyosó végén van jobbra.
-Kösz..
Daisuke végigmérte a fazont. Egyenruhát viselt, tehát chuunin vagy jounin rangú lehetett, egy szalmaszél-félét rágott a
szájában, eléggé flegma kinézetű volt.
Daisuke otthagyta és elindult a folyosón. A falak itt-ott már koptak le, egy ideje már nem gondozták rendesen az
épüketet. Mikor odaért az ajtóhoz, kopogott. Szúette volt már ez is, de semmi jelzés nem volt rajta, se egy tábla, semmi.
Max egy raktárnak mehetne el, másnak nem-igen nézné egy szemlélő.
-Gyere be! -hallatszott belülről.
Daisuke benyitott, és hát mindenre számított csak erre nem. Két vénség ült szemben az asztalnál. Első gondolata az volt,
hogy ez valami rossz vicc attól az alaktól, de aztán bevillant a képük, és eszébe jutott, hogy ők a tanácsosok. Daisuke
meghajolt.
-Te..te mégis....te egy Uchiha vagy?! -kérdezte fuldokolva az egyik öreg.
-Én emlékszem rá, Homura, ez a fiú ment a Felhő országába...évekkel ezelőtt..te lennél az? -kérdezte.
-Koharu mire nem emlékszel, hmm? De most, hogy...igazad lehet...Uchiha vagy, ugye fiam?
-I-igen. Sasukeval is találkoztam, és elmondott mindent, de nem ezért vagyok most itt. É-én csak azért jöttem, mert
szeretnék egy küldetést...vállalni.
-Jól van mindenki nyugodjon le, főleg te, Homura. Kérem a regisztrációs lapod és a bizonyítványod.
-Attól tartok ezzel lesznek problémák, én a Felhő országában nem jártam akadémiára, csak kiképzésen voltam, de ott
járhattam küldetésekre az ottani sensei-jel, és teszteket is csi....
-Nem adhatunk küldetést.
-MIII??!! -akadt ki a srác.
-Jól hallottad, nem számítassz ninjának, hiszen se regisztrációs lapod, se bizonyítván, semmi!! Attól tartok vissza kell
menned az akadémiára.
-Maga be akar dugni 6 évesek közé akik a Bunshin no Justu-t tanulják?!
-Pontosan. Keresd fel Umino Irukát délután az akadémián, a beíratás nem hosszú idő. Vidd el az alap felszereléseket és
végezd el az iskolát! Utána természetesen...
Daisuke becsapta az ajtót és otthagyta a két vénséget.
-Látod Koharu, ezek a mai meggondolatlan fiatalok..ráadásul Uchiha. Hogy történhetett ez? Nem így terveztük meg...
-Nyugodj meg, ezt még a falu javára is fordíthatjuk..
Daisuke levágtatott a lépcsőn és kirontott az ajtón. Kicsit zihált, aztán felegyenesedett és mély levegőt vett. Igyekezett
lenyugodni, több-kevesebb sikerrel.
"Nem olyan vészes...de ha már így alakult, akkor irány az akadémia!"
2011. november 18., péntek
2. Fejezet: Uchiha Sasuke
Daisuke csak állt némán...Ismét az emlékei kerítették hatalmában. Édesanyjára gondolt, édesapjára és nővérére, aki ha néha hideg volt is, érezte, hogy szereti. Daisuke már nem bírt állni, térderogyott a kapu előtt, melyen hajdan kilépve megváltozott az élete. Sírt. Nem ordított, nem szólt semmit, csak némán sírt, szemeiben a kétségbeesés apró szikráival. Nem tudta mit tegyen.
Sasuke, Naruto és Sakura ekkor érkeztek oda. Nézték ezt az "idegen" fiút, aki még néhány perccel ezelőtt örömében észre sem vett senkit, csak Sasuket. Csak nézték Dai't. Egyikük sem szólt, vagy tett semmit. Nem tudtak mit mondani...nem volt mit mondani. Daisuke némán felállt és elindult az Uchiha-negyedbe.
-Daisu'... -szólt Sasuke.
-...Alig ismerek rá a helyre...hehe...ott rohangáltam mindig...emlékszel Sasuke, hogy mennyit játszottunk?
-Nagyon régen volt.
-Hehe..hehehe... - Daisu' maga sem tudta miért de eleresztett egy halvány nevetést. -Em-emlékszem mindenre...érted? MINDENRE! Minden perc élesen hasított belém a Felhő országában tett edzésem alatt..minden este anyáékra gondoltam. Arra, hogy mennyit változhattatok, hogy mi lett veled és Itachival. És...biztos, hogy Ita' tette? Nem lehet, hogy...
Sasuke arca elkomorult, csak a földet bámulta, keze ökölbe szorult és remegett.
-Igen, ő tette...én... láttam. Ott voltam. Az mondta...meneküljek, hogy éljem túl, és olyan szemekkel térjek vissza, mint amilyen neki volt.
Dai' végignézett a negyeden, utolsó pillantások ezen a poklon..
Szinte semmi sem változott, a falu vezetősége otthagyott mindent, nem bontatott le semmit, nem hanyagságból, csak hogy emlékezzenek rájuk. A főút mentén a házak korhadt, szúette gerendákon álltak, az apró teraszok néhol beszakadtak. A házak falait pedig sok helyen még vár borította. Dai eddig nem is törődött vele, de most érezte igazán a halál szagát. Mindent áthatott a vér illata..
