"Vajon ki lehet az, aki miatt nem bírják kiadni ezt a szobát...remélem nem valami flúgos alak.." - ábrándozott el Dai' miközben baktatott a fölötte lévő emeletre. Kicsit nyekergett a lépcső, Dai'-t ez most különösen zavarta, de maga sem tudta miért. Amint felért a legfelső emeletre, szétnézett, de csak egyetlen ajtó volt. A folyosón néhány növény már csak az utolsókat rúgta. A folyosó végén egy ablak volt, amin csak úgy ömlött be a lemenő nap fénye.
"Milyen barátságos... a növényeket leszámítva... na jólvan, ha más nem, akkor majd én gondjukat viselem." - tűnődött, miközben egy kinyúlni készülő növénykéhez hajolt.
"Hmm de ne felejtsük el amiért jöttem..." - fordult az ajtó felé Dai'.- "Még az is megeshet, hogy ök jó fej, csak túlreagálják...áhh hova is gondolok, csodák nincsenek.
Remélem az a fazon nem valami kibírhatatlan pattogóbogár alatt adott lakást.."
Daisuke odalépett az ajtóhoz, és kopogott kettőt.
-Ááá mi van már megint??!! - ordított belülről egy ismerős hang.
Az ajtó feltépődött és egy szőke tüsihajú srác szemezett Dai'-val, mégpedig Uzumaki Naruto!
-Ki a fene vagy te?? - bámult rá Daisukera Naruto.
-NARUTO??!! - kiáltott fel Dai'.
"Ez csak ugye valami rossz vicc..." - reménykedett Dai', de be kellett látnia, ez nem valami ügyes genjutsu.
-Héé te ismerős vagy.. - ráncolta a homlokát Naruto. -Te vagy aaa...aaaa.........
-Ne szórakozz velem te idióta!! TEGNAP TALÁLKOZTUNK!! - türelmetlenkedett Dai'.
-Hoii...ÁÁÁ!! Te vagy Daisuke..! Áhh szia! - vigyorgott Naruto. - Mit akarsz itt? - lohadt le a lelkesedése a kis bajkeverőnek.
-Te vagy a szomszédom??!! - képedt el Daisuke, miközben idegesen a hajába túrt.
-He? milyen szomszéd? -értetlenkedett Naruto miközben Daisuket figyelte. - Mind egy is..mit akarsz, he?
-Most..vettem ki egy lakást.. egyel lejjebb...-nyugodott le egy kicsit Dai'. -Mondta a fazon aki kiadta a szobát, hogy már egy jó ideje nem tudta kiadni az alattad lévő emeleten az üres szobát...úgy tűnik miattad..
-Most mivan?? M'ért isonyodik tőlem mindenki??!! - Naruto ökölbeszorította a kezét és belevert az ajtófélfába, amit egy nagy reccsenés kísért. - Majd kap tőlem az a vén kupak egy olyat hogy sose...
-Hogy érted, hogy...mindenki? - képedt el Dai', és Narutoval nem törődva besétált a lakásba.
-Úgy ahogy mondom!! Mindenki 'úgy' néz rám...és mindenki kerül, ezt ki nem állhatom...még Sakura chan is... - komorodott el a srác arca. - De nem is érdekelnek! Hülyék mind!! Kivéve talán Sakura chant.. - pirult el egy kicsit Naruto.
Dai' szétnézett Naruto lakásában. Az előszobában a földön hevert egy pulóver, néhány papír és valami ismeretlen eredetű massza volt a szőnyegen. Daisu' bement a nappaliba, ahol eléggé illúzióromboló látvány fogadta. Ez a szoba legalább ötször volt koszosabb és rendetlenebb.
"Végülis mit várhatnék egy ilyen fele.."
-Hé mit csinálsz ott benn?? - mászott bele a srác képébe Naruto, akit tényleg érdekelt, hogy egy alig pár órája ismert fazon mért flangál olyan otthonosan a lakásában.
-Figyelj..Naruto. Igazából csak azt szeretném tudni, hogy Sasuke miért ilyen..meg egyáltalán mi történt amíg én nem voltam? - szegezte Narutonak a kérdést, aki ennek hallatán kicsit elkedvetlenedett.
-Mit értsek az alatt, hogy Sasuke ilyen? Milyen ilyen? Utálatos? Nagyképű? Önz...
-Mióta viselkedett így? -szakította félbe Dai' akaratlanul is Narutot, mikor ő is tudta, hogy mi a válasz.
-Háááát igazából gőzöm sincs, amióta megismertem ilyen volt. Már az akadémáin sem bírtam. Nagyképű és öntelt és ... és ...
-Ühümm... - mélázott el Daisuke.
