Az éjszaka Daisu' nem aludt, túlságosan lefoglalta a napokban történtek, és ez teljesen letörte amúgy a tök optimista srácot.
"Vajon...olyan leszek, mint..Sasuke..?"
Még a gondolatba is beleborzongott. Persze, ő sem volt mindig túl kedves másokhoz, de Sasuke úgy elhidegült az emberektől, hogy az nem pusztán cinikusság, vagy csipkelődés miatt tette. Ő csak a bosszúnak él, mindenki aki gyengébb nála, csak teher, aki viszont kicsit is erősebb, már akadály. Nem akar senkivel sem kapcsolatot teremteni, mert számára feleslegesek ezek mások számára igenis fontos dolgok.
Közben Sasuke sem bírt aludni, most, hogy Daisuke feltűnt, újra előjöttek az emlékképek..ahogy Itachi lemészárolt majdnem mindenkit. Ahogy otthagyta Sasuket a semmi közepén, egyedül és eltűnt a sötét éjszakában. Egy utolsó, lesújtó pillantás és Sasuke egyedül maradt...
"Itachi ellen nem segíthet nekem senki...csak én vagyok képes őt legyőzni..."
Sasuke az oldalára fordult, és egy képet kezdett el bámulni. Egy családi kép, amin ő volt, és a szülei. Itachi képét kiszakította a fotóból. Sasuke keze ökölbe rándult és felült az ágyban.
-Ez mind miattad van!! - üvöltötte hirtelen magából kikelve Sasuke. Odakapott a képhez, és a földhözvágta. A csillogó üvegszilánkok elborították a padlót. Sasuke felemelte a fotót, összegyűrte, és kidobta a szemetesbe. Az ágyába visszabújva észrevette, hogy vérzik a lába és a keze. Egy halvány mosolyt eleresztett, és az édes fájdalommal kettesben mély álomba merült..
Dai' ágyába beszökött a hajnal első napsugara, de keserűen tapasztalta, hogy az ágy üres. Dai' már felöltözve pakolta össze a felszerelését. Korán akart kimenni edzeni, hiszen 9-kor már várta az akadémia.
A srác felcsatolta a shuriken és kunai tartó tokokat, felkapta a hátizsákját, majd körülnézett a szobában.
"Hmm...szóval ez lenne akkor az új otthonom...hát Sasuke...a te kéród sokkal királyabb volt, de nekem be kellett érnem ezzel." - mosolygott magában Dai' majd sarkon fordult és a szobában már csak a síri csend maradt..
Csak néhány madár vette a fáradtságot, hogy ilyen korán vidítsák fel a kószáló embereket csilingelő hangjukkal, Dai' viszont túlságosan a gondolataiba merült miközben az edzőterep felé futott.
A harmatcseppek még lágyan fürdőztek a hajnali nap sugaraiban, és tócsák tökéletesen tükrözték vissza a tájat, habár a hajnali szellő néha felzavarta a tócsák vizét.
Daisu' kipattant a tisztásra, majd kicsit óvakodva körbenézett, amikor egy zöld ruhás, fekete hajú valamit pillantott meg az oszlopok mellett. A srác közelebb ment, és látta hogy egy fiú fekszik -látszólag- öntudatlanul a fűben. Kezén véres és szakadt kötést volt.
"Nyilván itt edzett az éjszaka.." - gondolta Dai' miközben megragadta finoman a fiú vállát és elkezdte ébresztgetni.
-Hé haver, minden oké? Jól va..!
A földön fekvő fiúnak felpattant a szeme, megragadta Dai' kezét és megcsavarta. Mire a fiatal Uchiha észbekapott, már a földön feküdt és az előbb még eszméletlen srác térde már a hátába fúródott.
-Sose merj kikezdeni Konoha ifjú zöld fenevadával! Rock Leevel!! - mondta Lee büszkén az égre emelve tekintetét, miközben könnyek folytak a szeméből. - Gai sensei!! Most igazán büszke lehetsz rám.
Dai' felpillantott és megsemmisülve látta be, hogy egy ilyen idióta teperte őt le nem egészen fél perce.
-Figyelj, ez tök jó meg minden, de ha nem szeded ki a gerincemből a térdedet, akkor én..!
-Lee te meg mit művelsz? Elkaptál egy behatolót? - érkezett oda Lee mestere a terepre.
-Jesszus...mi ez? Idegen invázió? - grimaszolt egyet Dai', de bár ne tette volna.
Lee térde még jobban belemélyett Dai' hátába, a srác már alig kapott levegőt. Fogát csikorgatva, de izmait megfeszítve állt ellen az iszonyatos erőnek. Lee szemeiben lángok gyúltak és beleordított a képébe.
-Hogy mered becsmérelni Gai sensei nagyszerűségét?! - ordította az ifjú zöld fenevad.
-Lee, elég. Nem fogjuk szóra bírni, ha kikészíted. Szállj le róla, már minden rendben van, itt vagyok! - mondta büszkén Gai, miközben megcsinnalntak a fogai.
Lee, ha kelletlenül is, de engedelmeskedett a parancsnak és leszállt Dai'-ról, aki végre normálisan levegőhöz jutott, és köhögni kezdtett.
-Szóval ki vagy te..? - fordult hozzá villámló tekintettel Gai.
-Ááá bakker...micsoda vendégszeretet ez? - ült fel Dai'. - Egy Uchihának nem ilyen jár!! - méltatlankodott, majd leporolta a ruháját.
-Egy ... Uchihának? - ismételte csodálkozva Lee.