A fák többsége elszáradt, csak az igazán öreg fák húzták még ki ennyi éven keresztül gondozatlanul. A földön sok helyen feltört a gaz is. Gyomorforgató látvány volt, mintha ezen a helyen évekkel ezelőtt megállt volna az idő és makacsul ragaszkodott volna ehhez a képhez, mintha így akarta volna fogadni a srácot.
Dai' nekiindult, és csak rótta a régi ösvényeket, amíg el nem jutott a negyedben lévő kis tóhoz.
-Emlékszem régen itt gyakoroltad a Goukkakyuu no jutsut, Sasuke..olyan erős akartál lenni, mint...
-Igen. Rá akartam hasonlítani, azt akartam, hogy elismerjenek.
-Nemrég azután mentem el, hogy sikerült neked elsajátítani...mit szólt hozzá az...apád..?
Sasuke csak hallgatott. Daisu' felkapott egy pár követ és elkezdte dobálni a kis tóba.
-Te...Daisuke! Mi a fenét csináltál eddig? -ordította kicsit messzebbről Naruto.
-Hát...edzettem...a Felhő országában. Naruto, ugye? Te meg lennél Sakura. -fordult a lányhoz.
-Sasuke egy szóval sem említette, hogy van egy...hogy életben.. szóval nem említette, hogy van még rokona. -szólt Sakura.
-Ezek után...hát nekem sem ez lett volna az első dolgom... -motyogta Daisu' és belerugott egy kavicsba, ami csobbanásával felzavarta a megnyugodni készülő vizet. - De hallottam itt is történt egy, s más dolog. Ha jól tudom a 3. Hokage is elhunyt.
-Hát nem nagyon büszkélkedhetünk jó hírekkel, szó mi szó. -szólt Sasuke.
-De Sasuke kun ne rágódjunk a múlton, hiszen itt van az unokatestvéred. Körbevezethetnéd egy kicsit, hiszen azért a falu is változott.
-Ja...
Dai' az estét azzal töltötte, hogy bejárta a régi ösvényeket. Felmászott egy-egy fára és próbálta átélni újra azt, amit még akkor érzett..sorra bejárta a tisztásokat, ahol még volt egy-két gyakorlóbábú.
"Ezt el sem hiszem..itt tanultam meg a shurikenek és a kunaik használatát.."
Minden kis kőhöz és nyomhoz kötötte őt ide valami, de a valóságon ádázul magához rántotta és véres, mardosó gondolatokat suttogott a fülébe...vége...mindennek vége lett. Semmi sem lesz ugyanolyan többé ennek a srácnak. Szülők nélkül...csak Sasuke maradt neki, aki némiképp feloldódott a atlálkozás pillanata óta, de érezte, hogy ő sem ugyanolyan. Hiszen ellökte magától.
-Te Sasuke...te most hol laksz? Itt? Vagy béreltél valami lakást?
-Nem béreltem. De neked kellene, viszont erre nem is gondoltunk. Ilyen későn már nem is fogsz találni. Ma éjszakára maradj nálam, és holnap keresel lakást.
-Akkor mi megyünk is. -szólt Sakura.
-Háhááá Sakura chaaan! Hazakísérhetlek? Há?? HÁ?? -pattogott Naruto.
-Kizárt te idióta! Dee Sasuke kun..te nem akarsz hazakísérni? -olvadozott Sakura.
-Inkább kihagyom..
Sasuke és Dai' elindultak Sasukehoz. Elmentek pár bolt mellett, némelyikben még pislákolt egy kis fény, de jórészt csak bárok voltak nyitva.
Kattant a zár, az ajtó eltolódott, és hirtelen fény támadt egy tágas szobában.
-Nem egy luxus lakosztály, de egy éjszakára elmegy. Van tiszta ágynemű abban a nagy szekrényben szemben, fürő ott jobbra, és szedjél valami tiszta ruhát abból a fiókból.
-Te most viccelsz? Ez a hely király!! Köszi tényleg. Mindent. - ejtett meg Dai' egy halvány, de őszinte mosolyt.
Dai' a földre ágyazott egy sarokba. Kissé repedt padlóra terítette a hófehér lepedőt, rádobott egy takarót és ezzel késznek nyílvánítottam a remekművét, aztán bevetette magát a zuhany alá.
Kicsit később, mikor már lefeküdtek kis fészkükbe, és aludni próbáltak, de a ma történtek miatt csak a plafont bámulták, mint egy vergődő legyet a pókháló, úgy szorította őket magához a véres valóság...
Sasuke, Naruto és Sakura ekkor érkeztek oda. Nézték ezt az "idegen" fiút, aki még néhány perccel ezelőtt örömében észre sem vett senkit, csak Sasuket. Csak nézték Dai't. Egyikük sem szólt, vagy tett semmit. Nem tudtak mit mondani...nem volt mit mondani. Daisuke némán felállt és elindult az Uchiha-negyedbe.
-Daisu'... -szólt Sasuke.
-...Alig ismerek rá a helyre...hehe...ott rohangáltam mindig...emlékszel Sasuke, hogy mennyit játszottunk?
-Nagyon régen volt.