"Ennek a kis vakarcsnak sem adtak valami sok észt..de mindegy is.. végülis semmi köze nincs 'ahhoz' a naphoz."
-MEGTENNÉD, HOGY NEM SZAKÍTASSZ MINDIG FÉLBE??!! - háborodott fel Naruto, és karbatéve a kezét hátatfordított Dai'nak.
-Hát igen, bocs...vagy mi...na mondd amit akartál. - morogta Dai' miközben a padlót nézegette.
-Hát nos tudod... A TE HIBÁD!! KIVERTED A FEJEMBŐL MIT AKARTAM MONDANI!! - bökte ki Naruto, akin eléggé látszott, hogy gőze sincs egyáltalán mi közben szakították félbe.
-Ahamm. Oké.. figyelj, ugye itt is csapatok vannak, 3 fősek és van 1 jounin is felügylőnek. Nem tudsz egy csapatot, ahol nincs ki a 3 fő? Tudod hamarosan levizsgázom és nem nagyon szeretnék az újoncokkal együtt szökött nyulak után kajtatni D szintű küldetéseken...
-Háát...az idei csapatok mind 3 fősek. - fordult Dai' felé kicsit megbékélve a sértett ninjatanonc. - Meg ez amúgy sem fer! Ha én végigszenvedtem akkor te is végig fogod! Semmivel sem vagy különb nálam fogtad?!
-Hé, nyugi! Iruka úgy sem fog pelenkások közé bedugni, az viszont eléggé érdekelne, hogy hova rakna be.. - fordított hátat Daisuke és indult a kijárat felé, pár lépés után a magasba emelte a kezét és elköszönt.
-Viszlát.. - mondta Narutonak.
-Hmmmfhf..Szia... - morogta Naruto és befordult egy másik szobába.
Dai' becsukta az ajtót magamögött, lerobogott a lépcsőn és elkezdte róni a falu utcáit, hiszen még nem sötétedett annyira. Az utcán már nem volta akkora tömeg, de azért jócskán járkáltak még a falusiak. Dai' benézett egy-két boltba is, hátha talál valami érdekeset, de semmi sem érdekelte annyira, ezért inkább az edzőterepek felé ment. Már majdnem odaért, mikor az utolsó utcán egy rózsaszín hajú lányt pillantott meg, aki egy kosarat vitt letakarva.
"Sakura.."
Dai' azt hitte el tud sunnyogni, hogy ne vegye észre őt, de a halványlila haj nem volt megszokott látvány, Sakura egyből kiszúrt, Daisukénak pedig illett volna köszönni legalább.
-Szia Sakura.. - integetett felé unottan Dai'.
-Áá szia Daiksuke-san. Mit csinálsz itt? Keresel valakit? Esteleg segítsek? - érdeklődött kedvesen Sakura, de Dai't egyáltalán nem érintette meg a lány kedvessége.
-Kösz nem, boldogulok...csak az edzőterepet szeretném megnézni. - tért ki a lány elől és indult tovább Dai' de Sakura megérintette a vállát.
-Ha esetleg bármi kell, engem keress csak meg nyugodtan.
-Ööö jó..kösz..a'sszem.. - nézte a földet Dai' majd lassan elindult eredeti célja felé. -Viszlát később.. - mondta és pár másodperc alatt nyomaveszett.
Daisuke futott, azt akarta, hogy sötétedés előtt még gyakorolhasson egy kicsit, ezért minél hamarabb oda akart érni. Mikor már az erdőben járt, két fura fazon húzott el előtt olyan sebességgel, hogy Dai' hanyatt vágódott. Fel sem fogta mi is történt, csak valami zöldet látott elsuhanni, és furcsa hangokat hallott.
-Háháá! Ezazz Lee! Egyre jobb vagy, de a mesteredet sosem múlhatod felül ha nem edzel keményen!!
-ÓÓÓÓ, IGENISS GAI SENSEIIII!!!
Ennyi volt amitmég hallott, mielőtt fetápászkodott és újra futásnak eredt.
"Vajon mi a frász volt ez?" - gondolta magában miközben az edzőpálya előtűnt az erdő fái mögött. "Nahh, meg is érkeztünk."
De amikor odaért a tisztás szélére, egy lány már ott volt és az egyik oszlopnál gyakorolt éppen. Az oszlop elég megviseltnek tűnt már a sok ütéstől és rúgástól, a lány is kicsit fáradtnak tűnt, rövid sötétlila haja volt és elöl két tincs lelógott, a szemei pedig ijesztően nagyon és fehérek voltak.
"Biztos valami kekkei genkai lehet.." - gondolta. "Ilyesmit még nem is láttam ezelőtt.."
