Daisuke csak állt némán...Ismét az emlékei kerítették hatalmában. Édesanyjára gondolt, édesapjára és nővérére, aki ha néha hideg volt is, érezte, hogy szereti. Daisuke már nem bírt állni, térderogyott a kapu előtt, melyen hajdan kilépve megváltozott az élete. Sírt. Nem ordított, nem szólt semmit, csak némán sírt, szemeiben a kétségbeesés apró szikráival. Nem tudta mit tegyen.
Sasuke, Naruto és Sakura ekkor érkeztek oda. Nézték ezt az "idegen" fiút, aki még néhány perccel ezelőtt örömében észre sem vett senkit, csak Sasuket. Csak nézték Dai't. Egyikük sem szólt, vagy tett semmit. Nem tudtak mit mondani...nem volt mit mondani. Daisuke némán felállt és elindult az Uchiha-negyedbe.
-Daisu'... -szólt Sasuke.
-...Alig ismerek rá a helyre...hehe...ott rohangáltam mindig...emlékszel Sasuke, hogy mennyit játszottunk?
-Nagyon régen volt.
-Hehe..hehehe... - Daisu' maga sem tudta miért de eleresztett egy halvány nevetést. -Em-emlékszem mindenre...érted? MINDENRE! Minden perc élesen hasított belém a Felhő országában tett edzésem alatt..minden este anyáékra gondoltam. Arra, hogy mennyit változhattatok, hogy mi lett veled és Itachival. És...biztos, hogy Ita' tette? Nem lehet, hogy...
Sasuke arca elkomorult, csak a földet bámulta, keze ökölbe szorult és remegett.
-Igen, ő tette...én... láttam. Ott voltam. Az mondta...meneküljek, hogy éljem túl, és olyan szemekkel térjek vissza, mint amilyen neki volt.
Dai' végignézett a negyeden, utolsó pillantások ezen a poklon..
Szinte semmi sem változott, a falu vezetősége otthagyott mindent, nem bontatott le semmit, nem hanyagságból, csak hogy emlékezzenek rájuk. A főút mentén a házak korhadt, szúette gerendákon álltak, az apró teraszok néhol beszakadtak. A házak falait pedig sok helyen még vár borította. Dai eddig nem is törődött vele, de most érezte igazán a halál szagát. Mindent áthatott a vér illata..
A fák többsége elszáradt, csak az igazán öreg fák húzták még ki ennyi éven keresztül gondozatlanul. A földön sok helyen feltört a gaz is. Gyomorforgató látvány volt, mintha ezen a helyen évekkel ezelőtt megállt volna az idő és makacsul ragaszkodott volna ehhez a képhez, mintha így akarta volna fogadni a srácot.
Dai' nekiindult, és csak rótta a régi ösvényeket, amíg el nem jutott a negyedben lévő kis tóhoz.
-Emlékszem régen itt gyakoroltad a Goukkakyuu no jutsut, Sasuke..olyan erős akartál lenni, mint...
-Igen. Rá akartam hasonlítani, azt akartam, hogy elismerjenek.
-Nemrég azután mentem el, hogy sikerült neked elsajátítani...mit szólt hozzá az...apád..?
Sasuke csak hallgatott. Daisu' felkapott egy pár követ és elkezdte dobálni a kis tóba.
-Te...Daisuke! Mi a fenét csináltál eddig? -ordította kicsit messzebbről Naruto.
-Hát...edzettem...a Felhő országában. Naruto, ugye? Te meg lennél Sakura. -fordult a lányhoz.
-Sasuke egy szóval sem említette, hogy van egy...hogy életben.. szóval nem említette, hogy van még rokona. -szólt Sakura.
-Ezek után...hát nekem sem ez lett volna az első dolgom... -motyogta Daisu' és belerugott egy kavicsba, ami csobbanásával felzavarta a megnyugodni készülő vizet. - De hallottam itt is történt egy, s más dolog. Ha jól tudom a 3. Hokage is elhunyt.
-Hát nem nagyon büszkélkedhetünk jó hírekkel, szó mi szó. -szólt Sasuke.
-De Sasuke kun ne rágódjunk a múlton, hiszen itt van az unokatestvéred. Körbevezethetnéd egy kicsit, hiszen azért a falu is változott.
-Ja...
Dai' az estét azzal töltötte, hogy bejárta a régi ösvényeket. Felmászott egy-egy fára és próbálta átélni újra azt, amit még akkor érzett..sorra bejárta a tisztásokat, ahol még volt egy-két gyakorlóbábú.
"Ezt el sem hiszem..itt tanultam meg a shurikenek és a kunaik használatát.."
Minden kis kőhöz és nyomhoz kötötte őt ide valami, de a valóságon ádázul magához rántotta és véres, mardosó gondolatokat suttogott a fülébe...vége...mindennek vége lett. Semmi sem lesz ugyanolyan többé ennek a srácnak. Szülők nélkül...csak Sasuke maradt neki, aki némiképp feloldódott a atlálkozás pillanata óta, de érezte, hogy ő sem ugyanolyan. Hiszen ellökte magától.
-Te Sasuke...te most hol laksz? Itt? Vagy béreltél valami lakást?
-Nem béreltem. De neked kellene, viszont erre nem is gondoltunk. Ilyen későn már nem is fogsz találni. Ma éjszakára maradj nálam, és holnap keresel lakást.
-Akkor mi megyünk is. -szólt Sakura.
-Háhááá Sakura chaaan! Hazakísérhetlek? Há?? HÁ?? -pattogott Naruto.
-Kizárt te idióta! Dee Sasuke kun..te nem akarsz hazakísérni? -olvadozott Sakura.
-Inkább kihagyom..
Sasuke és Dai' elindultak Sasukehoz. Elmentek pár bolt mellett, némelyikben még pislákolt egy kis fény, de jórészt csak bárok voltak nyitva.
Kattant a zár, az ajtó eltolódott, és hirtelen fény támadt egy tágas szobában.
-Nem egy luxus lakosztály, de egy éjszakára elmegy. Van tiszta ágynemű abban a nagy szekrényben szemben, fürő ott jobbra, és szedjél valami tiszta ruhát abból a fiókból.
-Te most viccelsz? Ez a hely király!! Köszi tényleg. Mindent. - ejtett meg Dai' egy halvány, de őszinte mosolyt.
Dai' a földre ágyazott egy sarokba. Kissé repedt padlóra terítette a hófehér lepedőt, rádobott egy takarót és ezzel késznek nyílvánítottam a remekművét, aztán bevetette magát a zuhany alá.
Kicsit később, mikor már lefeküdtek kis fészkükbe, és aludni próbáltak, de a ma történtek miatt csak a plafont bámulták, mint egy vergődő legyet a pókháló, úgy szorította őket magához a véres valóság...