-Hehe..hehehe... - Daisu' maga sem tudta miért de eleresztett egy halvány nevetést. -Em-emlékszem mindenre...érted? MINDENRE! Minden perc élesen hasított belém a Felhő országában tett edzésem alatt..minden este anyáékra gondoltam. Arra, hogy mennyit változhattatok, hogy mi lett veled és Itachival. És...biztos, hogy Ita' tette? Nem lehet, hogy...
Sasuke arca elkomorult, csak a földet bámulta, keze ökölbe szorult és remegett.
-Igen, ő tette...én... láttam. Ott voltam. Az mondta...meneküljek, hogy éljem túl, és olyan szemekkel térjek vissza, mint amilyen neki volt.
Dai' végignézett a negyeden, utolsó pillantások ezen a poklon..
Szinte semmi sem változott, a falu vezetősége otthagyott mindent, nem bontatott le semmit, nem hanyagságból, csak hogy emlékezzenek rájuk. A főút mentén a házak korhadt, szúette gerendákon álltak, az apró teraszok néhol beszakadtak. A házak falait pedig sok helyen még vár borította. Dai eddig nem is törődött vele, de most érezte igazán a halál szagát. Mindent áthatott a vér illata..
A fák többsége elszáradt, csak az igazán öreg fák húzták még ki ennyi éven keresztül gondozatlanul. A földön sok helyen feltört a gaz is. Gyomorforgató látvány volt, mintha ezen a helyen évekkel ezelőtt megállt volna az idő és makacsul ragaszkodott volna ehhez a képhez, mintha így akarta volna fogadni a srácot.
Dai' nekiindult, és csak rótta a régi ösvényeket, amíg el nem jutott a negyedben lévő kis tóhoz.
-Emlékszem régen itt gyakoroltad a Goukkakyuu no jutsut, Sasuke..olyan erős akartál lenni, mint...
-Igen. Rá akartam hasonlítani, azt akartam, hogy elismerjenek.
-Nemrég azután mentem el, hogy sikerült neked elsajátítani...mit szólt hozzá az...apád..?
Sasuke csak hallgatott. Daisu' felkapott egy pár követ és elkezdte dobálni a kis tóba.
-Te...Daisuke! Mi a fenét csináltál eddig? -ordította kicsit messzebbről Naruto.
-Hát...edzettem...a Felhő országában. Naruto, ugye? Te meg lennél Sakura. -fordult a lányhoz.
-Sasuke egy szóval sem említette, hogy van egy...hogy életben.. szóval nem említette, hogy van még rokona. -szólt Sakura.
-Ezek után...hát nekem sem ez lett volna az első dolgom... -motyogta Daisu' és belerugott egy kavicsba, ami csobbanásával felzavarta a megnyugodni készülő vizet. - De hallottam itt is történt egy, s más dolog. Ha jól tudom a 3. Hokage is elhunyt.
-Hát nem nagyon büszkélkedhetünk jó hírekkel, szó mi szó. -szólt Sasuke.
-De Sasuke kun ne rágódjunk a múlton, hiszen itt van az unokatestvéred. Körbevezethetnéd egy kicsit, hiszen azért a falu is változott.
-Ja...
Dai' az estét azzal töltötte, hogy bejárta a régi ösvényeket. Felmászott egy-egy fára és próbálta átélni újra azt, amit még akkor érzett..sorra bejárta a tisztásokat, ahol még volt egy-két gyakorlóbábú.
"Ezt el sem hiszem..itt tanultam meg a shurikenek és a kunaik használatát.."
Minden kis kőhöz és nyomhoz kötötte őt ide valami, de a valóságon ádázul magához rántotta és véres, mardosó gondolatokat suttogott a fülébe...vége...mindennek vége lett. Semmi sem lesz ugyanolyan többé ennek a srácnak. Szülők nélkül...csak Sasuke maradt neki, aki némiképp feloldódott a atlálkozás pillanata óta, de érezte, hogy ő sem ugyanolyan. Hiszen ellökte magától.
-Te Sasuke...te most hol laksz? Itt? Vagy béreltél valami lakást?
-Nem béreltem. De neked kellene, viszont erre nem is gondoltunk. Ilyen későn már nem is fogsz találni. Ma éjszakára maradj nálam, és holnap keresel lakást.
-Akkor mi megyünk is. -szólt Sakura.
-Háhááá Sakura chaaan! Hazakísérhetlek? Há?? HÁ?? -pattogott Naruto.
-Kizárt te idióta! Dee Sasuke kun..te nem akarsz hazakísérni? -olvadozott Sakura.
-Inkább kihagyom..
Sasuke és Dai' elindultak Sasukehoz. Elmentek pár bolt mellett, némelyikben még pislákolt egy kis fény, de jórészt csak bárok voltak nyitva.
Kattant a zár, az ajtó eltolódott, és hirtelen fény támadt egy tágas szobában.
-Nem egy luxus lakosztály, de egy éjszakára elmegy. Van tiszta ágynemű abban a nagy szekrényben szemben, fürő ott jobbra, és szedjél valami tiszta ruhát abból a fiókból.
-Te most viccelsz? Ez a hely király!! Köszi tényleg. Mindent. - ejtett meg Dai' egy halvány, de őszinte mosolyt.
Dai' a földre ágyazott egy sarokba. Kissé repedt padlóra terítette a hófehér lepedőt, rádobott egy takarót és ezzel késznek nyílvánítottam a remekművét, aztán bevetette magát a zuhany alá.