-Ez csak blöff, az Uchiha klánból csak 2-en maradtak életben!! - mondta Gai, aztán karba tette a kezét. -Halljuk ki vagy valójában és mit keresel itt!
-Uchiha vagyok... Uchiha Daisuke... bizonyíték kell? - ejtett meg Dai' egy kárörvendő mosolyt. - Hát tessék!
Daisuke egy pillanatra lecsukta a szemét, és mikor kinyitotta, szemeiben ott volt a Sharingan. Gai hátrahőkölt, Lee pedig csak nézte, de enm akart hinni a szemének.
-Ez..ez..lehetetlen - mormogta Gai, és nem vette le a srácról a szemét.
-Ha lehet hanyagoljuk a részleteket, edzeni szeretnék. - hunyta le ismét Dai' a szemét, és mikor kinyitotta újra a sötétlila szemei látszottak.
Hátatfordított Gainak és Leenek, majd elindult az oszlopok felé, hogy gyakoroljon.
"Ezt jelentenem kéne, bár nem hinném, hogy én vagyok az első aki látja őt, vagy tudja, hogy kicsoda.." -gondolta Gai, majd Leehez fordult.
-Lee, maradj itt gyakorolni, majd visszajövök később. Jelenteni fogom ezt a vezetőségnek, hátha még nem tudnak róla.
-Igenis, Gai sensei!! - vágta magát vigyázba Lee.
Gai pár ugrással eltűnt az erdőben, és visszaindult a faluba.
"Muszáj kipróbálnom magam! Ha Sasuke-val a vizsgán nem tudtam összemérni magam...itt egy Uchiha. Most kell lépnem." - gondolta Lee és ökölbe szorult a keze.
-Hé, te! Uchiha! Állj ki velem! - kiáltotta Lee, majd egy ugrással Dai' mögött termett.
-Te most hülyéskedsz, ugye? - mondta Dai', hátra sem nézve.
-Azt hiszed nem vagyok méltó ellenf..!
-Nem... - komorodott el Dai' arca.
Lee megjökkent egy kicsit a válaszon, de rögtön folytatta.
-Akkor meg miért..?
-Elég már! Megmondtam, hogy nem. Nem akarok balhét. Csak..gyakorolni jöttem, nem pedig megöletni magam, oké? - morogta Daisuke, és elhajított pár shurikent. Mind célba talált.
Lee nem értette a srácot.
"Megölteni...magát...? Ezt hogy mondhtatta...az Uchihák mind tehetségesek, de ő többre tat engem magánál..? Ez csak valami trükk lehet." - Villant fel a gondolat Leeben, és elmosolyodott.
-Átlátok rajtad Uchiha..! - vette fel a támadó pózát Lee. - Nem fogsz lekenyerezni ennyivel! Harcot akarok itt, és most!
-Figyelj én ne...!
-Ő az én ellenfelem, bubifej! - kiáltotta egy ismerős hang mögülük, aki nem volt más, mint Kiba.
Lee és Dai' megpördültek, és megláttak a tisztás szélén pár ninját. Kiba mellett ott állt Hinata, egy szőke hajú lány és Naruto is.
-Egek...hé! Hányan akartok még megölni, hmm? - kiáltott oda unottan Daisuke.
-Azt hittétek én is kimaradok a buliból, tökfejek? - húzta ki magát Naruto. - Ember ha én hozzádkezdek te sem mész már innen haza, jobb ha tudod!
-Naruto-kun...ezt...talán nem kéne.. - mondta Hinata.
-Ugyan már Hinata, ezt te sem gondolod komolyan! Még Ino is eljött nézni, hogy verem szét őt!! - mondta értetlenkedve Naruto és a trakójánál összefűzte a kezét, és elkezdett battyogni Dai' és Lee felé.
-Te idióta én nem verekedést akartam látni! És mégis mit gondolsz, hogy győzhetsz le egy Uchihát, tökfej!! - akadt ki Ino.
-Akkor meg mi a fenéért jöttél, Ino? - vetette oda Kiba, miközben Akamarut letette a földre.
Ino egy kicsi elvörösödött, valamit hümmögött és segélykérően nézett Hinatára aki vette a lapot.
-Tudod Inoval..mi még elmegyünk, mert dolgunk van. De mivel Kiba-kun te elhívtál, mondtam neki...hogy jöjjön el és majd utána mi is elmegyünk a dolgunkra. - motyogta félve Hinata.
-Jahamm.. Ino ennyit igaán kinyöghettél volna te is, de mindegy! Hé te ott a lila séróval! Gyere és harcolj! Megfizetünk a tegnapiért, hmm Akamaru? - üvöltött Kiba.
-Wáhh!! Wáhh!! - helyeselt (?) Akamaru.
Daisuke belátta, hogy itt szép szóval nem megy semmire. Vagy kiáll mindegyikükel, vagy örökre ezzel fogják szekálni.
-Najó, Kiba...ezt meg fogom bánni, de jó. Kiállok veletek. - mondta megsemmisülten Dai' aki már most utálta a napját.
-Jólvan, Akamaru! Készülj!
Kibában már pezsgett az adrenalin, Akamaru is nygtalan volt. Bár Lee akart először megküzdeni vele, mégis beleegyezve lehúzódott az erdő szélére a többiekkel együtt, és ráültek egy nagyobb sziklára. Naruton látszott, hogy már nagyon türelmetlen, semmiképp nem akart kimaradni egy esetleges balhéból.
Eközben Daisuke, Kiba és Akamaru felálltak a tisztáson, harcra készen..!!