Hirtelen 2 'valami' kivágódott az erdőből nagy hujjogatások közepette. Ügyesen landoltak a földön majd a kissebbik valami a fiúhoz futott és a lábának támaszkodott.
-Szép volt, Akamaru! - mondta a srác aki a fejére ültette a másik valamit, ami egy kutyus volt.
-Hoii, Hinata.. te még maradsz? - kérdezte a srác a lila hajú ányhoz fordulva. -Mi Akamaruval még maradunk, hogy összehangoljuk a technikáinkat! Ugye, Akamaru?
-Wáhh!! Wáhh!!
-Én szerintem lassan megyek, Kiba-kun, kicsit elfáradtam. - szólalt meg a lány, meglepően vékony hanggal.
Akamaru és Kiba megmerevedett. Mindketten beleszagoltak a levegőbe és nekiiramodtak. Egyenesen Dai' felé haladtak, aki viszont egy ugrással a tisztáson termett, és kitért a támadó srác elől, aki viszont a magasba ugrott és előkapott egy kunait.
-Gyerünk, Akamaru! - kiáltotta Kiba.
-Wáhh!!
-Állj meg Kiba-kun! Mi van ha..!
Hinatanak nem volt ideje végigmondani, meg Dai' egy pillanat alatt Kiba mögött termett, kiragadta a kunait a kezéből, és együtt landoltak a földön. Dai' leszorította Kibát a földre a kunait pedig beledobta egy oszlopba. Akamaru morogni kezdtett de nem mozdult.
-Maradj ott, Akamaru..!! - nyögte Kiba. -Héhéhé! Ki vagy te és mit akarsz??!!
-Ohh.. csak ennyit akarsz tudni..? - szállt le Kibáról Dai', leporolta a ruháját, és megvárta amíg Kiba is feltápászkodik. Közben Hinata is odafutott és felsegítette a srácot.
-Én most érkeztem vissza a faluba, Daisuke vagyok. Most komolyan.. Ha tudni akarod a nevem, kérdezd meg te idióta, mert a végén bajod esik..
-HOGY ÉN IDIÓTA??!! - ordított vele Kiba. - Ha tudnád riadókészültség van a faluban és nem jöhet be akárki!! Amióta a chuunin vizsgán...
-Jól van értem.. Titeket hogy hívnak, hmm? - vetette oda Kibat vizsgálgatva Dai'.
-Bocsáss meg Kiba-kunnak, egy kicsit forróvérű. É-én Hinata vagyok. Még sosem láttalak. Honnan jöttél? - kérdezte halkan Hinata.
-Hmm Hinata, Kiba és ő pedig bizonyára Akamaru. Hogy én? Én a Villámok földjéről érkeztem, ott voltam edzeni. De amúgy konohai vagyok, de még az akadémiára való menetelem előtt apám elküldött oda. Sokat segített látva Kiba khmm... szereplését. - dörgölte Kiba orra alá az előbbi hibáját.
-Chöhh, nem értessz te semmit, idióta! Menjünk innen Akamaru..Hinata te is gyere, nem jó ha iylenekkel flangálsz. - fordított hátat nekik Kiba, majd Akamaruval a fején befutott az erdőbe.
-El-elnézést kérek Kiba miatt.. - fordult Daisu' felé Hinata. - Nincs ma jó napja.
-Mindegy. Nem érdekel. Csak azt akartam tudni mi változott mióta elmentem..és gyakorolni is akartam. - morogta Dai' és elindult a tisztás közepe felé. - Nincs kedved harcolni velem, Hinata? - fordult felé Dai'.
-Ha-harcolni? I-inkább kihagynám ha nem baj...meg egy kicsit fáradt is vagyok..
-Felőlem..és nem tudsz valakit aki leállna velem? - kérdezte érdeklődve Dai'. - Rámférne valami izgalom is..
Hinata megrázta a fejét. Dai' közönyösen vállat vont majd szembeállt az oszlopokkal és shurikeneket vett elő. Egy ideig ezt gyakorolta, majd a tisztás közepén próbálkozott egy-két föld jutsuval is, sajnos sikertelenül. A föld alig remegett meg néha a kezei alatt, pedig chakrairányításban Daisuke az egyik legjobb volt. Amikor felállt és körbenézett már nem látta Hinatát, viszont egyre sötétedett. Még egy kicsit próbálgatta a Katon
Goukkayuut, aztán mikor már kicsit elfáradt elindult vissza a faluba.
"Még úgy is be kell rendeznem rendesen a lakást, majd holnap még kijövök. Ma már inkább nem erőltetem..csak azok a föld jutsuk..áhh mindegy.." - morfondírozott
Dai' és eltűnt a fák között..