Kicsit később, mikor már lefeküdtek kis fészkükbe, és aludni próbáltak, de a ma történtek miatt csak a plafont bámulták, mint egy vergődő legyet a pókháló, úgy szorította őket magához a véres valóság...
2011. november 9., szerda
1. fejezet; címe: Édes otthon...
"Hamarosan haza érek...haza...ennyi év után végre látni fogom őket..." - gondolta Daisuke, miközben szép lassan
battyogott hazafele. Lassan, ráérősen ahogy az idő teszi ha valamit nagyon vársz...körülbelül 1 mérföldre lehetett a
falutól, mikor konohai ninjákba botlott. A csapatot nem különösebben érdekelte a csatangoló srác, mentek is olyan
gyorsan, ahogy felbukkantak, mint egy hirtelen villámcsapás.
"Vajon anya és apa...gondolnak még rám...? Heh..hogy felejthettek volna el..."
Gondolataiba merülve mendegélt tovább. Egy erdőben járt, a nap lemenő aranysárga sugarai néhol még át-átszűrődtek a
sűrű smaragdzöld lombok között. Olyan nyugidt volt minden...a közelben egy patak neszezett és egy-egy mókus is
elindult kis zsákmányával az odvába. A földön keréknyomok voltak, és egy széles ösvény jelentette az utat. Olyan
természetes volt, nem olyan mint egy nyűzsgő város, civilizációnak nem volt sok nyoma, talán egyedül az ember-taposta
ösvények és messziről hallatszó gyermek kacajok. A fiú felidézte a régi életét, mindenre pontosan emlékezett...kedves
rokonaira akik mindig integettek, ha a közeli erdőbe indult felfedezőútra, esetleg gyakorolni. Édesanyjára, aki mindig
bekötözte sebeit, mikor egy-egy órákig tartó gyakorlásból hazaérve beült a családjához. Az apjára aki szigorúságával
segített fegyelmet és tiszteletet tanítani. Bár akkor még nem ilyennek látta az apját. Rettegett tőle, de igyekezett
mindent betartani, hogy apja azt mondhassa: "Büszke vagyok rád, fiam."
A srác hirtelen felkapta a fejét, mert ritkultak a fák és pár száz méterre tőle ott volt egy falu bejárata.
"Na, ez éppen jókor jött..hamarosan elfogy az innivalóm is."
Ahhoz képest, hogy kis falu, elég sokan laktak benne. Jó ideig tartott találni egy kisebb boltot. Egész kicsi üzlet volt,
afféle családi boltocska. A választék nem volt valami nagy, de innivaló akadt. Viszont eléggé levegőtlen volt ez a hely,
nem is volt sok vendég.
-Segíthetek..?
Daisuke odapillantott, és egy középkorú asszonyt látott a pultnál. Hosszú, fekete haja volt, a vége kissé göndör.
-Igen, köszönöm, csak pár üveg víz kellene.
-Természetesen van.
A hölgy letett 3 üveggel a pultra. Daisuke kifizette, és ment ki amilyen gyorsan csak tudott. Mikor kiért az utcára, már
azon volt, hogy elkiáltsa magát: "LEVEGŐŐŐŐŐ" . De most sokkal fontosabb dolga volt így még bolyongott tovább a
városban, oda ment ahova a tömeg vitte. Nagy nehezen kijutott ebből a pokolból és ment tovább. Újabb erdő. Talán egy
órát mehetett, mire elérkezett egy domb tetejére, ahonnan a völgyet szemlélte. A nap utolsó sugarai bearanyozták a
völgyet, a csendesen zúgó folyó csillogott, néhány madárka röppent át a völgyön, és békák halk kuruttyolását lehetett
hallani a folyó mellől. De mindez eltompult, hiszen a fiatal shinobi csak egy dolgot figyelt: a völgyben pihenő kis faluját,
Konohát
-Wow! Sokat változott a hely mióta nem láttam! -Kiáltott fel Konoha főkapujánál.
-Hé! Mit keresel itt?
Daisuke elnézett a hang irányába és két shinobit pillantott meg a kapu mellett.
- Kérdeztem valamit..-mondta az egyik őr.
- Ja hát...én Daisuke vagyok... és Konohai...egy konohai shinobi csak bemehet Konohába... nem? -motyogott
meglepettségében.
"Mégis mire számítottam?? Hogy csak úgy beengednek mindenféle embereket ide?? Semmim nincs amivel
bizonyíthatnám, hogy idetartozom...kikéve egy dolgot"
- ...Azért nem árt ha kitöltesz pár papírt - szólt Izumo.
- Ja ennyi az egész? Oké...
"Ezt egész könnyen megúsztam...na minél gyorsabban túl leszek ezen, annál hama...!!"
Izumo egy hanyag mozulattal egy egész papírhalmot tolt elé.
- Uramisten!! Ezt mind ki kell töltenem??!! Dehát ez több szá...
- Igen...amúgy nem csak jópofinak tűnt az ötlet. -mosolygott Izumo, és leemelt egyet a kupac tetejéről.
-Hát halálra röhögtem magam..-mondta Daisuke aki egy sóhajjal átengedte magát a megkönnyebbülésnek.
-Hát te nem, de az a fej amit vágtál...-robbant ki Kotetsuból a röhögés.
-Jólvan Kotetsu...ő ma a 25. akin sírva röhögsz ezek után. -vetette oda Izumo.
"Ezt a két idiótát O_o" gondolta Daisuke miközben kitöltötte a lapot és odaadta Izumonak.
-Tessék......ő...
-Izumo. Ő pedig Kotetsu.
-Hááát jóóó. Na mindegy mennem kell.
Daisuke hátatfordított, majd pár méter után magasba tartotta a kezét.
Mikor elindult a főúton emlékek törtek fel...ez volt az az út, melyen évekkel ezelőtt végigment, elhagyva a családját, a
barátait...az otthonát. A környék sokat változott de egy-egy bolt azóta ott volt, mióta ő utolsónak hitt útját rótta az
ismeretlen felé. Ezt kellett tennie.
"Micsoda forgalom...Na emlékezzünk csak hol is volt negyed. Végig kellene menni ezen az úton egészen a rendőrségig és
ott jobbra. Hehehe...ember...évek óta nem jártál itt és benned van minden a legapróbb érszletig"
Kicsit felgyorsította lépteit, hiszen évek óta várt arra a percre, hogy visszatérhessen...hogy hazaérjen.
Sokféle ember megfordult mellette, de nem törődött velük csak ment és átadta magát az emlékezés boldog perceinek.
Hirtelen, mintha megfagyott volna az idő, megtorpant. Egy ismerősnek hitt alakot látott meg, egy fekete hajú, magas
srácot aki kb. annyi idős lehetett mint ő... Shinobi felszerelés, shurikentartó tok, fejpánt, és egy sötétkék póló, hátán
egy jellegzetes szimbólummal. Egy szimbólum amitől a világon bárhol elrettennek: az Uchihák szimbóluma. Alig hitte el,
hogy a pár lépésre áll tőle rég nem látott rokona, Uchiha Sasuke. Sasuke éppen sétált egy fiúval és egy lánnyal, akik
valószínűleg csapattársai lehettek.
-NARUTO!! SZÁLLJ LE SASUKE KUNRÓL MOST AZONNAL!! -kiáltottam a lány.
-De..de Sakura chan.. - mondta az szőke hajú srác.
-Sasuke kun...mi...mi a baj? -kérdezte Sakura.
Naruto és Sakura csak most vették észre hogy Sasuke megtorpant, és hátat fordítva nekik nézett egy srácot. Két
legendás szempár találkozott egy pillanatra. Szavak nem kellettek, egyből felismerték egymást, felismerték egymás
fájdalmát, egyetlen pillantásból. Végül Daisuke szólalt meg.
-Sasuke? -kérdezte - SASUKE??
-Daisuke? Hogy..hogy kerülsz te ide?
Még egy pillanatig nézték egymást, aztán Daisuke teste akartlanul mozdult meg.
A srác rohant Sasuke felé és a nyakába ugrott. Megölelte. Sasuke döbbenten állt, nem szokta meg az ilyesfajta érzelmi
kitöréseket és testi kontaktusokat. Miután feleszmélt, lefejtette magáról Daisuke, és visszanyerte hidegvérét.
-Évekkel ezelőtt eltűntél... mi történt veled? -kérdezte.
-Az most mindegy! Úgy örülök, hogy látlak! De most rohannom kell, apa és anya...szóval nem láttam őket jó régó...
-...
-Sasuke mi az?
-...
-Sasuke..?
Sasuket mintha kicserélték volna. Arca komor lett és rideg, keze ökölbe szorult, és egész tetsében remegett.
-...A klán...
-...Mivan vele Sasuke?
-...A klán nincs többé...
-Mi...miket beszélsz? Hehe...hogy érted? Mit....nem értem...mi az...
-Megölték őket...mindenkit....
-Kiket?! Hogy hogy mindenkit?!
-Mindenkit...a klánból.
-...Hogy hogy nem hallottál...arról az éjszakáról...mikor Itachi...szemrebbenés nélkül...kiírtotta a klánt??
Sasuke már ordított.
"Ez nem az a vidám kis Sasuke akit még kiskoromból ismertem...de felnőtt, és gyűlölettelt telt meg, amíg én éltem kis
boldog világomat...valahol egészen máshol."
-Én...én..én nem...-hebegte Dai'.
A srác egy pillanatra egy másik világban termett...Ésszel fel nem lehetett fogni fájdalmát, és nem érthettük volna meg az
érzéseit, melyek úgy kavarogtak benne, úgy láncolták magukhoz ezt a fiút, mintha soha többé nem eresztenék.
Daisuke szó nélkül otthagyta Sasukét és két társát és csak rohant. Ugrált a házak tetején, fáról fára, keresztülvégta
magát a városon míg oda nem ért, ahol "az" történt. Csak állt a főkapu előtt, és nézte azt a helyet, amit ettől a szörnyű
pillanattól kezdve úgy hív: otthon...
battyogott hazafele. Lassan, ráérősen ahogy az idő teszi ha valamit nagyon vársz...körülbelül 1 mérföldre lehetett a
falutól, mikor konohai ninjákba botlott. A csapatot nem különösebben érdekelte a csatangoló srác, mentek is olyan
gyorsan, ahogy felbukkantak, mint egy hirtelen villámcsapás.
"Vajon anya és apa...gondolnak még rám...? Heh..hogy felejthettek volna el..."
Gondolataiba merülve mendegélt tovább. Egy erdőben járt, a nap lemenő aranysárga sugarai néhol még át-átszűrődtek a
sűrű smaragdzöld lombok között. Olyan nyugidt volt minden...a közelben egy patak neszezett és egy-egy mókus is
elindult kis zsákmányával az odvába. A földön keréknyomok voltak, és egy széles ösvény jelentette az utat. Olyan
természetes volt, nem olyan mint egy nyűzsgő város, civilizációnak nem volt sok nyoma, talán egyedül az ember-taposta
ösvények és messziről hallatszó gyermek kacajok. A fiú felidézte a régi életét, mindenre pontosan emlékezett...kedves
rokonaira akik mindig integettek, ha a közeli erdőbe indult felfedezőútra, esetleg gyakorolni. Édesanyjára, aki mindig
bekötözte sebeit, mikor egy-egy órákig tartó gyakorlásból hazaérve beült a családjához. Az apjára aki szigorúságával
segített fegyelmet és tiszteletet tanítani. Bár akkor még nem ilyennek látta az apját. Rettegett tőle, de igyekezett
mindent betartani, hogy apja azt mondhassa: "Büszke vagyok rád, fiam."
A srác hirtelen felkapta a fejét, mert ritkultak a fák és pár száz méterre tőle ott volt egy falu bejárata.
"Na, ez éppen jókor jött..hamarosan elfogy az innivalóm is."
Ahhoz képest, hogy kis falu, elég sokan laktak benne. Jó ideig tartott találni egy kisebb boltot. Egész kicsi üzlet volt,
afféle családi boltocska. A választék nem volt valami nagy, de innivaló akadt. Viszont eléggé levegőtlen volt ez a hely,
nem is volt sok vendég.
-Segíthetek..?
Daisuke odapillantott, és egy középkorú asszonyt látott a pultnál. Hosszú, fekete haja volt, a vége kissé göndör.
-Igen, köszönöm, csak pár üveg víz kellene.
-Természetesen van.
A hölgy letett 3 üveggel a pultra. Daisuke kifizette, és ment ki amilyen gyorsan csak tudott. Mikor kiért az utcára, már
azon volt, hogy elkiáltsa magát: "LEVEGŐŐŐŐŐ" . De most sokkal fontosabb dolga volt így még bolyongott tovább a
városban, oda ment ahova a tömeg vitte. Nagy nehezen kijutott ebből a pokolból és ment tovább. Újabb erdő. Talán egy
órát mehetett, mire elérkezett egy domb tetejére, ahonnan a völgyet szemlélte. A nap utolsó sugarai bearanyozták a
völgyet, a csendesen zúgó folyó csillogott, néhány madárka röppent át a völgyön, és békák halk kuruttyolását lehetett
hallani a folyó mellől. De mindez eltompult, hiszen a fiatal shinobi csak egy dolgot figyelt: a völgyben pihenő kis faluját,
Konohát
-Wow! Sokat változott a hely mióta nem láttam! -Kiáltott fel Konoha főkapujánál.
-Hé! Mit keresel itt?
Daisuke elnézett a hang irányába és két shinobit pillantott meg a kapu mellett.
- Kérdeztem valamit..-mondta az egyik őr.
- Ja hát...én Daisuke vagyok... és Konohai...egy konohai shinobi csak bemehet Konohába... nem? -motyogott
meglepettségében.
"Mégis mire számítottam?? Hogy csak úgy beengednek mindenféle embereket ide?? Semmim nincs amivel
bizonyíthatnám, hogy idetartozom...kikéve egy dolgot"
- ...Azért nem árt ha kitöltesz pár papírt - szólt Izumo.
- Ja ennyi az egész? Oké...
"Ezt egész könnyen megúsztam...na minél gyorsabban túl leszek ezen, annál hama...!!"
Izumo egy hanyag mozulattal egy egész papírhalmot tolt elé.
- Uramisten!! Ezt mind ki kell töltenem??!! Dehát ez több szá...
- Igen...amúgy nem csak jópofinak tűnt az ötlet. -mosolygott Izumo, és leemelt egyet a kupac tetejéről.
-Hát halálra röhögtem magam..-mondta Daisuke aki egy sóhajjal átengedte magát a megkönnyebbülésnek.
-Hát te nem, de az a fej amit vágtál...-robbant ki Kotetsuból a röhögés.
-Jólvan Kotetsu...ő ma a 25. akin sírva röhögsz ezek után. -vetette oda Izumo.
"Ezt a két idiótát O_o" gondolta Daisuke miközben kitöltötte a lapot és odaadta Izumonak.
-Tessék......ő...
-Izumo. Ő pedig Kotetsu.
-Hááát jóóó. Na mindegy mennem kell.
Daisuke hátatfordított, majd pár méter után magasba tartotta a kezét.
Mikor elindult a főúton emlékek törtek fel...ez volt az az út, melyen évekkel ezelőtt végigment, elhagyva a családját, a
barátait...az otthonát. A környék sokat változott de egy-egy bolt azóta ott volt, mióta ő utolsónak hitt útját rótta az
ismeretlen felé. Ezt kellett tennie.
"Micsoda forgalom...Na emlékezzünk csak hol is volt negyed. Végig kellene menni ezen az úton egészen a rendőrségig és
ott jobbra. Hehehe...ember...évek óta nem jártál itt és benned van minden a legapróbb érszletig"
Kicsit felgyorsította lépteit, hiszen évek óta várt arra a percre, hogy visszatérhessen...hogy hazaérjen.
Sokféle ember megfordult mellette, de nem törődött velük csak ment és átadta magát az emlékezés boldog perceinek.
Hirtelen, mintha megfagyott volna az idő, megtorpant. Egy ismerősnek hitt alakot látott meg, egy fekete hajú, magas
srácot aki kb. annyi idős lehetett mint ő... Shinobi felszerelés, shurikentartó tok, fejpánt, és egy sötétkék póló, hátán
egy jellegzetes szimbólummal. Egy szimbólum amitől a világon bárhol elrettennek: az Uchihák szimbóluma. Alig hitte el,
hogy a pár lépésre áll tőle rég nem látott rokona, Uchiha Sasuke. Sasuke éppen sétált egy fiúval és egy lánnyal, akik
valószínűleg csapattársai lehettek.
-NARUTO!! SZÁLLJ LE SASUKE KUNRÓL MOST AZONNAL!! -kiáltottam a lány.
-De..de Sakura chan.. - mondta az szőke hajú srác.
-Sasuke kun...mi...mi a baj? -kérdezte Sakura.
Naruto és Sakura csak most vették észre hogy Sasuke megtorpant, és hátat fordítva nekik nézett egy srácot. Két
legendás szempár találkozott egy pillanatra. Szavak nem kellettek, egyből felismerték egymást, felismerték egymás
fájdalmát, egyetlen pillantásból. Végül Daisuke szólalt meg.
-Sasuke? -kérdezte - SASUKE??
-Daisuke? Hogy..hogy kerülsz te ide?
Még egy pillanatig nézték egymást, aztán Daisuke teste akartlanul mozdult meg.
A srác rohant Sasuke felé és a nyakába ugrott. Megölelte. Sasuke döbbenten állt, nem szokta meg az ilyesfajta érzelmi
kitöréseket és testi kontaktusokat. Miután feleszmélt, lefejtette magáról Daisuke, és visszanyerte hidegvérét.
-Évekkel ezelőtt eltűntél... mi történt veled? -kérdezte.
-Az most mindegy! Úgy örülök, hogy látlak! De most rohannom kell, apa és anya...szóval nem láttam őket jó régó...
-...
-Sasuke mi az?
-...
-Sasuke..?
Sasuket mintha kicserélték volna. Arca komor lett és rideg, keze ökölbe szorult, és egész tetsében remegett.
-...A klán...
-...Mivan vele Sasuke?
-...A klán nincs többé...
-Mi...miket beszélsz? Hehe...hogy érted? Mit....nem értem...mi az...
-Megölték őket...mindenkit....
-Kiket?! Hogy hogy mindenkit?!
-Mindenkit...a klánból.
-...Hogy hogy nem hallottál...arról az éjszakáról...mikor Itachi...szemrebbenés nélkül...kiírtotta a klánt??
Sasuke már ordított.
"Ez nem az a vidám kis Sasuke akit még kiskoromból ismertem...de felnőtt, és gyűlölettelt telt meg, amíg én éltem kis
boldog világomat...valahol egészen máshol."
-Én...én..én nem...-hebegte Dai'.
A srác egy pillanatra egy másik világban termett...Ésszel fel nem lehetett fogni fájdalmát, és nem érthettük volna meg az
érzéseit, melyek úgy kavarogtak benne, úgy láncolták magukhoz ezt a fiút, mintha soha többé nem eresztenék.
Daisuke szó nélkül otthagyta Sasukét és két társát és csak rohant. Ugrált a házak tetején, fáról fára, keresztülvégta
magát a városon míg oda nem ért, ahol "az" történt. Csak állt a főkapu előtt, és nézte azt a helyet, amit ettől a szörnyű
pillanattól kezdve úgy hív: otthon...
News '11.11.09. 18:15
Hehh...a mai nap már biztos, hogy nem jön meg az 1. fejezet, mert nem kaptam visszajelzést egyelőre de kitartás...péntekig sztem meglesz :)
2011. november 8., kedd
Fejlesztés alatt
Nos ahogy láthatjátok, sokszor előfordulnak technikai problémák a próbálkozásaim miatt, de igyekszem minél hamarabb megoldani ^_^"
News '11.11.08. 21:00
Sziasztok Olvasók!!
- Mostantól a megjelenés menüben láthatjátok pár résszel előre a fejezetek címeit, amit lehet az utolsó pillanatokban átszerkeztem mert csak x)
- Korábban írtam, hogy a történet E/1-ben fog íródni, ha jól emlékszem, (ha nem akkor téves riasztás) de erről az elején letettem, hiszen így sokkal bonyolultabban lehet megírni...
2011. november 7., hétfő
News '11.11.07. 21:15
Sziasztok olvasók!
- Akik még korábban tekintették meg a blogot, azoknak furcsa lehet a hirtelen név váltás, de sajnos a szövegkörnyezetbe nem illett a "Flexee", ezért barátommal arra jutottunk, hogy "Daisuke" lesz a fiatal shinobi neve.
- A héten megjelenik végre az első fejezet, és most már véglegesen heti 1 fejezet fog megjelenni, ha különösebb okom nem lesz. Néha várható lesz 1 vagy 2 hét kihagyás, de énis emberből vagyok, és itt nem a hibákra gondolok, hanem a ráradtságra, kedvre...és persze a házifeladatok tömkelegére :) Majd talán teszek ki egy Megjelenés jegyzetet, ahol nyomon követhetitek 2-3 résszel előre, hogy várhatjátok-e a folytatást, vagy éppen pihenek egy kicsit. További jó olvasgatást! ^_^
2011. november 6., vasárnap
Bevezető
Na ideje lenne elkezdenem a történetet . . . ^^
A bevezetőhöz annyit, hogy kis barátunk Daisuke, az Uchiha klán sarja (Sasuke unokatestvére) nem volt ott, mikor Itachi egy rejtélyes segítővel lemészárolta a klánt...még ha csak Itachi is végezte el a piszkos munkát, nem csak ő és Madara a felelősek a szörnyűségért...pár évvel később felmerült még egy név. Uchiha Masashi*. . .
"Mért vetemedtek erre? Mi késztette Itachit és Masashit, hogy elpusztítsák azokat, akiknek életüket köszönhették . . ? Mért hagyta Itachi életben kisöccsét . . ?"
A kicsi Dai' pár hónappal volt csak idősebb Sasuke-nél. 5 éves volt, mikor a Felhő országába vitette az apja, hogy ott tanuljon. Bár az egész világ tudott az Uchiha-mészárlásról, Dai' ottani sensei-je és csapattársai igyekeztek megkímélni a hírtől az ifjú Uchihát.
"Bár tudták, hogy a srác Uchiha, egy képességéről senki sem tudott kivéve az apját . . . a titkot a sírba vitte magával, végig azt hitte sosem derülhet ki mire képes a fia, de arra nem számított, hogy már hónapokkal az elmenetele előtt tudott róla."
A jellemzésben olvashattatok egy bizonyos erejéről, ami az Ookami rendan (Farkas-kombó), ahogy Daisuke hívta, elég veszélyes erő, többet árt a használójának, mint segít, ezért érthető ha csak adunak használja egy elveszettnek hitt csatában. De a többi majd kiderül, hiszen elkezdődnek a kalandok!
Nagyjából akkor jön vissza Dai Konohába, mikor a chuunin vizsgának vége lett, és Sarutobi sensei (Sandaime) már eltávozott az élők sorából . . .
*Uchiha Masashi: 2 barátomat megkértem, hogy szerepeljenek a történetben, Masashi chant azért kértem mert ő az NKWT-n a ßestTesóm :$ és mivel egy álomtól vezérelve kezdtem a történetet, be kellett vegyem, hiszen ő is szerepelt abban az álomban :) Ráadásul itt nem is kap kis szerepet, hiszen ő Daisuke nővére, aki segített Itachinak . . .
A másik különleges vendégemről is fogok ilyen kis összesítést írni, ő is NKWT-s bajtársam, Zizi100 ^^
Szóval nyugodtan rohanjátok le őket Privát Üzenetekben itt: http://www.naruto-kun.hu/forum/
A bevezetőhöz annyit, hogy kis barátunk Daisuke, az Uchiha klán sarja (Sasuke unokatestvére) nem volt ott, mikor Itachi egy rejtélyes segítővel lemészárolta a klánt...még ha csak Itachi is végezte el a piszkos munkát, nem csak ő és Madara a felelősek a szörnyűségért...pár évvel később felmerült még egy név. Uchiha Masashi*. . .
"Mért vetemedtek erre? Mi késztette Itachit és Masashit, hogy elpusztítsák azokat, akiknek életüket köszönhették . . ? Mért hagyta Itachi életben kisöccsét . . ?"
A kicsi Dai' pár hónappal volt csak idősebb Sasuke-nél. 5 éves volt, mikor a Felhő országába vitette az apja, hogy ott tanuljon. Bár az egész világ tudott az Uchiha-mészárlásról, Dai' ottani sensei-je és csapattársai igyekeztek megkímélni a hírtől az ifjú Uchihát.
"Bár tudták, hogy a srác Uchiha, egy képességéről senki sem tudott kivéve az apját . . . a titkot a sírba vitte magával, végig azt hitte sosem derülhet ki mire képes a fia, de arra nem számított, hogy már hónapokkal az elmenetele előtt tudott róla."
A jellemzésben olvashattatok egy bizonyos erejéről, ami az Ookami rendan (Farkas-kombó), ahogy Daisuke hívta, elég veszélyes erő, többet árt a használójának, mint segít, ezért érthető ha csak adunak használja egy elveszettnek hitt csatában. De a többi majd kiderül, hiszen elkezdődnek a kalandok!
Nagyjából akkor jön vissza Dai Konohába, mikor a chuunin vizsgának vége lett, és Sarutobi sensei (Sandaime) már eltávozott az élők sorából . . .
*Uchiha Masashi: 2 barátomat megkértem, hogy szerepeljenek a történetben, Masashi chant azért kértem mert ő az NKWT-n a ßestTesóm :$ és mivel egy álomtól vezérelve kezdtem a történetet, be kellett vegyem, hiszen ő is szerepelt abban az álomban :) Ráadásul itt nem is kap kis szerepet, hiszen ő Daisuke nővére, aki segített Itachinak . . .
A másik különleges vendégemről is fogok ilyen kis összesítést írni, ő is NKWT-s bajtársam, Zizi100 ^^
Szóval nyugodtan rohanjátok le őket Privát Üzenetekben itt: http://www.naruto-kun.hu/forum/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)